Darányi György (1777-1830) és a nemesi származású balásfalvai Kiss Erzsébet fia volt. Tanulmányait szülővárosában kezdte és a Debreceni Református Kollégiumban a joggal együtt végezte; ekkor Békés városba rendeltetett rektorságra, itt ismerte őt meg Wenckheim Béla báró, aki akkor Békés megye alispánja volt s neki aztán pártolója lett.
Végezte a keszthelyi Georgicont és joggyakorlatra Pestre ment; majd királyi táblai jegyzőnek esküdött fel, egyúttal a gazdasági egyesület titoknoki hivatalában nyert alkalmazást, elkezdett a gazdasági ügyekkel és gazdasági irodalommal is foglalkozni.
Ügyvédi oklevelet szerzett és Kossuth Lajos felhívására a pozsonyi országgyűlésre tudósítónak ment fel. 1844. január 29-étől özv. gróf Teleki Józsefné gyermekeinek birtokait kezelte. Már ekkor tagja volt a gazdasági egyesületnek, mely 1848-ban igazgatósági választmányába is beválasztotta; ugyanakkor gazdasági hivatala mellett Klauzál Gábor földmívelési minisztertől kormánybiztosi megbízatást fogadott el; 1849-ben pedig nemzetőri kapitány volt.
A szabadságharc után Budán telepedett le s előszeretettel foglalkozott különösen a faültetéssel s az ármentesítési meliorációkkal (talajjavítással); még nevezetesebb kulturális hatást gyakorolt a tiszainokai, csámpai és sápi birtokok ármentesítése körül; a Szolnok-Csongrád jobbparti ármentesítő társulatnak 16 évig helyettes elnöke is volt és e társulat vezetésétől csak 1866-ban betegeskedése miatt lépett vissza. E hivatalát minden tiszteletdíj nélkül vitte, ezért a társulat ezüst billikomot nyújtott át neki emlékül, melyet Darányi a pesti református egyháznak hagyományozott.
Buda város polgárságának magyarosodásában nem kis érdeme van. Szerepet vitt Pest megye bizottsági gyűlésein is, hol a Deák-párt legbuzgóbb képviselőinek egyike, azonfelül a pesti református egyháznak évekig tanácsbírája volt. Nyolc nappal halála előtt értesült, hogy a király a magyar nemességgel tüntette ki. A gazdasági egyesületnél 1864-ben 1000 forint alapítványt tett.
Feleségül vette a református nemesi származású földvári és bernátfalvi Földváry Borbála (1820–Budapest, 1888. május 9.) kisasszonyt, akinek a szülei földvári és bernátfalvi Földváry Pál (1790–1849), Pest megyei földbirtokos és bernátfalvi Bernáth Terézia (1796–1836) voltak.[4][5] Az apai nagyszülei földvári és bernátfalvi Földváry Mihály (1760–1825), táblabíró, földbirtokos és szemerei Szemere Erzsébet voltak.[6] Az anyai nagyszülei bernátfalvi Bernáth György (1763–1839), földbirtokos,[7] valamint nagycsepcsényi és muthnai Vladár Terézia (1770–1848) voltak.[8][9][10][11] Darányi Ignác és Földváry Borbála frigyéből született:
Darányi Gyula (Pest, 1862. március 27.–Budapest, 1931. november 29.), királyi udvari tanácsos, ügyvéd, a Duna-melléki református egyházkerület tanácsbírája, a Baar-Madas református leánynevelő intézet igazgatótanácsának az elnöke, presbiter, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület ügyésze.[18] Felesége: Than Jolán (1871–Budapest, 1955. szeptember).[19]
Munkái
Elnöki jelentés a kécske-alpári öblözet keletkezése, viszontagságai és jelenlegi ügyállása tekintetéből. Pest, 1866.
Gazdasági cikkei a Magyar Gazdában jelentek meg (1841. Az erdő és takarmány jövedelem neveléséről, A juh és tehéntartás, vagyis juhászat és csirászat tiszta jövedelem közti külömbségről, 1842. A gyümölcsfa ültetéséről, 1843. A váltógazdasági rendszer alapelvei, Az alföldi pap és jegyző párbeszéde a Magyar Gazda fölött sat.), végre irt még a Gazdasági Lapokban is (1861. Könyvismertetés, 1862. Az élet midőn kineveti a sophismát, igazolja a józan logikát.)
↑Kempelen Béla: Magyar nemes családok 3. kötet, Caballini-Ezbar (1912) 2. Dab-Dzián • Darányi (245. oldal)
↑Közgazdasági Szemle – 1940. 3. október–november • IRODALOM • KÖNYVISMERTETÉSEK • Dr. Kendi-Finály István: A magyar földért (Darányi Ignácz élete és munkássága.) (763. oldal)
↑Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 3. kötet Darányi (pusztaszentgyörgyi és tetétleni).
