A noordhinderbanki ütközet egy kisebb összecsapás volt 1915. május 1-én egy brit romboló-flottilla által támogatott felfegyverzett halászhajóraj és két német torpedónaszád között az első világháború során az Északi-tengeren. A két német torpedónaszádot mentőakcióra küldték ki és ennek során futottak bele az őrjáratozó gőzhajókba, melyekkel harcba keveredtek. A gőzösök segítségére érkező brit rombolók elsüllyesztették a német hajókat.
Előzmények
A 7. romboló-félflottilla texeli ütközetben való elveszítése után a németek ódzkodtak offenzív hadműveletek végrehajtásától a flamand partok térségében.[3] Ennek ellenére Ludwig von Schröder, a Flandriai Haditengerészeti Hadtest (Marinekorps Flandern) parancsnoka tengeralattjárók és rombolók áthelyezését kérte, melyekből hónapok múlva többet is a rendelkezésére bocsátottak.[4] Bár a kis torpedónaszádok fegyverzete és vízkiszorítása jóval kisebb volt annál, mint amit Schröder várt volna, megérkezésük után egyből bevetették őket. A beérkezett 15 darab A osztályú torpedónaszádból megalakította a Flandria Torpedónaszád-Flottillát (Torpedoboot-Flottille Flandern)Hermann Schoemann korvettkapitány vezetésével.[5]
Három nappal később, 1915. május 1-én két német felderítő hidroplán négy gőzöst észlelt a Noordhinder-padnál. Az egyik repülőgépnek kényszerleszállást kellett végeznie a tengeren és kimentésükre valamint a gőzösök megsemmisítésére Schoemannt küldték ki az A 2 és A 6 (Hilger Senden sorhajóhadnagy) jelű torpedónaszádokkal.[5]
Ugyanekkor a Temze torkolatánál a Galloper világítóhajó előtt járőröző Recruit rombolót elsüllyesztette az UB 6 jelű tengeralattjáró. A torpedó a rombolót kettétörte és személyzetéből 39 fő életét veszítette. Vele tartó testvérhajója, a Brazen, valamint a felderítőgép által korábban észlelt négy felfegyverzett gőzös a támadó tengeralattjáró felkutatására indult.[6] Az A 2 és az A 6 16:00-kor találkoztak össze a felfegyverzett gőzösökkel a Noordhinder-padnál. A Columbia, Barbados (zászlóshajó), Chirsit és Miura gőzösök James Domville hadnagy parancsnoksága alatt álltak. A gőzösök mindegyike egy 47 mm-es ágyúval rendelkezett, míg a német naszádok 1-1 8,8 cm-es ágyúval és 2-2 torpedóvetőcsővel rendelkeztek.[7]
Az ütközet
A-I típusú torpedónaszád (az A 12 a háború után már belga szolgálatban)
Amint Schoemann naszádjai megpillantották a gőzösöket, tüzet nyitottak rájuk, Domville pedig felvette az erősebb ellenféllel a harcot. Az A2 és az A6 torpedókat lőtt ki a brit hajókra, de a négy torpedóból csak egy talált célba, mely elsüllyesztette a Columbiát. A Barbados nekirohant az A 6-nak és oly mértékben megrongálta, hogy a németek a visszavonulás mellett döntöttek, de még előtte egy hadnagyot és két matrózt kimentettek a Columbia legénységéből.[8] A harcok során Domville is elesett.
A gőzösök riadóztatták a Harwichban állomásozó erőket (Harwich Force) és a megsegítésükre négy Laforey-osztályú rombolót küldtek ki (Laforey, Lawford, Leonidas, Lark). A brit rombolók röviddel a helyszínre érkezésük után észlelték a német hajókat. A jelentős hátrányba került torpedónaszádok a flamand partok irányába igyekeztek menekülni nyomukban a britekkel.[9] Amint beérték őket, egy közel egyórás tűzpárbaj vette kezdetét, melynek végére a két német torpedónaszád elsüllyedt. Számos német tengerész, köztük a flandriai flottilla parancsnoka odaveszett a harcban. A brit rombolóknak nem volt emberveszteségük.[5]
Veszteségek
A britek a Columbiát elveszítették, a Barbados pedig megrongálódott. A Columbia legénységéből 16 fő veszítette életét, csak egy matrózt sikerült élve kimenteni a harc elültével. A németek elveszítették az A 2 és A 6 torpedónaszádokat. Veszteségük 13 halott (köztük Schoemann korvettkapitány) valamint 46 fogságba esett tengerész volt.[5][7] A Columbia kimentett három brit tengerészét, mint kiderült az egyik torpedónaszád alsófedélzetén zárták el és a hajó elsüllyedésekor veszítették életüket. A fogságba esett német tengerészek állítása szerint nem volt már elég idejük a szabadon engedésükre és ők maguk is alig tudtak megmenekülni a süllyedő hajóról.[8]
Következmények
A torpedónaszádok elveszítése nagy hatással volt a Flandriában állomásozó német haditengerészeti egységek moráljára, mivel a két új egységet röviddel előtte bocsátották rendelkezésükre. A noordhinderbanki akció felhívta a német haditengerészet főparancsnokságának figyelmét arra, hogy a Flandriába áthelyezett flottilla nemhogy a La Manche hajóforgalmának zavarásához, de még a számára kijelölt partszakasz védelméhez szükséges erőkkel sem rendelkezett. Hasonló veszteségek után az A-osztályú torpedónaszádokat már csak partvédelmi feladatokkal láttak el és tartalékba helyezték őket, miután Schröder kérésére nagyobb és erősebb fegyverzetű torpedónaszádokat (rombolókat) helyeztek át a flandriai flottillához az erőegyensúly helyreállítására a térségben.[10]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle off Noordhinder Bank című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
Corbett, J. S.. Naval Operations, 2nd, History of the Great War based on Official Documents by Direction of the Historical Section of the Committee of Imperial Defence, London: Longmans (2009). ISBN 1-84342-490-8. Hozzáférés ideje: 2016. január 20.
Karau, Mark. Wielding the Dagger. Westport, CT: Praeger (2003). ISBN 0-313-32475-1
Gröner, Erich. German Warships 1815–1945: Major Surface Vessels. Annapolis, MD: Naval Institute Press (1990). ISBN 0-87021-790-9
Hurd, Sir Archibald. The Merchant Navy. New York: Longmans, Green & Co. (1921). OCLC669059002. Hozzáférés ideje: 2016. január 22.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.png){kind=small}
