I. Katalin (Velence, 1454. április 30./november 25. – Velence, 1510. július 10.), görögül: Αικατερίνη Κορνάρο της Κύπρου, olaszul: Caterina Cornaro, velencei nyelvjárásban: Catarina Corner, franciául: Catherine Cornaro. Ciprus királynéja, Ciprus régense, Ciprus királynője, címzetes örmény és jeruzsálemi királynő, Asolo úrnője. IV. Alexiosz trapezunti császár dédunokája és Marco Cornaro velencei dózse (ur.: 1365–1368) ükunokája.
Marco Cornaro velencei patrícius és Fiorenza Crispo naxoszi hercegnő lánya volt. Anyai ágon IV. Alexiosz trapezunti császár dédunokája volt. IV. Alexiosz lánya, Eudokia (Valenza) Nicolò/Niccolò Crispo naxoszi herceghez ment feleségül, mely házasságból született Cornaro Katalin anyja, Fiorenza Crispo.[1] Katalin 1472 decemberében feleségül ment II. Jakab ciprusi királyhoz, aki, a törvényes uralkodót, a saját húgát, I. Sarolta ciprusi királynőt űzte el a trónról 1461-ben. A házasságkötést követően Katalin rögtön teherbe is esett, de egy hónappal a gyermek születése előtt 1473. július 7-én II. Jakab király váratlanul meghalt, amit a királyné rokonai ármánykodásának tartottak. 1473. augusztus 28-án megszületett a várva-várt utód, aki III. Jakab néven foglalta el a trónt, a nevében pedig az anyja, illetve a velencei rokonság uralkodott. A kis király azonban a következő évben, 1474. augusztus 26-án egyéves korában meghalt, így a házassági szerződés értelmében Cornaro Katalin foglalta el a trónt, azonban uralma csak névleges volt, a valódi hatalmat a Velencei Köztársaság gyakorolta. Katalinra csak addig volt szükség, amíg a törvényes királynő, Katalin sógornője, Sarolta élt. Halála után másfél évvel Velence közvetlen uralmat valósított meg a szigeten, és 1489. február 14-én lemondatták a királynőt, aki visszatért hazájába és Asolo úrnőjeként élte napjait, és irodalommal és művészetekkel töltötte idejét. Pietro Bembo a ciprusi királynő asolói udvarában lefolyt beszélgetéseket örökítette meg az 1497-ben kezdett munkájában, a „Gli Asolani”-ban, amelyben a szerelem létjogosultságát védelmezi a hagyományos egyházi világnézettel szemben.
Gaetano Donizetti Cornaro Katalinról azonos címen (Caterina Cornaro) operát írt, amelyet 1844-ben mutattak be. Fáy Gusztávnak az utolsó operája is a királynőről szólt, és a Cornaro Katalin, Ciprus királynője címet viselte, amelyet 1870-ben vittek színpadra.
Egyik híres képe, melyet Gentile Bellini festett, a Szépművészeti Múzeumban van kiállítva.