Csu-zsung(Zhurong) (más néven: Csung-li(Chónglí) 重黎) a tűz istene az ókori kínai mitológiában.
Neve
A régi kínai kommentárok szerint Csu-zsung(Zhurong) neve azt jelenti, hogy „nagy fény”. A Han-dinasztia hivatalos történeti műjének, a Han su(Han shu)nak szerzője, Pan Ku(Ban Gu) szerint nevének jelentése: „(az ősi mitikus uralkodók ügyének) folytatója”. Mori Jaszutaro japán történész pedig a „tüzes kígyó” értelmezést javasolja.[1]
Alakja és legendái
A Hegyek és vizek könyve (6. fejezet) szerint a déli vidékeken élő Csu-zsung(Zhurong)nak vadállat teste, ember arca (sou-sen zsen-mien(shoushen renmian) 獸身人面) volt, és két sárkányon utazott (cseng liang lung(cheng liang long) 乘兩龍). Egyes kommentárok szerint méhszeme és darázsorra volt. A Dél kormányzójának is tekintették, mivel a hagyományos kínai öt elem elmélet szerint a déli égtájhoz a tűz elem kapcsolódik.[2]
Ugyancsak a Hegyek és vizek könyve az utolsó fejezetében (18. fejezet) arról tudósít Egy forrás szerint Csu-zsung(Zhurong) egy alkalommal alászállt az égből, megtelepedett a Csiang(Jiang)-folyónál (Csiangsuj(Jiangshui) 江水), és tőle született a vizek szelleme, Kung-kung(Gonggong).
Később több forrás is beszámol Csu-zsung(Zhurong) és Kung-kung(Gonggong) küzdelméről, amelyben a modern mítoszkutatók szerint talán az apa és fia harcának hagyományos motívuma tükröződik.[3]
A legendás, mitológiai alakokat historizáló hagyományos kínai történeti művekben Csu-zsung(Zhurong) már Csuan-hszü(Zhuanxu) uralkodó unokájaként jelenik meg.
Ezenkívül tekintették még a tűz parancsolójának, vagy a tűz istenének (Huo-sen(Huoshen) 火神), de tisztelték a Nap isteneként, tartották Jen(Yan) császár segítőjének, és a Déli-tenger istenének is.[4]
↑Kínai mitológia 1988: „Kínai mitológia”. In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva. Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. ISBN 963 282 028 2 II. kötet
↑Nienhauser 1994: William H. Nienhauser Jr., Ssu-ma Ch'ien, The Grand Scribe's Records, vol. 1, 'The basic annals of pre-Han China', Bloomington [etc.] Indiana University Press 1994. ISBN 0-253-34021-7
↑Vasziljev 1977: Vasziljev, L. Sz.: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Budapest: Gondolat Kiadó, 1977. ISBN 963 280 475 9