Az itáliai háborúk vagy reneszánsz háborúk az 1494 és 1559 között, főként Itália területén lezajlott konfliktus-sorozat volt, amelynek főszereplői egyfelől francia Valois-k, másfelől a Német-római Birodalom és az ekkoriban egyesülő Spanyolország trónját egyaránt birtokló Habsburgok voltak. Rajtuk kívül Nyugat-Európa és Itália szinte minden állama (köztük Anglia, Skócia, a svájci kantonok, a pápai állam, a Milánói Hercegség, a Velencei és a Genovai Köztársaság, Firenze, a Savoyai Hercegség és az Oszmán Birodalom is részt vett a háborúkban.
Az első itáliai háborúk eredetileg a Nápolyi Királyság körüli francia–aragóniai dinasztikus ellentétekből (ld. szicíliai vecsernye) alakultak ki, később a Milánói Hercegség iránti francia öröklési igény került a konfliktus középpontjába.
más néven „Velence nagy háborúja”
V. Károly császár és I. Ferenc, majd II. Henrik francia király között:
Ezekben a harcokban a legtöbb európai állam (közte a Magyar Királyság) is érintve volt, hiszen a franciák az Oszmán Birodalommal szövetkeztek Spanyolország és Német-római Birodalom ellen. A Habsburgok és a Valois-k között fél évszázadon át Itália birtokáért folyó háborúkat az 1559-es cateau-cambrésis-i békeszerződés zárta le, amely a következő 100 évre rögzítette a spanyol Habsburgok dominanciáját Itália fölött.