Édesapja, Csépe Jenő (1900-1966) magyar-történelem szakos polgári iskolai tanár volt, Szolnokon, Miskolcon, Kiskunfélegyházán és Kassán tanított, majd kinevezték a miskolci Dayka Gábor Polgári Leányiskola igazgatójává. 1946-ban belépett a Demokrata Néppártba, 1947-től 1949-ig a párt országgyűlési képviselője volt. Ellenzéki politikai tevékenysége miatt 1949-ben elbocsátották állásából, egy időre nyugdíját is megvonták, csak 1956 után kapta vissza tanári állását. Édesanyja, Matusek Erzsébet (1901-1982) kereskedelmi iskolát végzett, férjhezmenetele után a háztartást vezette. Testvérei: Magdolna (1927) grafikus, Jenő (1928) tanár, László (1938) elektromérnök. Nős (1986), felesége Kováts Cecília építészmérnök.
Politikai tevékenysége
A szülői házban találkozott először az aktív politizálás légkörével; 1949 után apjához hasonlóan ő sem vállalt közéleti szerepet. 1989. májusban belépett a Kereszténydemokrata Néppártba. 1989. szeptembertől 1990-ig a KDNP Országos Intézőbizottságának a tagja. Az 1990-es országgyűlési választáson pártja országos listájáról került be a parlamentbe. A KDNP képviselőcsoportjának tagjaként először főleg gazdasági kérdésekkel foglalkozott. 1990. május 3-tól 1992. májusig az Országgyűlés költségvetési, adó- és pénzügyi állandó bizottságában, a bizottság adó albizottságában dolgozott. Az Országgyűlés több, az államháztartási, társadalombiztosítási, személyi jövedelemadó-, valamint a költségvetési törvényekhez benyújtott módosító indítványát elfogadta.
1990. július 17-től a nem pártként bejegyzett társadalmi szervezetek költségvetési támogatásának elosztását előkészítő ideiglenes bizottság titkára, 1992-ben elnöke. 1992. június 24-én a miniszterré kinevezett Füzessy Tibor utódaként megválasztották a KDNP frakcióvezetőjének, ekkor bizottsági elnöki tisztéről lemondott. 1992. június 18-tól az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi állandó bizottság tagja. 1990. novemberben a karitatív célokat képviselő Szent Lázár Lovagrend, a Barankovics Alapítvány kuratóriuma és a Mikó Imre Kör tagja lett. 1991. novembertől a Magyar Népfőiskolai Kamara elnöke, és 1991. december 21-én a Keresztény Vállalkozói Kamara alapító elnökévé választották; 1992-ben parlamenti elfoglaltsága miatt e két utóbbi tisztéről lemondott. 1992-től haláláig a Magyar Sportturisztikai Szövetség tiszteletbeli elnöke.
Az 1994-es országgyűlési választáson Heves megye 3. sz., Gyöngyös központú választókerületében indult, a második fordulóban 20,26 százalékkal a győztes Fodor Gábor (SZDSZ) és Hiesz György (MSZP) mögött a 3. helyen végzett. A KDNP országos listájának hatodik helyéről került be ismét a Parlamentbe. Az Országgyűlés költségvetési és pénzügyi állandó bizottságában, ezen belül az ellenőrzési, az államháztartási, a monetáris, az Európai Unióhoz való csatlakozással foglalkozó és a privatizációs albizottságokban dolgozik. Részt vett a Budapest Bank részére juttatott állami támogatás körülményeit vizsgáló ideiglenes bizottságban, továbbá 1996. február 19-ig a számvevőszéki állandó bizottságmunkájában is. A KDNP-frakcióban a gazdasági és költségvetési munkacsoport tevékenységében vesz részt, és általános frakcióvezető-helyettes.
Pártja 1997-es szétesésekor átült a Fidesz frakciójába. Az IPU magyar csoportja magyar-cseh és magyar-román baráti tagozatának a tagja, a magyar-ír tagozat alelnöke. 1998-tól Orbán Viktor miniszterelnök főtanácsadója.
Katolikus világiak a magyar közéletben. Szerk. Huszthy Ádám. Bp., Corvinus Kiadó, 2000. 240 o.
Ki kicsoda 2000. Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20000 kortársunk életrajza. Főszerk. Hermann Péter, vál., szerk. A. Gergely András et al. Bp., Biográf Kiadó–Greger Média Kft., 1999. XXXII, 1820 o.
Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996–
