Jen császár (Yan császár) (magyarul: „láng császár” vagy „lángszínű császár”) a Nap istene, a Dél ura, a lángok parancsolója, nyár istene az ókori kínai mitológiában. Egyes források szerint a Sárga Császár testvére, akivel szemben alulmaradt a kettejük között dúló háborúban. A kínaiak a mai napig gyakorta Jen (Yan) császár és a Sárga Császár leszármazottainak tekintik magukat.
Alakja és legendái
Korai források tanúsága Jen (Yan) császár a testvérével, a Sárga Császárral felesben osztoztak az uralkodásban. Az államok beszélgetései című műben az olvasható, hogy Jen (Yan) császár és a Sárga Császár is a mitikus uralkodó, Sao-tien (Shaodian) fiai voltak, akik különböző elemek jegyében uralkodtak, és eltérő nemzetségnevet (si (shi) 氏) viseltek. Jen (Yan) császár nemzetségneve Csiang (Jiang) 姜 volt, ami feltételezhetően a korabeli kínai világ nyugati határain élt, egykori állattartó törzsekkel hozható összefüggésbe.[1] Modern kutatások feltételezik, hogy a Sárga Császár és Jen (Yan) császár is egy-egy törzsfő lehetett, sőt a két törzs etnikai rokonsága sem zárható ki.[2] Mindkét törzs a Sárga-folyó azon vidékén élt, amelyet ma a kínai civilizáció bölcsőjének tekintenek, és olyan társadalmi szerveződésben, amelyet a mai kínai történelemtudomány úgynevezett „primitív társadalomként” (jüan-si sö-huj (yuanshi shehui) 原始社會) aposztrofál.[3] A legendák szerint egy idő után a két törzs között a területi terjeszkedés, a hatalom megszerzése és a belső rend megszilárdítása miatt a fegyveres konfliktus elkerülhetetlenné vált.
A történetíró feljegyzései szerint a hegemóniára törekvő Sárga Császár elhatározta, hogy megbünteti a nép azon vezetőit, akik nem jelennek meg előtte az adóval. Amikor azok meghallották a szándékát, mindannyian ajándékokkal járultak elébe. Egyedül testvére, Jen (Yan) császár (Jen-ti (Yandi) 炎帝) nem volt hajlandó meghajolni akarata előtt. A Sárga Császár ekkor összegyűjtötte a maga idomította tigriseket, medvéket és más fenevadakat, s összecsapott Jen (Yan) császárral Pancsüan (Banquan)nál. A hagyományos kínai történetírás erről a csatáról, mint a legelső kínai fegyveres konfliktusról emlékezik meg. A csatából a Sárga Császár került ki győztesen. A kései filozófiai szövegekben ezt a háborút, mint az eső, a víz és a tűz csatáját magyarázzák.[4]
Ezt követően a Sárga Császár másik legnagyobb ellenfele a kilenc li (csiu-li (jiuli) 九黎) nevű törzs vezetője, Cse Ju (Chi You) volt, akiről úgy tartják, hogy Jen (Yan) császár leszármazottja lehetett. Egyes források szerint Cse Ju (Chi You) legyőzte Jen (Yan) császárt, és elfoglalta a déli földeket, majd pedig háborút indított a Sárga Császár ellen. Más változatok szerint azért támadt rá a Sárga Császárra, hogy bosszút álljon Jen (Yan) császárért.[5]
Létezik olyan feljegyzés, amely szerint Jen (Yan) császár nevéhez fűződik a földművelés feltalálása. A legenda szerint Jen (Yan) császár uralkodása idején megjelent egy vörös színű madár, csőrében kilenc gabonaszállal. Ezeket a gabonaszálakat leejtette a földre, Jen (Yan) császár pedig felszedegette a magokat, majd elültette azokat. Aki evett az így megérett gabonából, halhatatlanná vált. Jen (Yan) császár alakja már ókorban összemosódott az első földművesként tisztelt Sen-nung (Shennong)éval, így a róluk szóló mítoszokat sokszor igen nehéz megkülönböztetni.[6]
Létezik olyan legenda is, amely szerint Jen (Yan) császár az utódjával, Csu-zsung (Zhurong)gal, a tűz istenével együtt kormányozta a déli földeket.[7]
Megjegyzések
Jegyzetek
Irodalom
- ↑ Dai-Gong 2003: Dai Yi 戴逸; Gong Shuduo 龔書鐸 (szerk.), Zhongguo tongshi: xuesheng caitu ban 中國通史––學生彩圖版 ["Kína átfogó története: illusztrált kiadás diákoknak"], 1. köt., Shiqian, Xia, Shang, Xizhou 史前 夏 商 西周 ["Történelem előtt korok Hszia (Xia), Sang (Shang) és Nyugati Csou (Zhou)"] (Javított kiadás), Hong Kong: Zhineng jiaoyu chubanshe 智能敎育出版社 2003.
- ↑ Kínai mitológia 1988: „Kínai mitológia”. In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva. Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. ISBN 963 282 028 2 II. kötet
- ↑ Nienhauser 1994: William H. Nienhauser Jr., Ssu-ma Ch'ien, The Grand Scribe's Records, vol. 1, 'The basic annals of pre-Han China', Bloomington [etc.] Indiana University Press 1994. ISBN 0-253-34021-7
- ↑ Vasziljev 1977: Vasziljev, L. Sz.: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Budapest: Gondolat Kiadó, 1977. ISBN 963 280 475 9
Kapcsolódó szócikkek
