Holland Nyugat-indiai Társaság

A Holland Nyugat-indiai Társaságot (West-Indische Compagnie avagy WIC) 1621-ben alapították a Holland Kelet-indiai Társaság (Vereenigde Oostindische Compagnie avagy VOC) mintájára, hogy gyarmatokat szerezzen Hollandiának az Atlanti-óceánon és partvidékén. A két nagy kereskedelmi társaság kvázi önálló államként viselkedett, saját kormányzattal, hadsereggel, flottával és külpolitikával.

A közel húsz év hátrány igen jelentősnek bizonyult: a Nyugat-Indiai Társaság jóval kevésbé volt sikeres, mint testvérszervezete. Jelentősebb hódításai: Dél-Amerika Vadpartnak nevezett északi partvidékén (a mai Guyana és Suriname területén) az Essequibo és a Berbice folyók mentén alapítottak telepeket;

Holland Nyugat-India (később Holland Antillák):
- 1632: Sint Eustatius,
- 1632–1654: Tobago,
- 1634: Curaçao,
- 1640: Saba,
- Aruba,
- Bonaire,
- a Szent Márton-sziget Sint Maartennek nevezett déli része,
- St. Croix;

a Hudson-folyó völgye Észak-Amerikában (1616–1667):
- Nieuw Amsterdam (a mai New York) és
- Nieuw Netherland városaival;

Afrikában:
- Mauritániában: Arguin,
- Szenegálban Goerée sziget;
- az Aranyparton:
  - Axim,
  - Butri,
  - Shama,
  - São Jorge da Mina (1637),
  - Mouree, valamint
  - São Tomé sziget (1641–1643);
- Angolában (1641–1648):
  - São Paolo de Loanda (1641. augusztus 16. – 1648. augusztus 21. vagy 24.),
  - Benguela (1641. szeptember – 1648),
  - Ensandeira sziget (1645/46 – 1648);
- Fokföld (1652);

Az Atlanti-óceánon:
- Szent Ilona (a szigetet a Holland Kelet-indiai Társaság adta át).

Legnagyobb kísérlete az volt, amikor 1623–1654 között megpróbálta elhódítani a portugáloktól Brazíliát. Ebben az időben a társaság fővárosát Recifében rendezte be.