Ez a szócikk a román nyelv mondattanának az összetett mondattal foglalkozó azon részére szorítkozik, amely a tagmondatok közötti mellérendelés típusait tárgyalja, a hagyományos nyelvtan szemlélete szerint.[1]
Ez a mellérendelés-típus olyan egyszerű mondatokat köt össze, amelyek egyidejű vagy egymást követő, társított cselekvéseket fejeznek ki, a következő nyelvi eszközökkel:
Ez a mellérendelés-típus olyan történéseket kapcsol össze, amelyek kizárják egymást választás nyomán, azaz amelyek közül csak az egyik lehet igaz egy adott pillanatban. Összeköthet főmondatokat vagy (többnyire) egyazon fajtájú mellékmondatokat, az alábbi eszközökkel:
Ez a mellérendelés-fajta váltakozókként vagy egymást követve választottakként mutat be történéseket. Úgy főmondatok (Ba râde, ba plânge ’Mikor sír, mikor nevet’), mint mellékmondatok között lehetséges: Vedeam că ba râde, ba plânge ’Azt láttam, hogy mikor sír, mikor nevet’. Nyelvi eszközei:
Ez a mellérendelés-féle ellentétesekként mutat be történéseket. Főmondatok és mellékmondatok között is lehetséges. Nyelvi eszközei:
A kötőszós vagy a közvetlen összekötést határozószók és határozószó értékű szókapcsolatok is erősíthetik:
Ez a mellérendelés-típus egy történést, mindig sorrendben a másodikat, egy másik történés következményeként mutatja be. Többnyire főmondatok között fordul elő (Am promis, deci vin ’Megígértem, tehát eljövök’), de egyazon fajtájú mellékmondatok között is: Repet că am promis, deci vin ’Megismétlem, hogy megígértem, tehát eljövök.’ Nyelvi eszközei: