A román nyelv területi változatai kétféle megközelítésből csoportosíthatóak. Azon nyelvészek[1] szerint, akik a dákorománt, az arománt, a meglenorománt és az isztrorománt nem tartják külön nyelveknek, ezek képezik a négy fő román dialektust (románul dialecte), amelyek aldialektusokra (románul subdialecte vagy graiuri) oszlanak. Azok,[2] akik külön nyelveknek tekintik őket, értelemszerűen csak a tulajdonképpeni dákoromán nyelvjárásokat (graiuri) vizsgálják. Ez a szócikk is az úgynevezett „dákoromán” (a Dunától északra beszélt tulajdonképpeni román nyelv) területi változatairól szól.
A román nyelvjárások rendszere
A román nyelv területi változatainak rendszere, azaz számuk, csoportosításuk és a közöttük levő hierarchikus viszonyok, mindig is vita tárgya volt.[3] Mennyiségüket tekintve különböző vélemények szerint a legkisebb szám kettő, a legnagyobb húsz. Egyes nyelvészek[4] szerint a románnak csak két nyelvjárási típusa vagy csoportja van, egy északi vagy moldvai, és egy déli vagy munténiai. Mások[5] úgy vélik, hogy három van: moldvai, munténiai és bánsági. Megint mások[6] négyet vesznek számításba: moldvait, munténiait, bánságit és körös-vidékit. A legtöbb nyelvész[7] úgy gondolja, hogy öt ilyen változat van: moldvai, munténiai, bánsági, körös-vidéki és máramarosi. Egyes kutatók ezekhez hozzáadnak más nyelvjárásokat is, melyeket átmenetieknek, de mégis autonómoknak tekintenek. Némelyek[8] szerint ilyen az olténiai nyelvjáráscsoport, mások szerint[9] az avassági. Több erdélyi nyelvjárást is számításba vesz az a nézet, amely húsz területi változatról szól.[10]
Ezek a nézeteltérések annak tudhatók be, hogy a különbségek többé vagy kevésbé nagyok attól függően, hogy mely konkrét változatokat hasonlítjuk össze. Legnyilvánvalóbb a különbség a moldvai és a munténiai nyelvjárások között. A bánságiak viszont kevésbé nyilvánvalóan különböznek egyrészt a körös-vidékiektől, másrészt a munténiaiaktól. Még kevésbé nyilvánvalóak a különbségek az olténiai és a munténiai nyelvjárások között.
A legélénkebb viták a tulajdonképpeni Erdélyben, azaz a Bánságon, a Körös-vidéken, az Avasságon és Máramaroson kívül beszélt nyelvjárások körül folynak. A legtöbb nyelvész ezeket a szomszéd nyelvjáráscsoportokhoz tartozóknak tekinti, bár elismeri, hogy vannak bizonyos közös vonásaik is. Ellenben egyesek[11] olyan nyelvjáráscsoportnak tekintik az erdélyit, mely vonásai tisztán megkülönböztetik a többitől, azaz a moldvaitól, a munténiaitól és a bánságitól, azzal együtt, hogy több alegységei vannak, mint ezeknek. Ezek a nyelvészek négy erdélyi alcsoportról szólnak: északkelet-erdélyi, közép- és délerdélyi, körös-vidéki és máramarosi.[12]
Ez a szócikk hat nyelvjárási egységet mutat be.
Nyelvjárások
Munténiai nyelvjáráscsoport
Elterjedése
A munténiai nyelvjárásokat Munténiában, Dobrudzsában, az erdélyiSzeben és Brassó megyékben, valamint a Bulgária északi részén élő románok beszélik. Területük négy zónára oszlik: egy központi zóna (Munténia legnagyobb része), Munténia északkeleti része, Dobrudzsa és Dél-Erdély.[13]
Az első írott román nyelvű dokumentumok (Neacșu levele1521-ből és további kb. 50 dokumentum), majd a kb. 10 első nyomtatvány (lásd A román nyelv története) e nyelvjárás sajátosságait tükrözik. A román sztenderd nyelvváltozat alapja a munténiai nyelvjárás, de nem vette át minden jellegzetességét, sőt, határozottan visszautasított egyeseket, főleg az ige alaktanát illetőleg.
Olténiai nyelvjáráscsoport
Elterjedése
Ez a nyelvjáráscsoport Olténiában (Olt megye egy részének kivételével), Északnyugat-Bulgáriában és Északkelet-Szerbiában (a Timok völgyének egy részén) honos.[14]
a felszólító mód többes számának archaikus tagadó alakja
nu cântareți!
nu cântați!
ne énekeljetek!
Szókészlet:
Jelenség
Nyelvjárási példa
Jelentése a sztenderdben
Sztenderd megfelelő
Fordítás
archaikus szavak
arm
șold
csípő (a testrész)
sajátos szavak
a străfiga
a strănuta
tüsszenteni
sajátos jelentésű szavak
cotoi
kandúr
picior de pasăre
baromficomb
Bánsági nyelvjáráscsoport
Elterjedése
Ez a nyelvjáráscsoport a romániai Bánságra, Arad megyére és Hunyad megye déli részére, a Vajdaságra és a Timok völgyének egy részére jellemző. Három zónát különböztetnek meg: a délit, amelybe beletartozik a Vajdaság, az észak–északnyugatit és az északkeletit (beleértve Hátszeg vidékét).[15]
Jellegzetességei
A bánsági nyelvjárások sok hangtani, alaktani és szókészletbeli archaizmust tartalmaznak. Fő hangtani jellemzőjük a sztenderd románhoz képest gazdag és kiegyensúlyozott magánhangzórendszer.
A Szászvárosi Ószövetség(Palia de la Orăștie) (1582) tartalmaz bánsági nyelvjárási jellegzetességeket. A román sztenderd a 19. századbanIon Heliade-Rădulescu kezdeményezésére a bánsági nyelvjárásokból vette át a folyamatos múlt idő többes szám harmadik személy -au ragját (ei mergeau, ei făceau ’mentek’, ’csináltak’). (A többi nyelvjárásban a harmadik személyű igeragok egyes és többes számú alakja ugyanaz (el / ei mergea, făcea ’ment / mentek’, ’csinált / csináltak’).[16]
A bánsági az egyetlen román nyelvjáráscsoport, amelyben voltak és vannak modern irodalmi kísérletek, például Victor Vlad Delamarina (1870–1896) tollából.[17] Az utóbbi években feléledt ez az irodalom. 2002-ben létrejött a Bánsági Nyelvjárásban Írók Szövetsége (Asociația Scriitorilor în Grai Bănățean), melynek periodikája is van, Tăt Bănatu-i fruncea (Mégis a Bánság van az élen) címmel. A vajdasági Újozorán is működik a „Tibiscus” Irodalmi és Művészeti Szövetség, amely foglalkozik nyelvjárási irodalommal. Ezeken kívül televízió- és rádióműsorokban is művelik.[18]
Nagyon elterjedt (bár megvalósulása nem kötelező) a magánhangzók nazalizációja: [o'pitə̃'trjagə̃'strajt͡sə] (o pită întreagă-n straiță ’egy egész kenyér a tarisznyában’). A nazalizált magánhangzó nyíltsági foka és ajakkerekítési foka is megváltozhat ([u] + [n] > [õ], ill. [ɨ] + [n] > [ũ]), és a nazalizáció analógia útján a nem nazális mássalhangzó előtti magánhangzókra is átterjedhet: [ãju] (aiu, ’a fokhagyma’). Főként az Erdélyi-szigethegységben ma is használják az egyszerű múlt időt.
Az ehhez a csoporthoz tartozó nyelvjárásokat nemcsak Máramarosban, hanem Kárpátalján is beszélik. Egyes nyelvészek, azok, akik nem a körös-vidékiek csoportjába sorolják az avassági nyelvjárást, a máramarosiak közé veszik ezt is.[20]
↑Közepesen nyílt/zárt, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó.
↑Zárt, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó.
↑Szokásos módon segédigeként (a jövő idő képzésére) az a vrea kijelentő mód jelen idejének erre szakosodott rövidebb változatait használják: voi/oi, vei/ăi stb.
↑Szó végén, mássalhangzó után előforduló, alig észlelhető, suttogott vagy aszillabikus i-nek is nevezett [j]. Hasonlít a magyar „kapj” szóban hallhatóhoz.
↑Így a két szó kiejtése egybemosódhat. Ha ehhez hozzáadjuk a sztenderd tei ’hársfa’ szóban levő [t] palatalizációját, akkor három szó kiejtése mosódik össze.
↑Így a szó kiejtése egybemosódik a ’hársfá’-t jelentőjével.
(románul) Sala, Marius (szerk.). Enciclopedia limbilor romanice (Az újlatin nyelvek enciklopédiája). Bukarest: Editura Științifică și Enciclopedică. 1989. ISBN 973-29-0043-1
(románul) Gheție, Ion. Baza dialectală a românei literare. (A román irodalmi nyelv nyelvjárási alapja). Bukarest: Editura Academiei. 1975
(románul) Ursan, Vasile. Despre configurația dialectală a dacoromânei actuale (A mai dákoromán nyelvjárásrendszerről). Transilvania (új sorozat). 37. évf. 1. sz. 2008. 77–85. o. (Hozzáférés: 2018. április 30.)
További információk
(románul)Grai bănățean (Bánsági nyelvjárás). Banaterra portál (Hozzáférés: 2018. április 30.)