Kovács Lehel (Sepsiszentgyörgy, 1974. június 30. –) magyar festőművész.
Sümegen érettségizett. 1995-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatója, mesterei Tölg-Molnár Zoltán és Kis-Tóth Ferenc. Festő szakon diplomázott 2000-ben.
Egyetemi tanulmányai alatt járt először Rómában tanulmányúton, ami a festészetről, művészetről való gondolkodását évtizedekre meghatározta. Rómában (és egy évre rá Firenzében) érezte meg a művészet időtlenségének nagyszerűségét. Revelációként hatottak rá a nagy itáliai múzeumok és templomok műkincsei.
Míg az egyetemi tanárai a művészet időszerűségének, naprakészségének fontosságát hangsúlyozták, ő megpróbált az európai festészeti hagyományokból táplálkozni. A két szemlélet ütközése belső konfliktust okozott, amit az egyik tanára, Kőnig Frigyes szavai oldottak fel: az aktualitással nem kell foglalkozni, hiszen az ember, ha őszinte, nem is tud más lenni, mint korszerű.
A diplomamunkája tájképekből álló sorozat, ekkoriban fordult érdeklődése a tájkép műfaja felé. A XIX. századi francia festészet hatott rá. Egyre jobban elmélyedt a tájkép lehetőségeiben, az idilli, napfényben tündöklő tájak helyét fokozatosan átveszi a kortárs tájélmény, megjelennek a tájsebek, az ipari létesítmények táji környezetben való ábrázolása. Később a szürkületi fények és a mesterséges fényforrások kontrasztja kerül az érdeklődése fókuszába.
Képei egyaránt készülnek a szabadban, kint a tájban, vagy műteremben, fotók felhasználásával.
2015-ben Katwijkben jár egy plein-air művésztelepen, ez az utazás hozzásegíti a festészete megújulásához, ami végső és paradox módon a tájkép elvetéséhez vezet.
Innentől számíthatjuk második festői korszakát, melyre az expresszívebb ecsetkezelés, élénkebb, erőteljesebb színvilág, valamint az absztrakt felületek és realista motívumok együttes használata jellemző.
Az új korszak kiindulópontja a fal elé helyezett tárgy. Ez a viszonylag puritán képlet oldódik fel később játékosan, lesz a falból absztrakt felület, amit aztán egy tárgy újra térbe hoz, hogy a tárgyba húzott újabb festőréteg megkérdőjelezze az egyértelmű térbeli helyzetet. Eltűnik az éles határvonal a reális és absztrakt síkok között.
Kovács Lehel 2000 óta tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE). 2003-ban alapító tagja az Élesdi Művésztelep Egyesületnek és a Sensaria Képzőművészeti Egyesületnek. Ebben az évben tagja lesz a MAMÜ Kulturális Egyesületnek. 2009 és 2016 között a Magyar Festészet Napja Alapítvány egyik kurátora. 2000 és 2017 között az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlógimnázium rajztanára.
Művei többek között Berlinben, Bécsben, Salzburgban, Új-Delhiben, Rómában, Milánóban, Strasbourgban, Katwijkben, Kolozsváron, Budapesten, Hódmezővásárhelyen, Pécsett, Szegeden és Nagybányán kerültek kiállításra. Alkotásai megtalálhatók magyarországi és szlovákiai közgyűjteményekben, valamint számos magángyűjteményben Németországban, Ausztriában, Svájcban, Olaszországban, Lengyelországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában.
Munkáit nem csupán egyéni és csoportos kiállításokon szerepeltek, hanem nemzetközi vásárokon is, többek között Bolognában, Párizsban és Budapesten.
Eddigi munkásságát a szakma nyolc alkalommal díjazta. A sajtóban számos cikk foglalkozik művészetével.