1945-től a Győrffy-kollégium tagjaként a Budapesti Tudományegyetemen magyar–olasz szakon (ma: Romanisztika Intézet) tanult. 1947–1948-ban a Vasvári Akadémia titkára, majd 1948–1949-ben a Petőfi Politikai Tisztképző Akadémia, a Pedagógia Főiskola, valamint a Gyógypedagógiai Főiskola tanára. 1949-től egyetemi tanulmányait abbahagyva a Pártfőiskolán tanult. 1952–1953-ban az Új Hang szerkesztője, 1951–1956 között a Szabad Nép munkatársa, rovatvezetője, 1952-től a szerkesztőbizottság tagja.
1956-ban az ELTE magyar tanszékének munkatársa. 1957–1958-ban az MTA Irodalomtörténeti Intézetében dolgozott. A forradalom utóvédharcaiban vállalt szerepe és a Hungaricus álnéven megjelent írásai miatt 1959-ben a Mérei-perben 9 évi börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban amnesztiával szabadult. 1975-ig az Irodalomtudományi Intézet tudományos ügyintézője. 1976–1977-ben az Új Tükör szerkesztője, 1986-ig szerkesztője, majd 1989-ig főszerkesztője.
Írásaiban rendszeresen bírálta a demokratikus ellenzéket. 1988-ban az Új Március Front egyik alapító tagja. Több könyvében foglalkozott a reformkor irodalmával és Petőfi Sándor életével. Szatirikus hangvételű színműveit, vígjátékait több budapesti színház is bemutatta.
"...agyon akart verni a magyar nép" (Adalékok Petőfi választási megbuktatásához) (1995)
Egy bűnös szatíra (1995)
Eine sträfliche Satire. 1957-58 verfasst von Sándor Fekete, 1959 vom Obersten Gericht verurteilt, 1995 vom Autor veröffentlicht (Egy bűnös szatíra); németre ford. Hannelore Schmör-Weichenhain; Kortina, Budapest–Wien, 2006
Vácott voltam Afrikában. Emlékeim az 1956 utáni terrorkorszakból; szerzői, Bp., 1996
Petőfi forradalma. Egy magyar história, lírával és polémiával; szerzői, Bp., 1998
Eine sträfliche Satire / 1957-58 verfasst von Sándor Fekete, 1959 vom Obersten Gericht verurteilt, 1995 vom Autor veröffentlicht(Egy bűnös szatíra); németre ford. Hannelore Schmör-Weichenhain; Kortina, Bp.–Wien, 2006