A Hegyek és vizek könyve (klasszikus kínai: 山海經; egyszerűsített kínai: 山海经; pinyin: Shānhǎijīng; magyar népszerű: San-haj-csing; szó szerint: "Hegyek és tengerek könyve" vagy "Hegyek és tengerek kánonja") mitikus geográfiai mű, egyfajta régi kínai bestiárium. Szerzője ismeretlen, bizonyos részei már az i. e. 4. században is létezhettek, de végleges formáját csak a korai Han-korra érte el. A Csin (Qin)-kor előtti Kína mitológiájának jelentős forrása, amely 18 fejezetre osztva, mintegy 31 ezer írásjegy terjedelmű. A műben több mint 550 hegy és 300 folyó leírása olvasható, részletesen bemutatva a különböző vidékek legendás, mitikus állat- és növényvilágát és lakóit.
A Hegyek és vizek könyvének szerzősége nem megállapítható. A hagyomány ugyanolyan legendás alakoknak tulajdonítja, mint a Hszia (Xia)-dinasztiát megalapító Nagy Jü (Yu), vagy Po-ji (Boyi) 伯夷. A modern szövegvizsgálatok azonban kimutatták, hogy a mű nem csak, hogy nem egy szerző keze munkája, hanem a Hadakozó fejedelemségek korától egészen a korai Han-dinasztia időszakáig keletkezett szövegek egybeszerkesztéséről van szó. Az első név szerint ismert kommentátora az a Liu Hsze (Liu Xie) 劉向/刘向 (i. e. 79-8), akinek a nevéhez számos konfuciánus mű összeállítása fűződik. A másik jelentős kommentátora Kuo Pu (Guo Pu) 郭璞 (276–324), aki számos jelentős szerkesztése mellett a híres Temetkezések könyvének szerzőjeként is ismert.
A 18 fejezetre osztott, mintegy 31 ezer írásjegyből álló mű szerzője, szerzői nem kevesebbre vállalkoznak, minthogy számba vegyék a korabeli ismert kínaiak által lakott területeken túli vidékek földrajzát, élővilágát és lakóit. Az öt égtáj (dél, nyugat, észak, kelet és közép) hegyvidékeivel kezdődik a mű, melyek leírása egy-egy fejezetben szerepel. Ezt követi a tengereken túli, a tengerek belüli és a nagy vadonok leírása négy-négy égtájra bontva. A katalógus szerűen összeállított, és következetesen ugyanabban a száraz, a tényekre szorítkozó stílusban megírt műben nem kevesebb, mint 550 hegy és 300 folyó leírása olvasható. Természetesen, a tények minden esetben a fantasztikum tárgykörébe sorolandó mesés, legendás, csodás lények, teremtmények bemutatását jelenti. S bár időről-időre akadtak olyanok, akik a műben szereplő egyik-másik vidéket valamely valós helyszínnel próbáltak azonosítani, biztosan állítható, hogy minden valóság alapot nélkülöz. Ennek ellenére, vagy éppen ezért a korai kínai mitológia egyik legjelentősebb és páratlan forrásának számít.
Mivel a Hegyek és vizek könyvéből magyar nyelven egyelőre nincs a nagyközönség számára is hozzáférhető és olvasható változat - még részletek formájában sem -, álljon most itt a mű legelső passzusa az eredeti klasszikus kínai nyelven és annak magyar fordítása: