Lej-cu (Leizu), más néven Hszi Ling-si (Xi Ling Shi) a Sárga Császár felesége és talán a mennydörgés istennője az ókori kínai mitológiában. Mivel a nevében a lei (lei) szót gyakran a 嫘 írásjeggyel és nem a 'mennydörgés' jelentésű 雷 írásjeggyel írják, ezért a mennydörgésistenekhez sorolása nem egészen bizonyított. Lej-cu (Leizu) (雷祖) néven ismert az égi mennydörgéshivatal feje is a kínai népi mitológiában, aki azonban az ábrázolásokon szakállas férfiként jelenik meg.
Legendája
Egy legenda szerint Lej-cu (Leizu) úgy fogant meg, hogy lenyelt egy borsószemet, és abból született meg a fia, Csang-ji (Changyi). Férjéhez, a Sárga Császárhoz hasonlóan, ő is emberek üdvére tevékenykedő kultúrhéroszként jelenik meg az ókori mitológiában, a hagyomány ugyanis neki tulajdonítja a selyemhernyó-tenyésztés és a selyemszövés feltalálását.[1]
Elképzelhető, bár nem bizonyított, hogy az ő alakja inspirálhatta kései népi mitológiában felbukkanó mennydörgésisten, Lej-cu (Leizu) alakját is, aki egyben a mennydörgés hivatal feje is. Az ő kíséretéhez tartozik Lej-kung (Leigong), valamint a villám istennője, Tien-mu (Tianmu), a szél istene, Feng-po (Fengbo) és az eső istene, Jü-si (Yushi).[2] Mennydörgésisten formájában Lej-cu (Leizu)t általában három szemmel ábrázolták. A homlokán lévő harmadik szeméből fénysugár áradt. Szobrát szokás volt templomokban, középen elhelyezni. A köznapi vallásos gyakorlat során alig különböztették meg Lej-cu (Leizu)t és Lej-kung (Leigong)ot.[3]
Megjegyzések
Jegyzetek
Irodalom
- ↑ Kínai mitológia 1988: Kínai mitológia. In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva. Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. ISBN 963 282 028 2 II. kötet
- ↑ Vasziljev 1977: Vasziljev, L. Sz.: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Budapest: Gondolat Kiadó, 1977. ISBN 963 280 475 9
Kapcsolódó szócikkek
