Adam Elsheimer (Frankfurt am Main, 1578. március 18. – Róma, 1610. december 11.) német festő, a korai barokk festészet sajátos képviselője.
Szülővárosában Philipp Uffenbach tanítványa volt, egy ideig önállóan dolgozott, majd Itáliába ment. Velencében Johann Rottenhammer műtermébe lépett be, 1600-ban Rómába költözött és ott V. Pál pápa hathatós támogatásában részesült egész haláláig. Elsheimer kivétel nélkül bibliai vagy mitológiai tárgyú apró képeket festett. Mindezen ábrázolásokban, - és ebben áll tulajdonképpeni jelentősége - az alakok és az őket környező táj szoros, benső kapcsolatban vannak egymással. Később a kevesebb, nagy alakos, szélesebb távlatú ábrázolásokat részesítette előnyben.
Művészete sok tanítványt vonzott római műtermébe; közvetlenül vagy közvetve nagy hatással volt a holland festészet továbbfejlődésére, még magára Rembrandtra is. Késő manierista, kora barokk stílusban festett. Hatásos egyszerűséggel ábrázolt figurális és tájrajzai Rembrandt rajzstílusának közvetett előzményei.
A legkitűnőbb művei a drezdai képtárban (József és testvérei), a párizsi Louvreban (A könyörületes szamaritánus, Menekülés Egyiptomba), a firenzei Uffizi-gyűjteményben (Elsheimer önarcképe, Aglaia leányai, A tilinkós pásztor), a bécsi múzeumban (Pihenés a menekülés közben) vannak. Néhány rézkarcot is készített.