Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
1934-ben a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 70 846/1934. számú rendelete a Budapesttől Szekszárdig húzódó szakaszát elsőrendű főúttá nyilvánította, a maival egyező, 6-os útszámozással. Szekszárd után az akkori 6-es főút továbbra is a Dunával nagyjából párhuzamosan haladt dél felé, és Mohácson keresztül érte el az országhatárt, az a szakasza tehát lényegében megfelel a mai 56-os főútnak. A jelenkori nyomvonal további részét az 1934-es rendelet harmadrendű főúttá nyilvánította, Szekszárdtól Bonyhádig 613-as, onnan Pécsig 631-es, onnan tovább Barcsig pedig 643-as útszámozással.[1]
Az akkori nyomvonalak kisebb korrekcióktól, később létesült városi elkerülő szakaszoktól eltekintve nemigen tértek el a maitól. Nem létezett még a dunaújvárosi elkerülője (mint ahogy még Dunaújváros sem), ott áthaladt Dunapentele központján – a régi nyomvonal a Magyar út, Szórád Márton út vonalát követte, egy szakasza pedig teljesen eltűnt, a Dunai Vasmű létesítményeinek építése miatt. Kicsit más útvonalon szelte át a Mecseket – a még ma is meglévő, régi nyomvonalak mellékútként az 5613-as és 6544-es útszámozást viselik –, továbbá áthaladt az út Pécs, Szentlőrinc és Szigetvár központjain is, miközben az újabb út már némileg elkerüli azokat. Szentlőrincnél baleseti kockázatcsökkentés végett kapott egy szakaszon (1970-ben) vasúti felüljáróval kiegészített, új nyomvonalat, mert a réginek pár kilométeren belül három vasúti kereszteződése is volt, viszont a vonalvezetés csekély korrekciója és a felüljáró révén mindhárom keresztezés és a belterület érintése is kiküszöbölhetővé vált; az ott felhagyott szakaszok mellékútként az 5817-es és 5811-es számot kapták.
A mai 6-os főút nyomvonalát a második világháború idején, az első és második bécsi döntések utáni időszakban bekövetkezett változások – úgy tűnik – nem befolyásolták számottevően, Baranya vármegyei szakaszai nem kaptak sem egy-, sem két számjegyű főútkénti minősítést.