Edmund Burke

Edmund Burke
Született	1729. január 12.[1][2][3][4][5] Dublin[6]
Elhunyt	1797. július 9. (68 évesen)[1][2][7][3][4] Beaconsfield[6]
Állampolgársága	Ír Királyság
Házastársa	Jane Mary Nugent[8]
Foglalkozása	politikus filozófus író politológus
Tisztsége	Nagy-Britannia 12. parlamentjének tagja Nagy-Britannia 13. parlamentjének tagja Nagy-Britannia 14. parlamentjének tagja Nagy-Britannia 15. parlamentjének tagja Nagy-Britannia 16. parlamentjének tagja Nagy-Britannia 17. parlamentjének tagja
Iskolái	Trinity College
Filozófusi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Nagy-Britannia 18. század
Iskola/Irányzat	liberális konzervativizmus
Érdeklődés	társadalom- és politikafilozófia
Akikre hatott	Robert Peel, Kant, William Godwin
Akik hatottak rá	Arisztotelész, Cicero, Locke, Richard Hooker, Edward Coke, Montesquieu, William Blackstone
Fontosabb művei	Reflections on the Revolution in France A Philosophical Enquiry into the Origin of Our Ideas of the Sublime and Beautiful
Edmund Burke aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Edmund Burke témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Edmund Burke (Dublin, 1729. január 12. – Beaconsfield, 1797. július 9.) ír író, whig párti politikus, államelméleti gondolkodó, a modern brit konzervatív politika egyik megteremtője volt.^[9]

Ifjúsága

Burke Dublinban született, apja jogász volt, aki mindössze néhány évvel születése előtt, feltehetően praxisa érdekében, tért át az anglikán hitre.^[10] Alsóbb iskoláit Ballitore-ban végezte. Az iskolát egy kvéker, Abraham Shackleton irányította.^[11] Jogi egyetemi tanulmányait a dublini Trinity College-ban, az anglikán egyház írországi „bástyájában” folytatta, majd Londonba, onnan pedig a kontinensre utazott. Visszatérése után Londonban telepedett le, és politikai karrierjére összpontosított.^[9] 1756-ban megházasodott, két évvel később megszületett a fia. 1758-tól 1765-ig az Annual Register szerkesztője és szerzője volt. 1765-ben Rockingham márkijának, a kincstár első lordjának titkára lett.^[11]

Politikai pályafutása

1765-től parlamenti képviselő volt. Legmagasabb posztja a pénzügyi titkár volt.^[12] Politikai pályafutását a Rockingham márki körül gyülekező whigek között kezdte. Úgy vélték, hogy a király és miniszterei a pártfogási rendszer révén korrumpálni akarják a képviselőket, és a hatalmi ágak közötti egyensúlyt a végrehajtó ág javára tervezik módosítani.^[13]

Tevékenyen részt vett a király hatalmának csökkentéséről szóló vitában, és szorgalmazta, hogy a törvényhozás erőteljesebben ellenőrizze az uralkodó kiadásait. Miután az 1765-ös, a gyarmatokat adóztató Bélyegtörvény (Stamp Act) erőszakot provokált Amerikában, Burke a kormánypolitikát merevnek nevezte, és nagyobb pragmatizmust kért.^[9]

1766 és 1784 között több mint hatszáz parlamenti beszédet tartott. Számos pamflet szerzője volt, első jelentős politikai röpirata, a Gondolatok a mostani elégedetlenkedés okairól (Thoughts on the Causes of the Present Discontents) 1770-ben látott napvilágot, és John Wilkes alsóházi képviselő letartóztatása kapcsán született. Ez a munka a pártok útján történő kormányzás első komolyabb elméleti feldolgozása, amelyben Burke arra az álláspontra helyezkedik, hogy a politikai vetélkedést a nézetükben megegyező emberek csoportjai (pártok), nem pedig a személyes kapcsolatok rendszerének kellene meghatároznia. 1780-ban be is nyújtotta saját reformtervét, amely a korona által osztott szinekúrák eltörlését kezdeményezte.^[14]

Rockingham márki 1782-es halála után Edmund Burke elvesztette korábbi befolyását a whigek között, politikai pályája mélypontjára érkezett. Véleménye számos ponton eltért a párt fő sodrától: a korábbi királypárti önkény teljes elutasítása helyett egyre többet foglalkozott a radikálisok és nonkonformisták ostorozásával. Az alkotmányosságra leselkedő fő veszélyt a demokratikus szélsőségben látta.^[15]

Részt vett a Brit Kelet-indiai Társaság körüli vitákban is. Egyik fő szószólója volt a kereskedőcég elengedhetetlen „megrendszabályozásának”.^[9] 1785-ben indítványozta, hogy a parlament visszaélések vádjával indítson eljárást Warren Hastings ellen, aki a társaság bengáli, majd indiai főkormányzójaként hatalmas károkat okozott. Burke kampányában ugyan megjelentek humanitárius elemek is, de szemében Hastings fő bűne az indiai arisztokraták vagyonának átjátszása volt az „uzsorások és vérszívók” kezére.^[16]

Fő politikai munkája, a Töprengés a francia forradalomról az 1789-es francia forradalommal foglalkozik. Burke ellenségesen fogadta a franciaországi fejleményeket, és a csőcselék erőszakának, valamint a francia társadalmi szerkezet felbomlásának veszélyeire figyelmeztetett. A francia forradalommal a briteket jellemző erényeket – folytonosság, hagyománytisztelet, prosperitás – állította szembe.^[9] 1791-ben szakított pártja fő vezetőivel a francia forradalom miatti nézetkülönbségek miatt.

1794-ben visszavonult a parlamentből. Utolsó éveit beárnyékolta egyetlen fiának halála, de az írást, valamint eszméinek védelmét folytatta.^[9] Ekkor megjelent műveiben – An Appeal from the New to the Old Whigs (1791), Letters on a Regicide Peace (1795–7), A Letter to a Noble Lord (1796) – bel- és külpolitikai eseményeket kommentált. 1792-től egyre többet foglalkozott szülőhazájával, Írországgal.^[11] Munkásságában nagy hangsúlyt helyezett a hosszú ideje élő alkotmányos tradíciókra, a különböző akaratokat kifejező politikai pártokra, valamint a parlamenti képviselők függetlenségére.^[9]

Nézetei

Burke pártpolitikus, nem elméleti politikus volt, írásai így többnyire konkrét eseménnyel foglalkoznak, valamilyen alkalomra, vagy valaki ellen íródtak. Ellene volt az absztrakt elméleti spekulációnak, a politikai és erkölcsi elméleteknek, és már korai műveiben foglalkozott az elméletnek a józan gyakorlatra kifejtett káros hatásával.^[17][12] Szerinte elméletek alapján nem lehet kormányozni. Elutasította az erőszakos reformokat, amilyenekkel Nagy Péter kísérletezett, mert úgy vélte: a változtatásoknak organikusnak kell lenniük. Úgy gondolta, az intézményeket nem szabad elvekből levezetni.^[12]

Burke szerint nem az a fontos, kinek a kezében van a hatalom, hanem az, hogy mennyi hatalom összpontosul egy kézben. Szerinte senkinek nem lehet korlátlan hatalma, de a totális jogfosztás is elfogadhatatlan.^[12]

A forradalmárok voluntarizmusát elutasította, mert úgy gondolta, hogy a történelmi adottságok, tapasztalatok befolyásolják és meghatározzák a társadalom fejlődését. Ellenezte a franciák etatizmusát, és elutasította a radikalizmust. Fontosnak tartotta a jogállami normák betartását, úgy gondolta, hogy a jogkiterjesztést nem metafizikai szinten, hanem törvényhozással kell elérni. Úgy vélte, hogy a francia forradalom jelszavai nem állnak harmóniában egymással, mert a megvalósítani kívánt egyenlőség összeegyeztethetetlen a szabadsággal. A szabadság történelmi fejlődés eredménye, forradalommal nem lehet elérni.^[12] A politika nála inkább művészet, mintsem tudomány, pusztán tanulással nem lehet elsajátítani.^[18]

Burke bírálta az emberi jogok eszméjét, mondván, a briteknek nem csak metafizikai deklarációk szintjén vannak emberi jogaik. Ezek a jogok történelmi fejlődés eredményeként születtek meg. Elutasította a francia forradalmárok történelemellenességét, mert úgy gondolta, hogy a történelmet nem lehet eltörölni, abból kell építkezni. Tagadta azt a gondolatot is, hogy az embert racionális, érzelemmentes lényként kell kezelni.^[12] A demokráciát három okból ellenezte: a nép nem rendelkezhet azzal az intelligenciával, amely szükséges hozzá; a nép túlságosan hajlik a demagógiára; a népszerűtlen kisebbségeknek szükségük van a felsőbb osztályok védelmére.^[12]

Főbb munkái

• A természetes társadalom védelmezése (A Vindication of Natural Society: A View of the Miseries and Evil Arising to Mankind) (1756) – Gúnyirat Bolingbroke gróf deizmusa ellen. Célja annak bemutatása, hogy a politikai intézmények nélküli „természetes társadalom” előnyei csak a képzelet szüleményei.^[13]
• Filozófiai vizsgálódás a magasztosról és a szépről alkotott eszméink eredetéről (A Philosophical Enquiry into the Origin of Our Ideas of the Sublime and Beutiful)(1756) – Nagy hatású esztétikai munka, amelynek kategóriáit felidézik fő műve, a Töprengések egyes témái is.^[13]
• Anglia rövid története (Abridgement of the English History) (1757) – Történelmi munka, amely folyamatos evolúcióként mutatja be Anglia történelmét.^[13]
• Speech to the Electors at Bristol at the Conclusion of the Poll (1774)
• Töprengés a francia forradalomról (Reflections on the Revolution in France) (1790)

Magyarul

• Töprengések a francia forradalomról (ford., bev., jegyz., mutató Kontler László), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1991 (Circus Maximus), ISBN 9630286688
• Filozófiai vizsgálódás a fenségesről és a szépről való ideáink eredetét illetően; ford. Fogarasi György; Magvető, Bp., 2008
• Fellebbezés az újaktól a régi whigekhez és más írások; ford. Katona László; Századvég, Bp., 2019

Jegyzetek

1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
2. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
3. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
4. Babelio (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
5. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
6. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), 2015. szeptember 28.
7. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
8. Oxford Dictionary of National Biography (angol nyelven). Oxford University Press, 2004
9. BBC
10. Kontler 12-13. oldal
11. Stanford 1
12. Ludassy
13. Kontler 14-15. oldal
14. Kontler 18-19. oldal
15. Kontler 22-23. oldal
16. Kontler 24-25. oldal
17. Molnár
18. Pető

Források

• ↑ BBC: Edmund Burke (1729-1797). BBC (2013). Hozzáférés ideje: 2016. május 20. 
• ↑ Ludassy: Ludassy Mária, Reich Orsolya. Burke. ELTE (2010). Hozzáférés ideje: 2016. május 20. 
• ↑ Molnár: Molnár Attila Károly. Edmund Burke [archivált változat]. PPKE (2004). Hozzáférés ideje: 2016. május 20. [archiválás ideje: 2016. június 17.] 
• ↑ Pető: Pető Zoltán. "Egy könyv, amelyet minden úriembernek el kellene olvasnia" - Edmund Burke 'Töprengései'. Regnum portál. Hozzáférés ideje: 2016. május 20. 
• ↑ Stanford 1: Life, Edmund Burke. Stanford Encyclopedia of Philosophy (2004). Hozzáférés ideje: 2016. május 20. 
• ↑ Kontler: Kontler László. Bevezetés, Töprengések a francia forradalomról. Atlantisz Kiadó (1990). ISBN 963 02 8668 8. Hozzáférés ideje: 2016. május 20. 

További információk

• Edmund Burke esztétikája és az európai felvilágosodás; szerk. Horkay Hörcher Ferenc, Szilágyi Márton; Ráció, Bp., 2011
• Pető Zoltán: Edmund Burke és kritikusai. Egy XVIII. századi politikai elmélet esztétikája; MMA MMKI–L'Harmattan, Bp., 2016 (MMA ösztöndíjas tanulmányok)