Az első világháborús atlanti csata (avagy: első atlanti csata) egy elhúzódó összecsapás volt német tengeralattjárók és az antant haditengerészetei között az Atlanti-óceán vizein, a Brit-szigetek körüli vizeken, az Északi-tengeren és Franciaország partjai előtt.
Kezdetben a német tengeralattjáró-hadjárat a brit hadiflotta főerői, a Grand Fleet ellen irányult, később a tengeralattjárók célpontja lett az antanthatalmak kereskedelmi hajózása is. A kereskedelmi hajózás ellen irányuló tengeralattjáró-hadjárat pusztító hatású volt, különösen a korlátlan tengeralattjáró-háború 1917 februári meghirdetése utáni hónapokban. A német tengeralattjárók támadásainak következtében Nagy-Britannia kereskedelmi flottájának csaknem fele odaveszett a háború alatt. A német tengeralattjárók támadásainak kivédésére az antant rombolók által védelmezett konvojokba szervezte a kereskedelmi hajózást, a német tengeralattjárók kijutását az Atlanti-óceánra pedig a Doveri-szorosban illetve Skócia és Norvégia között felállított tengerzárakkal igyekezett megakadályozni. Itt az őrjáratokon kívül aknazárakat is telepítettek, a német támaszpontokat pedig repülőgépekkel tartották szemmel.
A németeknek nem sikerült teljesen elvágniuk Nagy-Britanniát a tengeren túlról érkező forrásoktól még az előtt, hogy az Egyesült Államok belépett volna a háborúba. Röviddel a háború vége előtt, 1918 októberében a németek felhagytak a korlátlan tengeralattjáró-háború folytatásával.
Az atlanti vizeken vívott tengeralattjáróháború tapasztalatait felhasználták a második világháború során, amikor a német tengeralattjárók fő feladata szintén a brit kereskedelmi hajózás akadályozása volt.
1914: a hadjárat kezdete
Német tengeralattjárók Kielben 1914 februárjában
Az első tengeralattjárókkal végzett őrjáratozások
1914. augusztus 6-án, két nappal azután, hogy Nagy-Britannia hadat üzent Németországnak, a német U 5, U 7, U 8, U 9, U 13, U 14, U 15, U 16, U 17 és U 18 jelzésű tengeralattjárók kifutottak a Helgoland szigetén lévő támaszpontjukról, hogy támadást intézzenek brit hadihajók ellen az Északi-tengeren. Ez számít az első tengeralattjárókkal végrehajtott éles őrjáratozásnak.[1] Az U-Bootok abban a reményben hajóztak északi irányba, hogy a Shetland-szigetek és Bergen között brit hajórajokra fognak találni. Augusztus 8-án az U 9 hajtóművei lerobbantak és emiatt vissza kellett térnie a támaszpontra. Ugyanezen a napon a Fair-sziget mellett az U 15 észlelte a hadgyakorlaton lévő brit Ajax, Monarch és Orion csatahajókat és a Monarch-ra kilőtt egy torpedót. A torpedó nem talált célt, viszont elárulta a tengeralattjárók jelenlétét és ezután a brit csatahajók megerősítették az őrségüket. Másnap hajnalban a csatahajókat kísérő 1. könnyűcirkálórajhoz tartozó Birmingham könnyűcirkáló észlelte a felszínen lévő U 15-öt. A tengeralattjárón nem lehetett látni őrszemeket, ellenben kalapácsolás hangja hallatszott azt a benyomást keltve, mintha szereltek volna rajta valamit. A Birmingham az észlelést követően azonnal feléje vette az irányt és legázolta, közvetlenül a parancsnoki torony mögött eltalálva. A kettévágott U 15 teljes legénységével együtt elsüllyedt.[2]
Augusztus 12-én hét tengeralattjáró tért vissza Helgolandra, miután az U 13 is eltűnt, a feltételezések szerint aknára futott. A hadművelet így bár sikertelenül végződött, a brit haditengerészet számára jelentős kellemetlenséget okozott, mivel korábban úgy becsülték, hogy a német tengeralattjárók hatótávolsága jóval kisebb és nem tudják elérni a brit flotta Scapa Flow-ban lévő, védelmi berendezésekkel el nem látott horgonyzóhelyét. Másrészt az U 15 gyors megsemmisítése a Birmingham által azt is mutatta számukra, hogy a tengeralattjárók nem jelentenek nagy veszélyt a felszíni hadihajókra.
Az első sikerek
A Pathfinder brit cirkáló elsüllyesztése az U 21 által 1914. szeptember 5-én
1914. szeptember 5-én az Otto Hersing fregatthadnagy parancsnokolta U 21 megtorpedózta a Pathfinder könnyűcirkálót. Ez volt az első alkalom, hogy egy modern tengeralattjáró ellenséges hadihajót süllyesztett el. A cirkáló lőszerraktára felrobbant és a hajó négy perc alatt elsüllyedt. A fedélzetén lévők közül 259 fő veszítette életét.[3] Szeptember 22-én reggel az Otto Weddigen sorhajóhadnagy parancsnokolta U 9 észlelt egy brit cirkálórajt a holland partok közelében és alámerülve közelítette meg a lassan feléje haladó hajókat. A raj három brit páncélos cirkálóból (Aboukir, Hogue, Cressy) állt. Az elavultnak számító és tartalékosokból álló legénységgel bíró cirkálók alkalmazása az első vonalban eddig is vita tárgyát képezte és hamarosan ki szándékoztak volna őket vonni a veszélyes vizekről. Weddigen egy torpedóval elsőként az Aboukirt találta el, de a britek először úgy vélték, hogy aknára futhatott és a másik két hajó ezért a segítségére sietett. Az U 9 ezután két torpedót küldött a könnyű célpontot nyújtó Hogue-ba, majd újabb kettőt a Cressy-be. A három cirkáló nem egész egy óra alatt mind elsüllyedt, a legénységükből 1460 fő veszítette életét.[4]
Három héttel később, október 15-én Weddigen elsüllyesztette a Hawke cirkálót, ami után az U 9 legénységét már nemzeti hősökként ünnepelték és tagjai mind megkapták a másod osztályú Vaskeresztet, maga Weddigen az első osztályút. A német tengeralattjárók sikere riadalmat keltett a brit admiralitásnál,[5] ahol egyre nagyobb aggodalmat keltett a Scapa Flow-i horgonyzóhely biztonságossága. Az aggályok miatt a flottát innen ír és nyugat-skóciai kikötőkbe küldték át, míg Scapa Flow védelmi rendszereit ki nem építették. Ez jóval nagyobb siker volt, mint a pár régi építésű cirkáló elsüllyesztése, mivel a világ legnagyobb hadiflottáját kényszerítették arra, hogy elhagyja a honi kikötőjét.
Október 18-án az U 27 elsüllyesztette a brit E3 jelű tengeralattjárót, ami az első olyan alkalom volt, hogy egy tengeralattjáró egy másikat süllyesztett el.
Az első hadjárat vége
A brit aggodalmak Scapa Flow védelmét illetően megalapozottak voltak. November 23-án az U 18 hatolt be a flottatámaszpontra a Hoxa Sound szoroson át, követve egy gőzhajót. A brit flotta horgonyzóhelyét különösebb nehézségek nélkül meg tudta közelíteni, de a hadihajók ekkor az írországi és skóciai kikötőkben voltak, ezért nem talált magának megfelelő célpontot. Kifelé menet a periszkópját észrevette az egyik őrhajó. A Dorothy Gray halászhajó irányt változtatva megpróbálta legázolni és a periszkópot sikerült használhatatlanná tennie. Az U 18 merüléshez való motorja meghibásodott és emiatt nem tudta tartani a kívánt mélységet, egy alkalommal a tengerfenéknek is csapódott. Az így felszínre kényszerülő tengeralattjárót a parancsnoka elsüllyesztette, a legénység pedig – egy a fedélzeten rekedt fő kivételével – brit fogságba került.[6]
Az év utolsó sikerét december 31-én érte el az U 24, mely a La Manche-on gyakorlatozó Formidable csatahajót torpedózta meg. A csatahajó legénységének 547 tagjával együtt veszett oda.[7] A Csatorna Flotta (Channel Fleet) főparancsnoka, Lewis Bayly tengernagy súlyos kritikákat kapott amiért nem hozta meg a kellő óvintézkedéseket a gyakorlatok alatt, azonban a hanyagság vádja alól felmentették. Bayly később kitüntette magát a Queenstownban állomásozó tengeralattjáró-elhárító erők parancsnokaként.
1915: a kereskedelmi hajózás elleni háború
Az első támadások kereskedelmi hajók ellen
A képen dokkban álló SS Gliltra volt az első kereskedelmi hajó, amit egy német tengeralattjáró süllyesztett el
A kereskedelmi hajók elleni első támadások 1914 októberétől kezdődtek. Október 20-án a Glitra volt az első brit kereskedelmi hajó, amit egy német tengeralattjáró süllyesztett el. A GlitraGrangemouth-ból tartott a norvégiai Stavangerbe és eközben állította meg és kutatta át a Johannes Feldkirchener sorhajóhadnagy parancsnokolta U 17. A műveletet a cirkálóhadviselés szabályai szerint hajtották végre, miáltal a személyzetét mentőcsónakokba szállították le és a hajót ezt követően süllyesztették el a fenékszelepek megnyitásával. Ez volt az első alkalom, hogy egy tengeralattjáró elsüllyesztett egy kereskedelmi hajót.
Nem egészen egy héttel később, október 26-án az U 24 lett az első tengeralattjáró, mely figyelmeztetés nélkül támadt meg egy fegyvertelen kereskedelmi hajót, mikor megtorpedózta az Admiral Ganteaume gőzhajót, fedélzetén 2500 belga menekülttel. Habár a hajó nem süllyedt el és be tudták vontatni Boulogne-sur-Merbe, 40 ember így is életét veszítette főként a fedélzeten kitört pánik miatt. A tengeralattjáró parancsnoka, Rudolf Schneider azzal védekezett, hogy csapatszállítónak nézte a gőzhajót.[8]
1915. január 30-án az Otto Dröscher sorhajóhadnagy parancsnokolta U 20 megtorpedózta és elsüllyesztette az Ikaria, Tokomaru és Oriole gőzhajókat előzetes figyelmeztetés nélkül, február 1-én az Asturias brit kórházhajóra is kilőtt egy torpedót, melyet elvétett. Annak ellenére tett így, hogy a fehér festése, a zöld csíkozása és a vörös keresztjei révén egyértelműen azonosítható volt kórházhajóként.[9]
Korlátlan tengeralattjáró-háború
A tengeralattjárók tevékenységének Németország által kijelölt területe 1915 februárjában
A britek úgy vélték a háború előtt, hogy az Egyesült Királyság ki fog éhezni az Észak-Amerikából érkező élelmiszerek nélkül. A németek 1915. február 4-én hirdették meg az első alkalommal a korlátlan tengeralattjáró-háborút az antant kereskedelmi hajózása ellen.[10]
A kereskedelmi háború folytatásához a tengeralattjáró számos hiányossággal rendelkezett. Még a felszínen is alacsony sebességével alig volt gyorsabb sok kereskedelmi hajónál, míg a könnyű ágyúja elégtelen volt nagyobb hajók ellen. A fő fegyverzetét úgy tudta teljesen kihasználni, hogy a torpedókat előzetes figyelmeztetés nélkül lőtte ki, de ezzel fel kellett hagynia a semleges kereskedelmi hajók megállítását és ellenőrzését előíró egyezmények betartásával. Az első hónapban 29 kereskedelmi hajót süllyesztettek el a tengeralattjárók összesen 89 517 BRT hajótérrel. A nyár folyamán is tartani tudták ezt az értéket. Ahogy egyre több hajó süllyedt el, úgy nőtt a politikailag kényes incidensek száma is. Február 19-én az U 8 megtorpedózta a Belridge semleges tankhajót, mely két semleges kikötő között közlekedett. Márciusban vesztek oda tengeralattjárók tevékenységének következtében a svéd Hanna és a holland Medea teherhajók, áprilisban pedig két görög hajó.
Márciusban süllyedt el a Falaba, aminek során egy amerikai állampolgár is odaveszett. Áprilisban a Belgian Relief segélyszervezet egyik hajóját, a Harpalyce-t süllyesztették el. Május 20-án süllyesztette el az U 20 a Lusitania óceánjárót, ekkor 1198 ember veszett oda, köztük 128 amerikai állampolgár. Ezek az esetek felháborodást okoztak a semleges országok körében és ezért 1915 szeptemberében mérsékelték a hadjáratot, hogy csökkentsék annak kockázatát, hogy az érintett országok hadba lépjenek Németország ellen.[11] A brit ellenintézkedések jórészt hatástalanok voltak. A leghatékonyabb védekezési módszer az volt, ha a kereskedelmi hajók az észlelt tengeralattjárók felé fordultak és megpróbálták legázolni őket, amivel alámerülésre kényszerítették őket.[12] A kereskedelmi hajók elleni összes támadás több mint felét ilyen módon sikerült elhárítani. Ez az eljárás azonban felhatalmazta a tengeralattjárót arra, hogy figyelmeztetés nélkül támadást indítson.[13] 1915. március 20-án ezt a taktikát használta a Great Eastern RailwayBrussels teherhajója, hogy az U 33 támadását kivédje. A kapitány, Charles Fryatt később német fogságba esett és 1916 júniusában tettéért kivégezték, ami nemzetközi tiltakozást váltott ki.[14]
Egy másik lehetőség a hajók felfegyverzése volt önvédelem céljából, de a nemzetközi törvényekre hivatkozó németek szerint ezzel hadihajókká váltak és kivonták őket a cirkálóhadviselés szabályai alól.[15]
Felmerült annak lehetősége is, hogy kereskedelmi hajókat rejtett ágyúkkal szereljenek fel és célzottan tengeralattjárók ellen vessék be őket, így miután azok a hajó ellenőrzése céljából a felszínre emelkednek, tüzérségi tűzzel semmisítsék meg őket. Ezeket a tengeralattjárócsapdákat nevezték az írországi Queenstownban lévő bázisuk után Q-hajóknak (Q-ship). Az ötlet egyik verziója szerint kisebb hajókat kísért volna egy tengeralattjáró, mely a német tengeralattjáró ellen léphetett volna fel. 1915-ben a Q-shipek három német tengeralattjárót süllyesztettek el, és további kettőt halászhajókat kísérő tengeralattjárók.[16]
Június folyamán az U 40-et süllyesztette el a C24 jelű brit tengeralattjáró miközben az a Taranaki kereskedelmi hajó ellen lépett fel, júliusban pedig a Princess Louise-t támadó U 23-at a C27. Szintén júliusban süllyesztette el a Prince Charles Q-hajó az U 40-et, a Baralong pedig előbb augusztusban az U 27-et, majd szeptemberben az U 41-et. Az előbbi eset kitudódott az amerikai szemtanúk beszámolói által és a németek tudomására jutva nagy diplomáciai port kavart a nemzetközi egyezmények megsértése miatt (lásd: Baralong-incidensek).
Egy erős fegyverzettel ellátott Q-hajó (Q-ship)
Az alámerült tengeralattjárók felkutatására azonban nem állt rendelkezésre semmilyen eszköz, így csak a periszkópjaikat lehetett legázolni vagy lőgyapot-bombákat lehetett szórni rájuk.[17] Vizsgálták annak a lehetőségét is, hogy hálókkal be lehet-e fogni a tengeralattjárókat, a Starfish nevű rombolót pedig „rúdtorpedóval” szerelték fel.[18]
Összesen 16 tengeralattjárót semmisült meg a hadjárat ezen szakasza alatt, miközben 370 kereskedelmi hajót süllyesztettek el 750 000 BRT hajótérrel.[forrás?]
1916: Tengeralattjárók a Nyílttengeri Flotta támogatásában
1916-ban a Császári Haditengerészet visszatért ahhoz a stratégiájához, hogy a tengeralattjárókkal a brit hadihajók számbeli fölényét próbálja csökkenteni. Ehhez több olyan hadműveletet is végrehajtottak a felszíni hajókkal, melyek egyik célja az volt, hogy az ellenük kifutó brit egységeket a lesben álló tengeralattjárók elé csalják. A brit csatahajóflottákhoz mért lassúságuk miatt a tengeralattjárókat járőrvonalakba szervezték, míg a Nyílttengeri Flotta(Hochseeflotte) úgy manőverezett, hogy a brit főerőket tömörítő Grand Fleetet (Nagy Flottát) kicsalogassa.[19] A németek több ilyen hadműveletet hajtottak végre 1916 március-áprilisában, de nem jártak sikerrel. Az 1916. május 31.–június 1-én lezajló skagerraki csata során tengeralattjárók egyáltalán nem jutottak szóhoz. A két flotta véletlenszerűen találkozott össze úgy, hogy a közelben nem voltak tengeralattjárók. Az ezutáni, 1916 augusztusában sorra kerülő német előretörés alkalmával a lesben álló U-Bootoknak két könnyűcirkálót is sikerült elsüllyeszteniük. Az ezt követő októberi német előretörésre a tengeralattjáróveszélytől tartó brit flottaparancsnok ki sem futott a Grand Fleettel a németek ellen.
1917: A korlátlan tengeralattjáró-háború felújítása
A Németország által 1917 februárjában a tengeralattjárók ténykedési területeként megjelölt vizek satírozással jelölve
1917-ben Németország úgy döntött, hogy folytatja a korlátlan tengeralattjáró-háborút. Várható volt, hogy ez az Egyesült Államok hadba lépését vonhatja magával, de a németek úgy számoltak, hogy még az előtt térdre kényszeríthetik Nagy-Britanniát, mielőtt az amerikaiak mozgósítani tudnak. A német kalkulációk szerint amennyiben havonta több mint 600 000 BRT hajóteret tudnak elsüllyeszteni, akkor a britek öt vagy hónapon belül békekötésre kényszerülnek.[20]
1917 februárjában a német tengeralattjárók több mint 414 000 BRT hajóteret süllyesztettek el a Nagy-Britannia körüli vizeken, ami a kívánt mennyiség 80%-a volt. Márciusban 500 000 BRT-t (90%), áprilisban 600 000 BRT-t süllyesztettek el. Áprilisban az egyéb hadszínterekkel együtt 860 000 BRT volt a megsemmisített hajótér, ami a legmagasabb érték volt az egész háború folyamán.[21]
Május folyamán szervezték meg az első konvojokat és azonnal hatásosnak bizonyultak. A veszteségek csökkenni kezdtek, a konvojokban haladó hajók esetén drámai mértékben. Három hónappal a bevezetése után az Atlanti-óceánon, az Északi-tengeren és a Skandináviába tartó útvonalakon haladó konvojokban összesen 8894 hajó haladt és csak 27 veszett oda közülük tengeralattjárótámadás következtében. Ezzel szemben az egyedül haladó hajók közül 356 veszett oda ugyanezen idő alatt. A kereskedelmi hajók csökkenő veszteségei mellett a tengeralattjárók veszteségei nőttek. 1917 májusa és júliusa között 15 tengeralattjáró veszett oda a Nagy-Britannia körüli vizeken, szemben az előző negyedévi 9 egységnyi veszteséggel, és szemben azzal a 4 darabos veszteséggel, amit a korlátlan tengeralattjáró-háború megindítása előtti három hónapban veszítettek.[22]
A hadjárat előrehaladtával fokozódott annak brutalitása is. 1917-ben számos kórházhajót is támadás ért annak ellenére, hogy teljesen kivilágítottan közlekedtek jelezve ezzel is, hogy nem hadihajókról van szó. Januárban az U 55 süllyesztette el a Rewa kórházhajót, márciusban a Gloucester Castle-t az U 32, júniusban a Llandovery Castle-t az U 86.[23]
Ahogy a tengeralattjárók egyre óvatosabbak lettek, úgy lettek egyre intenzívebbek a Q-hajókkal való találkozások is. 1917 februárjában az U 83-at süllyesztette el a Farnborough Q-hajó, de csak miután a parancsnoka, Gordon Campbell kapitány hagyta, hogy megtorpedózzák a hajóját annak érdekében, hogy ezután közelebb engedhesse magához a tengeralattjárót.[24] Márciusban a Privet süllyesztette el az U 85-öt egy 40 perces tűzharcban, de maga a Q-hajó is elsüllyedt még mielőtt elérhetett volna egy kikötőt.[25] Áprilisban a Heathert támadta meg és rongálta meg súlyosan az U 52, majd sértetlenül távozott. Pár nappal később a Tulipet süllyesztette el az U 62, miután a parancsnokának gyanússá vált a hajó viselkedése.[26]
1918: Az utolsó év
A konvoj-rendszer hatékonynak bizonyult az antant veszteségeinek csökkentésére a hajóforgalomban, emellett a kísérőhajók jobb fegyvereket kaptak és jobb taktikát alkalmaztak, aminek révén eredményesebben tudták támadni a tengeralattjárókat. Az atlanti vizeken 1918 januárjában 98 hajó veszett oda valamivel több, mint 170 000 BRT hajótérrel, ami a februári emelkedés után ismét csökkenő tendenciát mutatott és többet már nem emelkedett ezen érték fölé a háború hátralévő részében.[21]
A konvojrendszer bevezetését követően az antant veszteségeinek csökkenését szemléltető grafika az 1917-es évre vonatkozóan
Januárban hat német tengeralattjáró veszett oda a hadszíntéren és ennyi is maradt a havi átlag veszteség az 1918-as év hátralévő részében.[27] Az antant továbbra is lezárni igyekezett a Doveri-szorost az Atlanti-óceánra igyekvő tengeralattjárók előtt. 1917 novemberéig ez nem volt hatékony, mivel csak két tengeralattjáró akadt fenn a tengerzáron, és az ezt fenntartó kisebb hajók a flandriai támaszpontokról kifutó német felszíni hajók rajtaütésének célpontjaivá váltak. Az 1917 telén végrehajtott változtatásokkal a tengerzár sokkal hatékonyabbá vált. A december közepét követő négy hónapban hét tengeralattjáró is a tengerzár áldozatául esett és a Nyílttengeri Flotta kötelékébe tartozó tengeralattjárók februártól már nem próbálkoztak többet a La Manche-on át való kijutással az Atlanti-óceánra, hanem a Brit-szigeteket északról megkerülve tették ezt. A hosszabb útvonal miatt a hatékonyságuk jelentősen csökkent. A Flandriában állomásozó tengeralattjárók továbbra is próbálkoztak a Doveri-szoroson való átjutással, de továbbra is szenvedtek el veszteségeket, ami miatt márciust követően a tevékenységi területet váltottak és Nagy-Britannia keleti partján kezdtek portyázni.[28][29]
A flandriai tengeralattjárók ellen irányultak a Zeebrugge elleni és az Ostende elleni rajtaütések, melyek révén a beljebb fekvő támaszpontokról a keskeny, nyílt tengerre kivezető csatornákat igyekeztek blokádolni, hogy a tengeralattjárók ne futhassanak ki rajtuk keresztül. Ezek az akciók nem jártak sikerrel és a flandriai tengeralattjárók továbbra is akadálytalanul ki tudtak futni a nyílt tengerre.[30]
1918 májusában került sor az egyetlen alkalommal a németek részéről arra, hogy a tengeralattjáróikkal csoportos támadást próbáljanak intézni egy konvoj ellen. Ez volt a második világháborúban alkalmazott farkasfalka-taktika előfutára.
Hat tengeralattjáró futott ki Claus Rücker sorhajóhadnagy (U 103) parancsnoksága alatt. Május 11-én hajói közül az U 86 a konvojból kiváló két hajó közül süllyesztette el az egyiket a La Manche-on, de másnap az Olympic csapatszállító ellen indított támadás során odaveszett az U 103, míg az UB 72 a britek D4 jelű tengeralattjárójának esett áldozatul. A konvojokban haladó hajók közül kettő veszett oda a következő héten, a magányosan haladók közül pedig három. Több mint 100 hajó így is biztonságosan áthaladt a német tengeralattjáró-csoport bevetési területén.[31]
A nyár folyamán a konvojrendszer alkalmazása és a kísérőhajók hatékonysága a Brit-sziget keleti partját is ugyanolyan veszélyessé tette a tengeralattjárók számára, mint amilyen veszélyessé a La Manche is vált korábban. Ezen időszak alatt a flandriai flottilla az állományának harmadát veszítette el, az ősz folyamán a veszteségek már 40%-osak voltak. Októberben a német hadsereg teljes visszavonulásban volt a száznapos offenzíva miatt, és emiatt a flandriai Brugge támaszpontot a németeknek el kellett hagyniuk. Több tengeralattjárót elsüllyeszteni kényszerültek, míg a többi tíz tengeralattjárót visszavonták Németországba.
Az északi-tengeri aknazár elhelyezkedését szemléltető térkép
A nyáron az antant igyekezett csökkenteni a Nyílttengeri Flotta kötelékébe tartozó tengeralattjáró-flottillák hatékonyságát. 1918-ban az antant megpróbálkozott felállítani egy tengerzárat a Norvég-tengeren, hogy megakadályozza a tengeralattjáróknak a kijutást az Atlanti-óceánra. Az 560 km hosszú szakaszon aknazárt kívántak létrehozni és ennek mentén őrjáratokat fenntartani. Az északi-tengeri aknazár létrehozásához 70 000 aknát telepítettek 1918 nyarán és ezek nagy részét az Egyesült Államok szállította le. 1918 szeptemberétől novemberéig hat tengeralattjáró veszett rajta az aknazáron.[32]
1918 júliusában az U 156Massachusettshez hajózott és részt vett az Orleans elleni egy órán át tartó támadásban. Ez volt az első alkalom, hogy az Egyesült Államok területét tüzérségi támadás érte a Fort Texas 1846-os ostroma óta. Ezen kívül még az „Ambos Nogales-i csata” alkalmával fordult elő ilyen az első világháború alatt, melyet feltételezések szerint két német kém közreműködése segített.
1918. október 20-án Németország felfüggesztette a tengeralattjáró-háborúját,[33] három héttel később, november 11-én pedig életbe lépett a fegyverszünet. A tengeralattjáró-fegyvernem utolsó feladata a wilhelmshaveni matrózlázadás elfojtásában való segítségnyújtás volt, ami akkor tört ki, mikor a Nyílttengeri Flottát a hadvezetés egy utolsó csata megvívására kívánta küldeni. A compiègne-i fegyverszünetet követően a megmaradt tengeralattjárókat a délkelet-angliai Harwichban internálták.
Az első világháború alatt megsemmisített 12,5 millió tonnányi antant hajótérből több mint 8 millió az atlanti vizeken veszett oda.[21] A háború alatt 178 U-Boot semmisült meg, 153 ezek közül az atlanti hadszíntéren szolgált. 77 a Nyílttengeri Flotta kötelékéhez tartozó nagyobb méretű tengeralattjáró volt, míg a másik 76 a flandriai flottilla állományába tartozó kisebb típusból való volt.[forrás?]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Atlantic U-boat campaign of World War I című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
↑Holwitt, p. 6.; Dönitz, Karl. Memoirs: Ten Years and Twenty Days; von der Poorten, Edward P. The German Navy in World War II (T. Y. Crowell, 1969); Milner, Marc. North Atlantic run: the Royal Canadian Navy and the battle for the convoys (Vanwell Publishing, 2006).
Der Krieg zur See 1914-1918 – Der Handelskrieg mit U-Booten, 4. kötet (Februar bis Dezember 1917), Berlin: E. S. Mittler & Sohn (1941) (szerk.: Arno Spindler)
Der Krieg zur See 1914-1918 – Der Handelskrieg mit U-Booten, 5. kötet (Januar bis November 1918), Berlin: E. S. Mittler & Sohn (1941) (szerk.: Arno Spindler)
Rugby playerViorel LucaciDate of birth (1986-08-29) 29 August 1986 (age 37)Place of birthGura Humorului, RomaniaHeight1.90 m (6 ft 3 in)Weight103 kg (16 st 3 lb; 227 lb)Rugby union careerPosition(s) Flanker Correct as of 20 September 2015Senior careerYears Team Apps (Points)2007–14 București Wolves 20 (10) Correct as of 23 March 2019Provincial / State sidesYears Team Apps (Points)2013–21 Steaua București () Correct as of 23 March 20...
Richard BassLahirRichard Daniel Bass(1929-12-21)21 Desember 1929Tulsa, Oklahoma, Amerika SerikatMeninggal26 Juli 2015(2015-07-26) (umur 85)Dallas, Texas, Amerika SerikatPekerjaanPengusaha, pendaki gunungDikenal atasorang pertama yang mendaki Tujuh PuncakSuami/istriRita Crocker (cerai)Marian Martin (cerai)Alice WorshamAnak2 putra, 2 putriOrang tuaHarry W. Bass, Sr.Wilma SchuesslerKerabatHarry W. Bass, Jr. (abang) Richard Dick Bass (21 Desember 1929 – 26 Juli 2015) adalah s...
British evolutionary biologist Brian CharlesworthBrian CharlesworthBornBrian Charlesworth (1945-04-29) 29 April 1945 (age 78)[5]CitizenshipBritishAlma materUniversity of Cambridge (BA, PhD)Spouse Deborah Maltby (m. 1967)Children1 daughterAwards Thomas Hunt Morgan Medal (2015) Darwin-Wallace Medal (2010) Sewall Wright Award (2006)[1] Frink Medal (2006) FRSE (2000) FRS (1991)[2] Scientific careerFieldsEvolutionary biologyInstituti...
This is a list of major football stadiums, grouped by country and ordered by capacity. It does not include American Football stadiums in the USA that are also used for association football. This is a dynamic list and may never be able to satisfy particular standards for completeness. You can help by adding missing items with reliable sources. Etihad Stadium Albania Main article: List of football stadiums in Albania Stadium Capacity Club Arena Kombëtare 22,500 Albania national football team L...
Fictional character Iris West-AllenArrowverse characterCandice Patton portrays Iris West-AllenFirst appearancePilotThe FlashOctober 7, 2014Last appearanceA New World, Part FourThe FlashMay 24, 2023Based onIris Westby Robert KanigherCarmine InfantinoAdapted by Greg Berlanti Andrew Kreisberg Geoff Johns Portrayed byCandice PattonIn-universe informationFull nameIris Ann West-AllenAliasThe Flash (briefly)NicknameEye in the SkyOccupationWaitress at CC Jitters (formerly) Blogger (formerly) Investig...
American volleyball player Elaina OdenPersonal informationFull nameElaina Joyce OdenNationalityAmericanBornMarch 21, 1967 (1967-03-21) (age 56)Orange, California, U.S.Height6 ft 1 in (185 cm)College / UniversityUniversity of the PacificVolleyball informationPositionMiddle blockerNumber9National team 1986, 1990-1997 United States Medal record Women’s volleyball Representing the United States Olympic Games 1992 Barcelona Indoor World Championship 1990 ...
Grup A PaspampresNegaraIndonesiaCabangTentara Nasional IndonesiaTipe unitPasukan Pengamanan PresidenBagian dariPaspampresMarkasJl. Tanah Abang II Jakarta Pusat, Jakarta.MotoBerani Setia WaspadaBaret BIRU MUDA Situs webwww.paspampres.mil.idTokohKomandanKolonel Inf. Faisol Izuddin KarimiWadan- Grup A Paspampres adalah satuan jajaran Pasukan Pengamanan Presiden, Grup ini bermarkas di Jakarta, dengan Komandan Grup Kolonel Inf. Faisol Izuddin Karimi. Motto yang digunakan adalah Berani Se...
For other fishes named rockcod, see rockcod. Species of fish Rock cod Scientific classification Domain: Eukaryota Kingdom: Animalia Phylum: Chordata Class: Actinopterygii Order: Gadiformes Family: Moridae Genus: Lotella Species: L. rhacina Binomial name Lotella rhacina(J. R. Forster, 1801) Synonyms Gadus rhacinus Forster, 1801 Lotella fuliginosa Günther, 1862 Lotella callarias Günther, 1863 Lotella marginata Macleay, 1881 Lotella swanii Johnston, 1883 Lotella limbata Ogilby, 1886 Lotel...
Artikel ini perlu diterjemahkan dari bahasa Inggris ke bahasa Indonesia. Artikel ini ditulis atau diterjemahkan secara buruk dari Wikipedia bahasa Inggris. Jika halaman ini ditujukan untuk komunitas bahasa Inggris, halaman itu harus dikontribusikan ke Wikipedia bahasa Inggris. Lihat daftar bahasa Wikipedia. Artikel yang tidak diterjemahkan dapat dihapus secara cepat sesuai kriteria A2. Jika Anda ingin memeriksa artikel ini, Anda boleh menggunakan mesin penerjemah. Namun ingat, mohon tidak men...
This article needs additional citations for verification. Please help improve this article by adding citations to reliable sources. Unsourced material may be challenged and removed.Find sources: The Bentley London – news · newspapers · books · scholar · JSTOR (November 2022) (Learn how and when to remove this template message) 51°29′34″N 0°11′03″W / 51.4928°N 0.1842°W / 51.4928; -0.1842 Building in EnglandThe Bentley...
Railway line in Beijing, China Not to be confused with the Intercity Railway Connector (Line S7) linking Capital Airport and Daxing Airport. Tongmi Line Tongmi A train on the Huairou North branch of Tongmi Line passing Beitaishang Village, Huairou DistrictOverviewOther name(s)S6TerminiTongzhou WestMiyun North / Huairou NorthStations7ServiceTypeCommuter railSystemBeijing Suburban Railway (BCR)Operator(s)China Railway Beijing GroupHistoryOpenedJune 30, 2020; 3 years ago&#...
Rue Radziwill Rue Radziwill adalah sebuah jalan di arondisemen ke-1 Paris. Itu dimulai di 1 rue des Petits-Champs dan berakhir di jalan buntu. Itu dinamai Pangeran Polandia, politisi dan salah satu orang terkaya di Eropa Karol Stanisław Radziwiłł.[1] Catatan ^ Rue Radziwill, 75001 Paris Pranala luar Cari tahu mengenai Rue Radziwill pada proyek-proyek Wikimedia lainnya: Definisi dan terjemahan dari Wiktionary Gambar dan media dari Commons Berita dari Wikinews Kutipan dari Wikiquote ...
Potret Penginjil Markus Codex Corbeiensis I, diberi kode ff1 atau 9 (menurut sistem Beuron), adalah naskah Perjanjian Baru bahasa Latin dari abad ke-8, ke-9, atau ke-10. Teks ditulis di atas vellum (kertas kulit) merupakan versi Vetus Latina. Naskah berisi 39 perkamen folio dengan teks dari empat Injil, Kisah Para Rasul, dan Surat-surat Am.[1] Teks Teks bahasa Latin Injil Matius pada kodeks ini tergolong Vetus Latina dalam resensi Itala. Teks sisa buku Perjanjian Baru terutama adalah ...
Расим Алгулиевазерб. Rasim Məhəmməd oğlu Əliquliyev Дата рождения 20 января 1958(1958-01-20) (65 лет) Место рождения Бардинский район, Азербайджанская ССР, СССР Страна СССР Азербайджан Научная сфера Информационные технологии [1], искусственный интеллект, информационная безопаснос...
Erskine Road, Chinatown, Singapore. Erskine Road (Chinese: 厄士金路, Malay: Jalan Erskine) is a one-way road located in Chinatown within the Outram Planning Area in Singapore. Erskine Road starts at its junction with South Bridge Road and ends with its junction with Ann Siang Road and Kadayanallur Street. Etymology and history There were two possible reasons how the name of the road came about. Firstly, it was named after Samuel Erskine of Howarth Erskine and Company, an engineering compa...
Fletcher-class destroyer For other ships with the same name, see USS Kimberly. USS Kimberly underway in 1951 History United States NameKimberly NamesakeLewis A. Kimberly BuilderBethlehem Mariners Harbor Laid down27 July 1942 Launched4 February 1943 Sponsored byMrs. Elsie S Kimberly Commissioned22 May 1943 Decommissioned5 February 1947 Recommissioned8 February 1951 Decommissioned15 January 1954 Stricken25 January 1974 Identification Callsign: NIZD Hull number: DD-521 FateTransferred to Taiwan,...
2017 single by Nothing MoreGo to WarSingle by Nothing Morefrom the album The Stories We Tell Ourselves ReleasedJune 23, 2017GenreHard rock[1][2]Length4:05LabelBetter NoiseEleven SevenSongwriter(s)Will Hoffman, Nothing More, David PramikProducer(s)Johnny Hawkins, Nothing MoreNothing More singles chronology Here's to the Heartache (2015) Go to War (2017) Do You Really Want It? (2017) Go to War is a song by American rock band Nothing More. It was released on June 23, 2017 as the ...
AMX-13 Tank AMX-13 di Sebuah Museum di Israel Tahun 2005 Jenis Tank ringan Negara asal Prancis Sejarah pemakaian Masa penggunaan 1953–Sekarang Digunakan oleh Prancis Indonesia Lebanon Israel Singapura Austria Republik Dominika India Pakistan Belgia Ekuador Venezuela Kamboja Vietnam Selatan Maroko Argentina Belanda Algeria Arab Saudi Swiss ...
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.png){kind=small}
