Takáts Gyula a Nyugat úgynevezett harmadik nemzedékének jeles képviselője.
1911. február 4-én született a Somogy vármegyeiTabon. Polgári családból származott, élete során mindvégig Kaposváron élt.
Egyetemi tanulmányait a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte földrajz, geológia, filozófia szakon. 1934-ben tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1931–32-ben a Grazi Egyetem hallgatója volt.
1937-ben csatlakozott a Márciusi Fronthoz. Ugyancsak ez évben tett tanulmányutat Finnországban. 1939–1940 között Munkácson, 1940–1947 között Kaposváron középiskolai tanár. 1948-ban a Római Magyar Intézet ösztöndíjasa. 1949–1971 között a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum igazgatója, majd a Somogy megyei múzeumigazgatóság vezetője lett 1971-es nyugalomba vonulásáig. 1957-től a Magyar PEN Club tagja és 1994-től alelnöke. 1976-tól a Somogy szerkesztőbizottságának tagja, majd főmunkatársa lett. 1985-től a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke, 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja. 1994–2003 között a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja.
Munkássága, noha a líra középponti szerepét, dominanciáját nem lehet kétségbe vonni, mind művészileg, mind tudományosan igen sokirányú volt.
Múzeumigazgatóként elévülhetetlen érdemeket szerzett a somogyi népművészet elismertetésében. Pótolhatatlan értékű néprajzi tanulmányaiban a somogyi Nagyberek és pásztorvilág avatott ismerőjét tisztelhetjük benne.
Művészetpolitikai munkásságát is e „szűkebb haza” kultúrtörténeti örökségének feltárása, megőrzése motiválta. Nem csupán e témában írt esszéi és tanulmányai jelentősek (pl. Csokonai Vitéz Mihállyal, Berzsenyi Dániellel, Rippl-Rónai Józseffel foglalkozó írásai), hanem gyakorlati tettei, szerepvállalása is a keszthelyi Helikon-ünnepségek, a badacsonyi Egry Múzeum, a niklai Berzsenyi Kúria, a szennai Falumúzeum, a kaposvári Rippl-Rónai Emlékmúzeum elindulásában.
Költőként 1935-ben jelentkezett „Kút” c. kötetével. A pályakezdő költőre szinte azonnal felfigyeltek. Babits Mihály kérésre Radnóti Miklós írt róla kritikát, hosszú időre megalapozva Takáts Gyula „pannon derűjű idilli tájfestő” besorolását.
Holott Takáts Gyulánál a természet festőisége, idillje mindinkább egyetemes rendezőelvként, bölcseleti kategóriaként jelent meg.
Versalkotó módszerei fokról fokra változtak. A versek tömörebbé, több síkúvá váltak. A látvány, a valóság, a történelem és egy ősi mitikus világ adta ennek a lírának a szövedékét. Takáts Gyula számára a versírás ekkor már a rejtett összefüggések megragadása volt, kísérlet a „lét költőiségének megélésére”, a világalkotásra.
Utolsó alkotói periódusában megteremtette költői-filozófusi hasonmását, a Drangalagban élő Csu Fut, akivel drámai párbeszédet folytatott létről, térről, időről, költői feladatról és az elmúlásról.
Harmincas éveiben indult összetéveszthetetlen hangú prózaírói munkássága. Regényei, elbeszélései Somogy határain belül játszódnak. A megváltozott életformák, az átalakuló-formálódó társadalmi berendezkedés, értékvesztések szorításában boldogulni akaró kisemberek világát jelenítette meg morális tisztasággal, ironikus vagy éppen bensőséges témakezeléssel, lélektanilag árnyalt karakterformálással, érzékletes nyelvezettel. A „Színház az Ezüst Kancsóban” c. regényéből nagy sikerű rádiófeldolgozás is készült. Jelentősek életrajzi elemekkel gazdagon átszőtt ifjúsági regényei is.
Túl a kilencvenen még publikált. Egy jelentős esszégyűjtemény mellett két levelezéskötetet és életrajzi naplójának első kötetét is kiadatta. Legutolsó verseskötete „Hol is a volt” címmel 2007-ben jelent meg.
2005-ben megalapította somogyi elkötelezettségű fiatal írók, költők, irodalmárok támogatására, elindítására a Takáts Gyula Irodalmi Alapítványt.
Újabb évek Drangalagban, 1985-1988. Naplójegyzetek; Pro Pannonia, Pécs, 2016 (Pannónia könyvek)
Becei agenda, 1967–1995. Pincenapló jegyzetek és rajzok; Pro Pannonia, Pécs, 2018 (Pannónia könyvek)
Próza
A somogyi Nagyberek (1934)
Vágják a berket. Kisregény; Egyetemi Nyomda, Bp., 1942 (Diárium könyvtár)
Polgárjelöltek. Regény; Magyar Élet, Bp., 1945
Színház az Ezüst Kancsóban; Magvető, Bp., 1957
Képek és versek útjain (esszék, műfordítások, 1961)
László Gyula–Martyn Ferenc–Takáts Gyula: Rippl-Rónai emléknapok Kaposváron. 1961; Múzeumok Központi Propaganda Irodája, Bp., 1962
Kinek könnyebb? (elbeszélések, 1963)
Draveczky Balázs–Sági Károly–Takáts Gyula: A Somogy megyei múzeumok régészeti adattára; Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kaposvár, 1964 (Somogyi múzeum füzetei)
Egy flóbertpuska története (ifjúsági regény, 1967)
Fodor Andrásés Takáts Gyula levelezése, 1948–1997; jegyz., szerk. Pintér László, előszó Tüskés Tibor; Pro Pannonia, Pécs, 2007 (Pannónia könyvek)
Csorba Győző és Takáts Gyula levelezése, 1941–1991; sajtó alá rend., utószó, jegyz. Pintér László; Pro Pannonia, Pécs, 2008 (Pannónia könyvek)
Takáts Gyula és Tüskés Tibor levelezése, 1959–2008; sajtó alá rend.Fehér Zoltán József; Pro Pannonia, Pécs, 2021 (Pannónia könyvek)
Tisztségek
1971-től Tab Nagyközség, 1973-tól Kaposvár, 2002-től Balatongyörök díszpolgára.
1985-től a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke. 1994-től a Magyar P.E.N. Club alelnöke. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja.
Kaposvári otthonát, több ezer kötetes könyvtárát, értékes képeit és példátlan kincseket rejtő kézirattárát a városra hagyományozta. A régi családi házban működik ma a Takáts Gyula Emlékház és talán rövidesen megnyílhat a kutatók előtt a kézirattár is.
2012-ben róla nevezték el a Kaposváron található városi és megyei könyvtárat is[1] (mai neve: Takáts Gyula Vármegyei Hatókörű Városi Könyvtár), később pedig teret neveztek el róla a városban. Itt avatták fel 2020-ban a költő mellszobrát.[2]
2017-ben avatták fel egész alakos szobrát Tabon.[3]
Azoknak a híres embereknek az egyike, akiknek az arcképe látható a Kaposváron közlekedő helyi autóbuszokon.
Pomogáts Béla: Otthon a világban. Írások Takáts Gyuláról; Somogy megyei Levéltár, Kaposvár, 1986 (Somogyi almanach)
Csányi László: Takáts Gyula világa. Tanulmányok; Somogy Megyei Könyvtár, Kaposvár, 1991
Takáts Gyula bibliográfia, 1981-1991; összeáll. Magyar Józsefné; Megyei és Városi Könyvtár, Kaposvár, 1992 (Somogyi bibliográfiák)
Laczkó András: Keressük a Heszperidák kertjét! Pályaképvázlat Takáts Gyuláról; Kaposvár megyei jogú város Önkormányzata, Kaposvár, 1996
Tüskés Tibor: A hasznos szép költője. Írások Takáts Gyuláról; Megyei és Városi Könyvtár, Kaposvár, 1996
Takáts Gyula bibliográfia, 1992-2002; összeáll. Köpflerné Szeles Judit, ill. Takáts Gyula; Megyei és Városi Könyvtár, Kaposvár 2003 (Somogyi bibliográfiák)
A költő mosolya – Bertha Bulcsu kortárs írása Takáts Gyuláról. In: Bertha Bulcsu: Willendorfi Vénusz. Magvető, 1988. 172. o.
Pomogáts Béla: A valóság poézise. Írások Takáts Gyuláról; Littera Nova, Bp., 2006 (Magister könyvek)
Varga István: "Mintha több oldalról kapnám a fényt...". A prózaíró Takáts Gyula; Berzsenyi, Kaposvár, 2007
Csűrös Miklós: "A teljes részei". Írások Takáts Gyuláról; Pro Pannonia, Pécs, 2009 (Pannónia könyvek)
Parill Orsolya: Takáts Gyula, 1911-2008. Társak, múzsák, mesterek. Évek, művek, színterek. Egy élet metszéspontjai 30 képben; Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, Kaposvár, 2011
Fehér Zoltán József: Dedikált könyvek Takáts Gyula könyvtárában; Pro Pannonia, Pécs, 2020 (Pannónia könyvek)