A nivernais-i (Nevers-vidéki) La Platière-család legkorábbi ismert tagjai a 14. század második felében éltek; egyes kutatók a Jura hegység vidékéhez, Arbois-hoz kötik a eredetüket. A marsall nagyapja, I. Philibert (1438–1508) királyi kamarás, több vár és térség kapitánya, várnagya és bailli-je volt. Gyermeke, Philippe (†1523) királyi udvarmesterként és Niort kapitányaként szolgált. Feleségétől, Catherine Motier de La Fayette-től négy gyermeke született:
François (1510–1544), Les Bordes ura, az orléans-i herceg kamarájának nemese. 1544-ben Châlons-en-Champagne alatt esett el az itáliai háborúk során. Két gyermeke született Anne de Jaucourt-tól:
René (†1562), Les Bordes ura, aki nagybátyja, a marsall ötven fős lándzsás kompániájában szolgált zászlósként 1559-től. 1562-ben, gyermektelenül esett el a dreux-i csata során.
Françoise (1541–1598), Les Bordes úrnője, Époisses, Marault, Franay-les-Chanoines és Prie bárónője.
Renée, Jean de Sanceterre felesége;
Guillemette, apátnő;
Imbert (1516–1567), Bourdillon ura, aki nagybátyja, a nevers-i püspök (†1519) keresztnevét kapta meg.
Az 1547-ben trónra lépő II. Henrik 1551 áprilisában őt bízta meg azzal, hogy Reims-be vigye az ifjú lotaringiai herceget, III. Károlyt, hogy a francia udvarban nevelkedhessen. Augusztus folyamán tábori marsallá lépett elő, és Anne de Montmorencyconnétable alatt szolgált Lotaringiában. 200 fegyveres élén II. Claude d’Aumale hercegnek vitt erősítést, de Albrecht von Brandenburg-Ansbach erői legyőzték Aumale-t az érkezése előtt Toul mellett. A következő év októberében lemondott champagne-i helytartóságáról. 1554-ben az ordonnance-kompániája élén elűzte az ellenséget Mézières vidékéről. 1555-ben Champagne határán megállította a parasztok lázongását és fosztogatását, visszafoglalta Fumay várát és néhány környező erősséget, majd csapatai jelenléte révén lehetővé tette Mariembourg, Rocroi és Maubert-Fontaine erődítési munkálatait.
1557-ben a saint-quentini vereség nyomán az ő jóvoltából menekült meg a francia sereg mintegy harmada. Amikor 1558 elején François de Guise herceg megindult az angol kézen lévő Calais ellen, La Platière elterelő hadműveletet indított a várostól keletre az ellenség erőinek elvonása érdekében. Calais eleste után Guise alatt harcolt Thionville bevételénél is (1558. június 22.).
Az Imbert de La Platière által 1561-ben megvásárolt époisses-i kastély
Az 1562-ben kitörő francia vallásháborúk idején Medici Katalin nagyban támaszkodott a mérsékelt katolikus nézeteket valló La Platière-re a királyság megbékítését célzó politikájában, aki ezekben az években hatalmas befolyásra tett szert. Helyreállította Rouenban a békét, majd 1563 júliusában ő vezette a korábban hugenották által angol kézre átjátszott Le Havre-t visszaszerző, egyesült katolikus–protestáns sereget.[2]1564. április 6-án Troyes városában kapta meg a marsalli kinevezést az előző év végén elhunyt Brissac marsall helyére. Ez évben Guyenne-ben csillapította le az ottani feszültségeket; 1565-ben elkísérte az anyakirálynét és IX. Károlyt annak nagy körutazásánBayonne-ba, ahol részt vett Medici Katalin és leánya, Erzsébet spanyol királyné találkozóján.
A marsall 1567-ben halt meg Fontainebleau-ban; valószínűleg orvosa mérgezte meg, hogy ezzel az újra kiéleződő vallási konfliktusban elveszejtse a katolikus tábor egyik vezéralakját.[2] Az époisses-i templomban temették el.
Házasságai, örökösödése
1546. szeptember 13/14-én vette feleségül Claude de Damas-t (†1558), Ragny úrnőjét, Charles de Damas fiát, Girard de La Magdelaine özvegyét. A házasság révén birtokába került Songy. Frigyük gyermektelen maradt.
1561. április 15-én házasodott újra, második felesége Renato da Birago (franciásan René de Birague, 1506–1583), a franciákat szolgáló torinói parlamenti elnök, majd pinerolói főtanácsos egyetlen leánya, Francesca / Françoise volt. (Apósát még a marsall életében Lyon helytartójává nevezték ki, később kancellárként tevékenykedett, végül egyházi pályára lépve püspök és bíboros lett.) Ebből a házasságból sem született gyermek. A marsall özvegye később Jean de Montmorency-Lavalhoz (†1578), majd Jacques d'Amboise-hoz, Aubijoux grófjához ment feleségül.
A marsall örököse így unokahúga, Françoise de La Platière des Bordes (1541–1598), a család utolsó tagja lett, aki 1569-ben Henri de l'Hôpital, majd 1573-tól Louis d'Ancienville (1530–1606) souilléi és dormans-i vikomt, révilloni báró felesége lett. Halála után leszármazottai, az Ancienville-család tagjai örökölték a La Platière-birtokokat.[3]
↑ abJean-Pierre Busson, « Imbert de la Platière des Bordes dit Bourdillon, Maréchal de France (1516-1567) », thèse de diplôme d'archiviste paléographe, École des Chartes, 1947.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Imbert de La Platière de Bourdillon című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
