A Közép-Atlantikum fontos szerepet játszott az amerikai kultúra, kereskedelem és igazságszolgáltatás kifejlődésében, mégis ez a legkisebb öntudattal rendelkező régió az országban.[4]Frederick Jackson Turner szerint ez „a tipikus Amerika” régiója. A vallási pluralizmus és etnikai sokszínűség fontos eleme a Közép-Atlantikum társadalmának, mióta a holland, svéd és angolkatolikusok és kvékerek letelepedtek itt, egészen az angol uralomig és az után is. A függetlenségi háború óta a Közép-Atlantikum adta az Egyesült Államok összes összes valaha volt fővárosát, beleértve a ma ezt a szerepet betöltő Washington D.C-t is.
A Közép-Atlantikum relatíve gazdag régió. Itt van a 100 legnagyobb bevétellel rendelkezőmegyéiből 43 a háztartások átlagos bevételeit tekintve és 33 az egy főre jutó bevételeket tekintve. A közép-atlanti megyék többsége a 15 legnagyobb bevétellel rendelkező állam között van a háztartások átlagos bevételeit és az egy főre jutó bevételeket tekintve is.
A Közép-Atlantikum meghatározása
Több különböző definíció is létezik a Közép-Atlantikum lehatárolására. A szűkebb értelmezés Maryland, Delaware és Virginia államokat érti ide, esetleg néhány más állammal együtt.[5] Más forrásokban ide tartozik New Jersey, New York és Pennsylvania is, esetleg még néhány további állam.[6] Például az 1910-es népszámlálás idején a közép-atlanticumi népszámlálási divízió kiterjedt az utóbbi három államra is, ami a New England-i divízióval együtt alkotta az Északkeleti Népszámlálási Régiót.[7]
Nyugat-Virginia és Virginia egyes részei több szempontból is elütnek a régió többi részének sajátosságaitól. Például csak ezek fekszenek a Déli Amerikai nyelvjárási régióban[8] és a legelterjedtebb vallás tradicionálisan mindkét államban az evangéliumi kereszténység. (Virginiában a lakosság 31, Nyugat-Virginiában 36%-a evangéliumi keresztény.)[9] Azonban Nyugat-Virginia keleti megyéi a Washingtoni Nagyvárosi Régió részét képezik. Ezen kívül viszont az állam nagyrészt rurális. Nincsenek területén nagyobb városok.[10]
A „tipikus amerikai” régió
Egy 1897-es térképen úgy definiálják a Közép-Atlantikumot, mint a Delaware-t, New Jersey-t, New Yorkot és Pennsylvaniát magában foglaló régió.
Frederick Jackson Turner1893-ban írt a Középső-Atlantikum, vagy „Középső régió” fontos szerepéről, amit az amerikai nemzeti kultúra létrehozásában játszott. Úgy definiálta a régiót, mint „a tipikus amerikai régió”.[11]
A Középső régió, a New York-öböllel határolva, nyitott ajtó volt minden európainak. A Dél dagály-régiója jeleníti meg a tipikus angolt, amit a meleg klíma és a rabszolgamunka formált át és bárói stílusban él nagy ültetvényein; New England a különleges angol puritán „egyszerű, toleráns és elégedett;” erősen meggyökerezve az anyagi prosperitásban. Ez volt a tipikus modern Egyesült Államok. Rendkívül tagolt volt, nem csak azért, mert az Észak és a Dél között feküdt, de határainak hiánya miatt is, ami nem akadályozta a letelepedés kiterjedését és az utakat Kelet és Nyugat között épp úgy, mint Észak és Dél között. Ezért vált a tipikus amerikai régióvá. Akkor is, amikor a New England-iek, akiket kiszorítottak a határvidékre a Középső régióból, elkezdték menetelésüket New Yorkból vagy Pennsylvaniából nyugat felé, elveszítve éleslátásukat és lokálpatriotizmusukat.
A hajózás és a kereskedelem fontos szerepet játszott a Középső-Atlantikus gazdaságában a gyarmati kor óta.
A felfedező Giovasnni da Verrazzano volt az első európai az amerikai viking gyarmatosítás óta, aki felfedezte az atlanti partvidéket, beutazva a mai KarolináktólÚj-Fundlandig. 1524-ben behatolt az Alsó-New York-öbölbe, ahol a lenape törzs kenui üdvözölték, az észak-amerikai indiánokéi, akik hosszú ideje lakták ezt a területet. Henry Hudson később alaposan feltérképezte a régiót 1609-ben és elfoglalta a hollandok számára, akik szőrme-kereskedelmi lerakatot hoztak létre Albany-ban 1614-ben. Jamestown bolt az első állandó angol kolónia Észak-Amerikában, évekkel korábban, 1607-ben.
A korai gyarmati időktől kezdve a közép-atlanti régiót európaiak hullámai népesítették be. A holland Új-Hollandia települései húzódtak végig a Hudson-folyó mentén New Yorkban és New Jersey-ben, és, egy ideig, Új-Svédország feküdt a Delaware-folyó mentén, elválasztva egymástól a két angol letelepedési területet. Az eredeti angol települések a régióban menedéket nyújtottak a vallási kisebbségeknek. Maryland a római katolikusoknak, Pennsylvania pedig a quakereknek és a többnyire anabaptistapennsylvaniai hollandoknak. Idővel az összes település angol gyarmati uralom alá került, de a régió továbbra is mágnesként hatott a különböző nemzetiségek számára.
Míg az első telepesek főleg farmerek, kereskedők és halászok voltak, a közép-atlanti államok látták el a fiatal Egyesül Államokat nehézipari termékekkel, és ez szolgált az európai bevándorlók „olvasztó tégelyeként”. Városok nőttek ki a fontosabb pontokon, a hajózási útvonalak mentén. Olyan városok, mint New York City és Newark a Hudson-folyó két partján, Philadelphia a Delaware-folyónál és Baltimore a Chesapeake-öbölnél.
↑Labov, William, Sharon Ash and Charles Boberg, Atlas of North American English: Phonetics, Phonology and Sound Change, Mouton de Gruyter, 2005 Southern Regional Map
