Az író Kuan Moje(Guan Moye) néven született, a Mo Jen(Mo Yan) a művészneve, amely azt jelenti, hogy „nem beszél”.[2]
Munkássága
Mo Jen(Mo Yan) 2012-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémiától. A művész az egyik leghíresebb kínai író. Többször tiltólistára került a kommunista Kínában. Stílusát Franz Kafkáéhoz és Joseph Helleréhez hasonlítják. Hallucinatív realizmussal[* 1] elegyíti a népmeséket, a történelmet és a mai valóságot.
Herta Müller Nobel-díjas író katasztrófának nevezte, hogy Mo Jennek(Mo Yannek) ítélték oda 2012-ben az irodalmi Nobel-díjat. „Ennek soha nem lett volna szabad megtörténnie” – nyilatkozta, mert szerinte a kínai író dicsőíti a cenzúrát.[3]
Válogatott művei
A magyar címek Zombory Klára 2013-as Szeszföld fordításának fülszövegéből lettek átvéve, kivéve azokat a műveket, amik megjelentek magyarul és esetleg attól eltérő címet kaptak:
《红高粱家族》Red Sorghum (A vörös cirók nemzetsége) (1987)
《天堂蒜薹之歌》The Garlic Ballads (angol kiadás: 1995) (A mennyország-járási fokhagyma dala)
《欢乐》"Öröm" Angolul Explosions and Other Stories címen jelent meg (novellagyűjtemény)
《酒国》 The Republic of Wine: A Novel (1992; angol kiadás: 2000) (Magyar kiadás: 2013)
《师傅越来越幽默》Shifu: You'll Do Anything for a Laugh (novellagyűjtemény) (A mester egyre humorosabb)