Édesapja René de Savoie (1473 k. – 1525), II. Fülöp savoyai herceg végrendeletileg törvényesnek elismert fia, aki 1497-ben féltestvérétől, I. Filibert hercegtől kapta meg Villars grófságát. 1501-ben vette feleségül Anna Lascaris di Ventimigliát (1487–1554), Tende örökösét. Az ifjú Filibert felesége ráhatására 1503-ban semmisnek nyilvánította bátyja törvényesítését, mire ő XII. Lajos francia király udvarába menekült másik féltestvéréhez, Savoyai Lujzához (1476–1531), a Valois-házi Charles d’Orléansangoulême-i gróf özvegyéhez. Távollétében Savoyában per indult ellene, melynek végeztével elkobozták a hercegség területére eső birtokait. 1509-ben felesége révén megörökölte apósától Tende grófságát, amelynek élén 1510-ben hűséget esküdött a francia királynak. 1515-ben Savoyai Lujza fia, I. Ferenc lépett trónra, aki fontos megbízásokat adott nagybátyjának: Provence kormányzójává, majd udvarmesterré tette. Ilyen minőségben érte a halál: 1525 márciusában a paviai csatában szerzett sérüléseibe halt bele.
René de Savoie és Anna Lascaris házasságából több gyermek született:[8]
Marguerite (†1591), II. Antoine de Luxembourg brienne-i gróf felesége;
Honorat (1511 után–1580);
Isabelle vagy Isabeau, 1527-től René de Bastarnay Le Bouchage-i gróf felesége.
Honorat születési éve nem ismert pontosan; apja 1511-es végrendeletében még nem említi, tehát feltételezhetően ezt követően jött világra. Első említése egy 1524-es királyi adománylevélben olvasható, amikor is megkapta Sainte-Menehould, Passavant és Vassy uradalmait.[9]1531. augusztus 25-én nagybátyja, az 1504-től uralkodó III. Károly savoyai herceg kinevezte Villars grófjává, visszaadva neki atyja korábbi címét, ami alapján feltételezhető, hogy ekkor már nagykorú volt. 1533-ban a francia királyi kamara nemesévé nevezték ki.[9]
II. Honorat marsall unokaöccse, Claude nevű fivérének fia, I. Honorat (1538–1572) tende-i és sommarivai gróf, provence-i kormányzó 1572-ben halt meg gyermektelenül. Birtokait és címeit ketten követelték maguknak: II. Honorat, mint legközelebbi fiági rokon, és húga, Renée de Savoie-Tende (†1587), akit férje, I. Jacques d'Urfé támogatott.[21][22] Híveik (olaszul Urfalini) kiszorították Tende-ből II. Honorat támogatóit (Milliavini), de utóbbiak 1574-ben megmérgezték d'Urfét. A családi konfliktusba Emánuel Filibert savoyai herceg is beavatkozott, aki 1575-ben megállapodott Renée-vel – a grófnő ennek keretében lemondott a nizzai grófsághoz tartozó Maro és Prelà uradalmairól, amelyek a Genovai Köztársasághoz tartozó Onegliai Fejedelemségbe ékelődtek enklávéként. Cserébe a hercegtől megkapta Bâgé-le-Châtel őrgrófságát és több más birtokot.[22] Ezzel Tende elvileg a savoyai herceg birtoka lett, ám 1576-ban megváltozott a helyzet.
A marsall leánya és örököse, Henriette ebben az évben ismét férjhez ment, a tende-iek pedig új házastársa, Charles de Mayenne herceg hűségére esküdtek fel, felélesztve a tende-i örökség kérdését.[23] Ennek nyomán tárgyalások kezdődtek Emánuel Filiberttel, amelyek eredményeképpen Henriette és férje lemondott a tende-i és onegliai követelésekről a Lyon szomszédságában újonnan létrehozott miribeli őrgrófságért (beleértve Monthelier, Sathonay és Loyettes falvakat) cserébe.[24] Az erről szóló szerződést 1579-ben írták alá, de Tende csak 1581-ben olvadt végleg a savoyai hercegi birtokok közé.[25][26][27]
↑Recueil des lettres d'Henry IV, I. kötet, 14. oldal, 1. lábjegyzet (a Wikiforráson)
↑ abChristian Sorrel: Les savoyards dans le monde: Recherches sur l'émigration (Actes du colloque d'Annecy, 13 décembre 1991 et 14 décembre 1991). 94 (franciául) (hely nélkül): Société savoisienne d'histoire et d'archéologie. 1992. 63. o. .
↑Martine Acerra – Guy Martinière: Coligny, les Protestants et la mer. (hely nélkül): Presses Paris Sorbonne. 1997. ISBN 978-2-84050-091-9
↑Michel Popoff – Hervé Pinoteau: Armorial de l'Ordre du Saint-Esprit: D'après l'œuvre du père Anselme et ses continuateurs. (franciául) Paris: Le Léopard d'or. 1996. 20. o. ISBN 2-86377-140-X.
↑Françoise Hildesheimer (szerk.): Histoire des diocèses de France: Les Diocèses de Nice et Monaco. 17 (franciául) Paris: Éditions Beauchesne. 1997. 179. o. ISBN 978-2-7010-1095-3 .
Ez a szócikk részben vagy egészben a Honorat II de Savoie című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
