PROFILBARU.COM

	Holling
	; Holling címere
	; Holling címere
	Közigazgatás
Ország	Franciaország
Megye	Moselle (1790. március 4. – 1871)
INSEE-kód	57329
Irányítószám	57220
	Népesség
Teljes népesség	438 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	90,12 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	196 m (legalacsonyabb pont); 296 m (legmagasabb pont);
Terület	4,86 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 49° 15′ 42″, k. h. 6° 29′ 48″49.261667°N 6.496667°EKoordináták: é. sz. 49° 15′ 42″, k. h. 6° 29′ 48″49.261667°N 6.496667°E
	Holling weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Holling témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Holling (németül: Hollingen) település a Nied folyó jobb partján, fekszik Moselle megyében, Franciaországban, a német határtól mindössze 12 km-re. A legközelebbi város a mintegy 35 km-re fekvő Metz. Lakosainak száma 438 fő (2021. január 1.).^[1] Holling Anzeling, Bettange, Freistroff, Gomelange, Rémelfang és Valmunster községekkel határos.

Története

A települést először 1196-ban említik Hulingen, majd 1260-ban Holdange néven. Eredetileg a Mettlachi Apátság birtokolta az egyébként Lotaringiához tartozó területet, s így az a Német-római Birodalom része volt. A XVI. század végén a Francia vallásháborúk következtében járvány pusztított a faluban, ami az akkor itt élt 70 családból csak 14-et hagyott életben. Szent Hubertusz tiszteletére emelt templomát 1765-ben építtették. A terület 1766-ig maradt német-római fennhatóság alatt, amikor is a franciák annektálták. A terület többször gazdát cserélt, majd 1871-ben a frankfurti béke értelmében Németországhoz került. Ekkor lakosai főként gabona- és dohánytermesztéssel, valamint állattenyésztéssel foglalkoztak, de volt a faluban egy malom, valamint egy homokkő- és gipszbánya is. 1871-ben 92 házában 367 lakos élt.^[2] Nem sokkal később a templom ma is látható harangtornya készült el 1880-ban.

A településen mindkét világháborúban többször is átvonult a front. Az első világháborút követően a falu a Versailles-i békeszerződés értelmében visszakerült Franciaországhoz, majd a második világháborúban a Wehrmacht foglalta el és csatolta vissza Németországhoz, 1945 óta pedig ismét francia terület. A település templomát 1950-ben újították fel.

Polgármesterei

1983-ig Joseph Isler
1983–2008 Jean-Paul Boyon
2008–2020 Joseph Graff
2020–2021 Letitia Kircher
2021-től Marc-Olivier Borsi

Lakosság

A település ma is, akárcsak történelmileg, elsősorban földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik. A 2018-as adatok szerint a falu területéből 36,5% szántó, 33,2% rét és legelő, 10,3% erdő, 7,1% vegyes mezőgazdasági hasznosítású, 8,4% beépített terület.^[3]

A településen 1800 óta tartanak népszámlálásokat. Népessége az alábbiak szerint változott:

XIX. század

Év	1800	1806	1821	1836	1841	1861	1866	1871	1875	1880	1885	1890	1895
Lakosság	305	436	468	478	445	401	386	367	353	333	328	331	278

Az 1980-as évekig

Év	1900	1905	1910	1921	1926	1931	1936	1946	1954	1962	1968	1975	1982
Lakosság	261	247	239	233	241	262	251	225	211	244	233	243	254