A család bárói ágából származott, báró Bánffy Kazimír (1866–1922) és tarcsafalvi Pálffy Mária (1868–1941) úrnő két gyermeke közül a fiatalabb volt. Átépíttette a fugadiBánffy-kastélyt: két lépcsőházat toldott hozzá és egy emeletet húzatott rá, a domb alatt pedig pincerendszert alakíttatott ki.[3]Maroshévízen nyaralót építtetett a tágabb család számára Bánffy-fürdő néven.[4]
1940 októberében a Képviselőház tagja lett Észak-Erdély képviseletében; az Erdélyi Párt elnöke. Teleki Pál felkérésére Budapestre költözött és 1940. december 30-tól földművelési miniszter lett. Ezt a tisztséget az egymást követő kormányokban 1944. március 22-ig töltötte be.[2][4][5] A Szovjetunió elleni háborúba való belépéssel szemben foglalt állást 1941-ben, majd folyamatosan a német érdekek ellen próbált dolgozni. A kormány nevében ő nyújtotta be a zsidók erdő- és mezőgazdasági ingatlanairól szóló törvényt, és megszervezte annak végrehajtását.[6] A német megszállás után a Gestapo őrizetbe vette, de politikai nyomásra kiszabadult. 1944 szeptemberében haladéktalan fegyverszünetet követelt az erdélyi érdekek képviseletében.[2] A nyilasok halálra ítélték; barátai álruhában (nyilasnak öltözve) szabadították ki a Margit körúti fogházból.[5]
A kommunisták1951-ben családjával együtt kitelepítették rózsadombi házából egy húsraktárba. Később balesetet szenvedett és lebénult.[4]
↑Miroslav Marek: Bánffy de Losoncz 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. január 30. [2012. november 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
↑Miroslav Marek: Kemény 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. január 30. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
↑Miroslav Marek: Bánffy de Losoncz 3 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2008. február 15. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)