Az 1955 és 1960 között létrejött írásaiban született meg az 1960-tól 1973-ig írt első regénye, a Sorstalanság gondolati alapanyaga. A kéziratot a Kádár-korszak beli esztétika nevében a Magvető kiadó visszautasította,[6] ennek a történetéről A kudarc című regényében ír. A Sorstalanság végül 1975-ben jelent meg először a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadónál. Két kisregény, A nyomkereső és a Detektívtörténet után, 1988-ban jelent meg második regénye, a már említett A kudarc, rá két évre pedig a Kaddis a meg nem született gyermekért. Újabb 13 év munkája lett a negyedik regény, a Felszámolás – és ezzel az eddig kertészi életmű egyik része egy tetralógiává alakult, amelynek alapvető kérdése az élet és az emlékezés feszült viszonya. Az életmű másik ága a naplókat, esszéket tartalmazza: a Gályanapló (1992) a Sorstalanság műhelynaplója, esztétikai, filozófiai és misztikus följegyzések – ennek felel meg a Felszámolás párjaként felfogható Mentés másként (2011).
Kertész Imre esszéinek fő problematikája – az eddigi értelmezések tükrében – a totalitarizmus emberének szabadsága. Auschwitz, sőt a történelem lezárhatatlansága, jelesül: „az »Auschwitzon túli« tapasztalat horizontját nem engedi érvényesülni” (Szirák Péter) – a probléma centrális jellegére utal, hogy A száműzött nyelv (2001) című kötetben a Holocaust szót már nagy kezdőbetűvel írja. Ugyanígy fontos az írásaiban megjelenő emberek által képviselt gondolkodásmódok, különböző nyelvi világok kibékíthetetlensége.
Sorstalanság című regényéből maga írt forgatókönyvet, s Koltai Lajos rendezett népszerű filmet, amelyet azonban a kritika vegyesen fogadott.
Műveit számos nyelvre lefordították. Németül összegyűjtött műveit a Rowohlt kiadó gondozza, angolul a Random House, franciául pedig az Actes Sud adja ki.
2009-ben nyilatkozott egy párizsi lapnak, és elmondta, hogy Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, emiatt képtelen lesz írni. Még egy utolsó könyvre szánja magát, amely a halál elfogadásáról szól.[7] Ugyanebben az évben, november 5-én a Die Welt című lapnak adott interjújában így fogalmazott: „Ich bin ein Produkt der europäischen Kultur, ein Décadent, wenn Sie so wollen, ein Entwurzelter, stempeln Sie mich nicht zum Ungarn”,[2] amit az MTI első fordítása alapján több magyarországi újság és hírportál a következő magyar szöveggel közölt: „Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne minősítsen engem magyarnak”. Kertész négy nap múlva a Duna Televízióban kijelentette, hogy félremagyarázták szavait, hiszen az idézet második része pontosan: „Ne címkézzen engem Magyarországhoz.” (A német eredetiben Ungarn, azaz Magyarország szerepel, a „stempeln zu” pedig címkéz, minősít értelmű kifejezés). Az eredeti német interjúban az újságíróhoz szólva Kertész Imre hozzátette: „Elég az, hogy a honfitársai engem zsidóvá tettek. Faji vagy nemzeti hovatartozás rám nem érvényes”.[8]
2014-ben megkapta a legmagasabb magyar állami kitüntetést, a Szent István-rendet. Ezzel kapcsolatban Havasi Bertalan, a miniszterelnöki sajtóiroda vezetője elmondta: „az elismerést olyan személyiségek kaphatják, akiknek nemzetközi elismertsége vitathatatlan, és szerte a világban öregbítik Magyarország hírnevét.”[9]
2016. március 31-én budapesti otthonában halt meg, felesége, Kertész Magda 2016. szeptember 9-én hunyt el.[10]
Temetésére 2016. április 22-én került sor a Fiumei Úti Sírkertben, ahol Esterházy Péter és Spiró György mondott búcsúbeszédet. Kertész és felesége síremlékét, amelyet Kertész Magda elképzelései alapján Czakó Rita és Takács Máté szobrászművészek készítettek, születésének 90. évfordulójára avatták fel, 2019. november 8-án. Az avató ünnepségen Hegedűs D. Géza és Kelemen Barnabás működtek közre. A síremléken A szeretet megvált. felirat olvasható Kertész egyik feljegyzéséből.[11]
Író és fordító
Első regénye, a Sorstalanság, amit 13 évig írt, többévi várakozás és visszautasítások után jelenhetett csak meg, 1975-ben. Sikert előbb külföldön aratott a mű, itthon csak a rendszerváltás után, de főként az irodalmi Nobel-díj átvételekor. A regény főhőse egy kamasz fiú, akit a náci haláltábor szörnyű tapasztalatai érleltek felnőtté, és aki ezért képtelen visszatérni korábbi életéhez. A regény tárgyszerű, már-már dokumentarista stílusa a holokauszt újszerű irodalmi megközelítését tette lehetővé.
A Kaddis a meg nem született gyermekért (1990) folytatás is, válasz is az első regényre. Későbbi műveiben a kelet-európai történelem és társadalom csapdáiba szorított, kiszolgáltatott, tragikus sorsra ítélt egyén sorselemzését adja.
„A legnagyobb problémát persze az első regényem okozta, a Sorstalanság, ahol azzal kellett szembesülnöm, hogy sokan megírták már, amelyek között nagyon sok rossz változat volt, és egy-két jó. De a lényeg az volt, hogy nem szabad azonosulni. Jól kellett ismerni a nyelv határait. Nagyon világosan kellett tudni azt, hogy az, aki itten beszél, nem egy valódi hús-vér, hanem egy regényfigura, akinek nyelve van. Tehát csak nyelv és semmi más. És ez az a törvény, amely fegyelemben tart, és amelyet átlépve idegen szövegek keletkeznek. Ez jó és világos kontroll, csak nehéz. Úgyhogy a Sorstalanság megírása közben néha évek teltek el két fejezet között. Nem tudtam beilleszkedni abba a stílusba. Mondom, az elsődleges az, hogy aki beszél, az irodalmi figura, az csak egy nyelv, nem hús-vér valóság. És ahogy hús-vér valósággá próbáljuk tenni, elfuserálódik az egész.”[12]
„Nyolcvankét éves vagyok. Beteg. Az én reakcióm az, hogy Berlinbe költöztem. Cselekedni? Csak az íráson keresztül tudok. És amikor megteszem, akkor semmilyen hatása nincsen, vagy pedig elítélnek miatta.”[13]
Lét és írás. Feljegyzések, 1959–1973; szerk., sajtó alá rend., jegyz., utószó Soltész Márton; Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány–Kertész Imre Intézet, Budapest, 2024
2002. december 10-énirodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Stockholmban kapta meg első magyarként, „írói munkásságáért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.
Az anyanyelvem egy kis szigetnyelv, így a munkáim német nyelven terjedtek el – a Nobel-díj a magyar irodalom számára is kitüntetés. Számomra nagyon érdekes, hogy a díjat a holokausztról szóló, valamint diktatúra-ellenes műveimért kapom. Ez valami nevelő célzatot is jelenthet a kelet-európai országok számára.
Mellszobra a Benczúr utcában, Juha Richárd alkotása
Az író 2001-ben kéziratainak egy részét a berlini Művészeti Akadémia rendelkezésére bocsátotta,[17] melynek 2003-tól tagja is lett.[18] 2012-ben további 35 000 oldal kézirat, napló és levelezés egészítette ki a 2001-ben átadott anyagot.[17]
2017 óta az író hagyatékának egy részét a Kertész Imre Intézet gondozza, 2020-tól a budapesti, a Benczúr utca 46. szám alatti szecessziós villában.[19][20]
Bibliográfia
szerk.: Scheibner Tamás, Szűcs Zoltán Gábor: Az értelmezés szükségessége - Tanulmányok Kertész Imréről. Budapest: L'Harmattan Könyvkiadó és Terjesztő. 9639457310 [2002]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8.
szerk.: Kőbányai János: Az ember mélye - Írások Kertész Imréről a Múlt és Jövőben. Budapest: Múlt és Jövő Kiadó. 9639171891, 9639171905 [2003]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8.
Vári, György. Kertész Imre. Buchenwald fölött az ég. Budapest: Kijárat Kiadó. 9639529036 [2003]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8.
Szirák, Péter. Kertész Imre. Pozsony: Kalligram Könyv és Lapkiadó. 8071495220 [2003]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8.
Földényi F., László. Az irodalom gyanúba keveredett - Kertész Imre szótár. Budapest: Magvető Kiadó. 9789631425659 [2007]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8.
Hafner, Zoltán. Kertész Imre Bibliográfia. Budapest: Magvető Kiadó [2010]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8.
Székely András: Kertész Imre. Válogatott bibliográfia, 1975-1998; szerzői, Bp., 1999
Vári György: Kertész Imre. Buchenwald fölött az ég; Kijárat, Bp., 2003 (Kritikai zsebkönyvtár)
Szirák Péter: Kertész Imre; Kalligram, Pozsony, 2003 (Tegnap és ma)
Vincze Attila Tamás: A Sorstalanság doktora. Kertész Imre Nobel-díjas regényének valós szereplője; Pallas, Gyöngyös, 2004
Marx József: Sorstalanság – filmkönyv. Koltai Lajos filmje a Nobel-díjas Kertész Imre regénye alapján; Vince, Bp., 2005
Molnár Sára: Ugyanegy téma variációi. Irónia és megszólítás Kertész Imre prózájában; Koinónia, Kolozsvár, 2005
Újvári Katalin: Kézfogás az irodalomban. Kertész Imre Jegyzőkönyv és Esterházy Péter Élet és irodalom című művének szövegtani-stilisztikai összehasonlítása; Bibó István Gimnázium, Kiskunhalas, 2006 (Fejjel)
Földényi F. László: "Az irodalom gyanúba keveredett". Kertész Imre-szótár; Magvető, Bp., 2007
Heller Ágnes: Kertész Imre. Négy töredék; Múlt és Jövő, Bp., 2009
Czeizel Endre–Bárdossy Péter: Kertész Imre és a sors. Mit adtak a magyar zsidó-géniuszok kultúránknak?; Galenus, Bp., 2014
Nagy Edit: A világba vetett bizalom és az idiotikus honvágy – Párhuzamok Ottlik Géza és Kertész Imre regényvilágában; in: „… száz év múlva is emlékezett dolgokra …” szerk.: Finta Gábor és Fűzfa Balázs, Savaria University Press, Szombathely, 2015, 129-141
Salánki Ágnes: Nobel-díjasok műveinek „újraalkotása”. Kertész Imre és Herta Müller művei fordításainak egybevetése; Eötvös, Bp., 2015
Lengyel Zoltán: A sors kritikájáról. Vizsgálódások Walter Benjamin sorsfogalma mentén; Tiszatáj Alapítvány, Szeged, 2016 (Tiszatáj könyvek)
Kőbányai János: Kertésznapló / Saul fia-napló; Múlt és Jövő, Bp., 2016
Clara Royer: Kertész Imre élete és halálai. Életrajzi esszé; ford. Marczisovszky Anna; Magvető, Bp., 2019
Nagy Edit: Élet az amorális időben, írás a néző/idegen idejében – Párhuzamok Ottlik Géza és Kertész Imre (regény)világában; in: A mindenség ernyőjére kivetítve, szerk. Osztroluczky Sarolta, Kortárs Kiadó, Bp., 2021, 265-278
.jpg)
_Hungarian_writer_was_on_the_University_of_Szeged_in_2007._Photo_by_Csaba_Segesv%C3%A1ri.JPG)
.jpg)
.svg){kind=small}
