Özönvíz (Biblia)

Az özönvíz (vagy vízözön) történetének leírása a Bibliában Mózes első könyvében, a 6–9. fejezetben található.^[1] Az elbeszélés alapján a korabeli világ bűnösségének mértéke betelt és Isten vízözön által tisztította meg a földet az erkölcsi tisztátalanságtól. Az emberiséget elpusztító vízözönből csak az istenfélő Noé menekült meg családjával, feleségével, három fiával és három menyével együtt.

A mai tudomány állása szerint az özönvíz történetének lehetett történelmi, valóságos alapja is, amit a pleisztocén-holocén becsapódási esemény idején a laurenciai jégtakaró megolvadásával járó nagy árvíz magyarázna, de a bibliai özönvíz történetét egy ősi héber mítosznak veszik.^[2]

A világ csaknem valamennyi részén találunk az ősi hagyományokban számtalan és különféle özönvíz-regét. Ezeknek a hagyományoknak egy része helyi, korlátozott terjedelmű árvízkatasztrófákra vezethető vissza. A legjelentőségteljesebb a vallás szempontjából az a feltevés, hogy a vízözön-regék másik fele nagy valószínűséggel ezek egy és ugyanazon eseményről szólnak, mely történetek az idők folyamán különféle változásokon estek át. Leggyakrabban az észak-amerikai, illetve az ázsiai kontinensen és a tőle délre eső szigeteken találkozunk vele, de mindegyik kontinensen vannak ilyen legendák.^[3] Ezek három ponton szinte teljesen megegyeznek: 1. Világméretű pusztulás érte vízözön képében az emberiséget 2. Bárkát vagy hajót szerepeltetnek a menekülés céljára. 3. Az emberiség magja megmaradt, hogy a faj fennmaradjon.

A legnagyobb hegységek, a Himalája, az Andok, a Sziklás hegység, az Alpok magukon viselik a tengeri kagylók és más, évezredekkel ezelőtt élt tengeri élet árulkodó jeleit. Ezeket a tudomány állása szerint nem lehet az özönvíz bizonyítására használni, mert azok a hosszú idő alatt lerakódó egykori tengerfenéki üledékben helyezkednek el és a hegységképződési folyamatok bizonyítékai. A bibliai özönvíz globális eseménye nincs összhangban a geológia, a régészet, a paleontológia és a fajok globális elterjedésének tudományos eredményeivel.^[4]

Az özönvíz eseményére Jézus is tett utalást, amikor párhuzamot vont az akkor élő emberek élete és az utolsó idő korszaka között.^[5]

Mózes könyve alapján ebben az időben óriások éltek a földön,^[6] akik mind életkoruk szokatlan nagyságával, mind pedig testi alkatuk kiválóságával felülmúlták a későbbi embereket.

A bibliai történet

A föld pedig romlott volt Isten előtt és megtelt erőszakoskodással... És látta az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. Megbánta azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön... És monda az Úr: Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről ... De Noé kegyelmet talált az Úr előtt... Monda azért Isten Noénak: Minden embernek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk: és ímé elvesztem őket a földdel egybe. Csinálj magadnak bárkát góferfából...[7]

A teljes szöveg itt: Szentírás - Mózes I. 6. rész-

Én pedig özönvizet hozok a földre, hogy elvesztessek minden lényt, amelyben élő lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész. De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled. És minden élőből, s minden lényből, mindenből kettőt-kettőt vigyél be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek... Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehető, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelül... És úgy cselekedett Noé; amint parancsolta neki Isten.[7]

Ezt mondta az Úr Noénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged látlak igaznak ebben a nemzedékben... Hét nap múlva negyven nap és negyven éjjel tartó esőt bocsátok a földre, és eltörlök a föld színéről minden élőt, amelyet alkottam. Noé meg is tett mindent úgy, ahogyan az ÚR megparancsolta neki. Noé hatszáz éves volt, amikor özönvíz lett a földön... Amikor már negyven napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz, hogy elbírta a bárkát, és az fölemelkedett a földről. A víz egyre áradt és növekedett a földön, úgyhogy a bárka a víz színén úszott. A víz egyre erősebben áradt a földön, és elborította a legmagasabb hegyeket is az ég alatt... Elpusztult minden test, amely a földön mozgott: madár, állat és vad, a földön nyüzsgő minden féreg és minden ember... Eltörölt Isten minden élőt, amely a föld színén volt, embert és állatot.. csak Noé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában. A víz százötven napig áradt a földön.[8]

Szelet bocsátott Isten a földre, és a víz apadni kezdett. Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái; megszűnt esni az eső az égből. Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a földről, és százötven nap múlva leapadt a víz. A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát-hegységben. A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai. Negyven nap múlva kinyitotta Noé a bárka ablakát, amelyet csinált, és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült, meg visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről. Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről. De a galamb nem talált helyet a lábának, hogy leszállhasson, ezért visszatért hozzá a bárkába, mert víz borította az egész föld színét. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta és bevette magához a bárkába. Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából. Estére megjött hozzá a galamb, és ekkor már egy leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Noé, hogy a víz leapadt a földről. Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá. A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napjára fölszikkadt a víz a földről. Ekkor Noé eltávolította a bárka födelét, és látta, hogy már megszikkadt a föld színe. A második hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld. Ekkor így szólt Isten Noéhoz: Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt! Mindenféle élőlényt, amely csak veled van: madarat, állatot és minden földi csúszómászót hozz ki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön! [9]

A Biblia alapján csak Noé és családja volt az, akik át tudtak menni az „új világba”. Az emberiség története így folytatódott.

Az özönvíz után a megmaradt néhány ember számára a Föld nem volt többé az a bolygó, melyet azelőtt ismertek. Minden megváltozott. De Noé családja mélységesen hálás volt Istennek a megmentésért, a számukra megadott második esélyért és hálaáldozatot mutattak be a megépített oltáron.^[10]

Az özönvíz utáni változások

• Feltételezések szerint a kataklizma kibillentette a Föld tengelyét és az özönvízkor klímaváltozás történt. A föld tengelye eredetileg merőleges volt,^[11] ezután hirtelen 26,5 fokra dőlt, majd a történelem folyamán a jelenlegi 23,4 fokra állt be. A tudomány felfedezte, hogy még a földrengések is hatással vannak a föld forgástengelyére.^[12]

A Föld forgástengelyének ilyen mértékű változására geológiai bizonyíték nem létezik.

• A teremtéskor a föld legnagyobb része trópusi éghajlatú volt - ahogy ezt a mai tudomány is felfedezi a Föld korai korszakáról.^[13][14] A vízözön után az az évszakok megjelenése van említve.^[15]

A tudomány mai állása szerint ez az állapot 65 millió éve fejeződött be.

• Az özönvíz előtt „mennyezet feletti vizek” is voltak^[16] aminek a mai világban nincs megfelelője. A „mennyezet” szó (héber: רָקִיעַ átírva: rakia, jelentése: terjedelmes ritkásság) lényegében a menny, az ég szinonimája és általánosságban az űrt vagy egy meghatározott teret jelent, ahogyan a szövegösszefüggés megkívánja. Ebben az esetben a mennyezet lényegében a légkör volt, ahol a madarak repülnek.^[17] A légköri vizeknek láthatatlan vízgőz óriási takarójának kellett léteznie, amely átengedte a csillagokról érkező fényt, de amely csodálatos üvegházhatással járt, ami az Északi-sarktól a Déli-sarkig biztosította a kellemes hőmérsékletet, megakadályozta a levegőtömeg áramlását és az ebből eredő esőt.^[18] Mindenképpen azzal a további hatással kellett járnia, hogy sikeresen kiszűrte az űrből érkező káros sugárzást, jelentősen csökkentette a szomatikus mutációk arányát az élő sejtekben, aminek következtében drasztikusan csökkentette az elöregedés és halál sebességét.^[19]

A kreacionista állításokra tudományos bizonyíték jelenleg nem létezik.

• A leírásban említett nagy mélységek forrásának felfakadására tett utalások (1. Móz. 7:11) azt sugallják, hogy a föld kérge alatt nagy víztartalékok helyezkedtek el nyomás alatt. Ezeknek a vizeknek és „a mennyezet feletti vizek”-nek ma a jelenlegi óceánokban kell lenniük, ez viszont arra utal, hogy az özönvíz előtti óceánok és tengerek jóval kisebbek lehettek. Éppen ezért a szárazföldek nagyobbak voltak, sőt az enyhe éghajlat és a termékeny föld sokkal több növényt és állatot tudott eltartani, mint ma.^[19]

A geológia tudományának jelenlegi állása szerint a földtörténeti középkor (mezozoikum) idején – amikor nem voltak jégsapkák a pólusokon – a tengerszint a mainál több száz méterrel magasabb volt.

• A kataklizma előtt az üvegházhatás kizárta a gleccserek és jégsapkák képződését. A páraboltozat eltűnése azonban gyorsan meghozta a szélességi körök éghajlati differenciálódását. Az özönvíz alatt az energia óriási felszabadulása hosszú ideig folytatódott és az új óceánok felszínéről nedvességgel látta el a légkört, amelynek egy része hó formájában lecsapódott a sarkvidékeken. Ezek a jelenségek a pleisztocén kontinenseket beborító nagy jégtakaróinak kialakulásához vezettek.^[19]

A tudomány szerint a kainozoikumi eljegesedés 3,5 millió évvel ezelőtt kezdődött.

Érdekes, hogy nincs kielégítő uniformista modell a pleisztocén nagy gleccsereinek magyarázatára: A geológusok és klimatológusok több mint egy évszázada próbálják megmagyarázni a kontinens méretű eljegesedés megismétlődését. Egyik elméletet a másik után állítják fel, de mindegyik vagy túl sokat, vagy túl keveset magyaráz meg. Egyik sem tekinthető kielégítő magyarázatnak.^[20] A kataklizma elmélet azonban azt állítja, hogy erre kielégítő magyarázatot ad.^[19]

• A „mennyezet feletti vizek” miután eltűntek, megnőtt az emberi génekre káros kozmikus sugárzás mértéke is a földön. Ha történt ilyen változás a sugárzás nagyságában, az hatással volt a radioaktív 14C létrejöttének mértékére, méghozzá annyira, hogy nem tekinthető megbízhatónak egyetlen radiokarbon-módszerrel meghatározott adat sem az özönvíz előtti időkből.^[21] A tudomány jelenleg nem ismer erre bizonyítékot.
• Köztudott, hogy abban a korban, amikor a nagyobb magasságokat kontinensnyi gleccserek borították, és még utána is, az alacsonyabb szélességi körökön jóval több eső esett. A mai sivatagok, még a Szahara is, bőséges vízzel rendelkeztek. Minden tónak és belső medencének sokkal magasabb volt a vízszintje, és a világ folyói sokkal nagyobb víztömegeket szállítottak. Az esők gyakran heves viharok formájában jelentkeztek és sok bizonyíték található a geológiában és a régészetben is a helyi és nagyobb területekre kiterjedő árvizekről. A kreacionizmus szerint mindez a nagy özönvíz természetes következménye volt, amikor a Földön beállt az új hidrológiai egyensúly,^[19]

A tudomány állása szerint az éghajlati változások az eljegesedések és felmelegedések sorozatának természetes következményei.

• A Biblia alapján a teremtéskor az ember kizárólagosan növényi táplálékot fogyasztott táplálékul,^[22] a vízözön után már más étrend van említve.^[23] 1. Móz. 4:4 már azt mondja, hogy Ádám fia, Ábel juhokat tenyésztett, de nincs megnevezve, hogy táplálkozás, ruházkodás vagy egyéb célból.
• A teremtéskor nem voltak ragadozók, sem élelemért vívott harc, most az állatok félelme az embertől van említve^[24]
• Megjelenik a szivárvány, mint az Istennel kötött szövetség jelképe - a „nem lesz újabb özönvíz” ígérete^[25]

Özönvíz történetek

A babiloni és bibliai történet

Az özönvízről szóló tábla akkád ékírással

A Gilgames-eposzt, az ókori Kelet egyik legismertebb, legnagyobb hatású mitológiai eposzát jóval Mózes könyvei előtt írták, és a kételkedők gyakran azt hangoztatják, hogy a bibliai történet írója onnan másolta a tényeit Noé özönvíztörténetének megírásához. Valószínűsíthető azonban, hogy csak arról van szó, hogy a babiloniak - akik a hébereknél korábban alapították meg művelt társadalmukat - hamarabb foglalták írásba az őket megelőző eseményeket.^[26] A két elbeszélés különbözőségei alapján arra következtethetünk, hogy a bibliai történet nem a Gilgames-eposz közvetlen feldolgozásán alapul.^[27] Ábrahám - az izraeliták ősatyja - a hagyomány alapján Sineár, vagyis Sumér földjéről vándorolt Kánaán régiójába. Ő vihette magával az özönvíz történetét, amely később bekerült a héber nyelvű Szentírásba.

A babiloni történetben Um-napisti, sőt a legrégebbi sumer töredékekben Ziuszudra a neve a fő alaknak, aki megkapta az isteni intést: építsen bárkát a megmenekülése végett. A babilóniai és a bibliai történet összehasonlítása után Merrill Frederick Unger az Archaeology and the Old Testament (Ásatások és az Ószövetség) című könyv szerzője a következőkre mutat rá:

• Mindkettő leírás elmondja, hogy az özönvíz isteni eredetű volt.
• Mindkét elbeszélés egyezik abban, hogy az özönvíz hősének Isten jelentette ki a küszöbön álló veszélyt.
• Mindkettő az emberi faj gonoszságával indokolja az özönvizet.
• Mindkettő megállapítja, hogy Isten utasította az özönvíz fő alakját, hogy építsen hatalmas hajót a meneküléshez.
• Mindkettő leírja a főalak és családjának menekülését.
• Mindkettő jelzi az özönvíz természetes okait.
• Mindkettő megemlíti az özönvíz időtartamát, bár az említett idő különböző.
• Mindkettő megnevezi a hajó megfeneklésének a helyét. A Gilgames-eposzban ez "Nimus",^[28] a Bibliában az "Ararát-hegység".^[29]
• Mindkettő leírja, hogy bizonyos időközönként madarat bocsátottak ki a víz apadásának megállapítására. A Gilgames-eposzban ezek: galamb, fecske, holló,^[30] a Bibliában: holló, galamb (utóbbi 3-szor).^[31]
• Mindkettő említi a menekülés után tartott istentiszteletet (hálaáldozatot). A Gilgames-eposzban: nád, cédrus, mirtusz^[32] a Bibliában "minden tiszta szárazföldi állatból és minden tiszta madárból".^[33]
• Mindkettő említi a különleges áldásokat, melyeket a szereplők kaptak a szerencsétlenség után.

Más özönvíz történetek

Az ókori vízözön történetek egymástól alig eltérő változatai viszonylag nagy földrajzi távolságokból kerültek elő. Ilyen például a perzsa vagy zoroasztriánus özönvíz-mítosz, amelyben egy Jima nevű hőst szólít fel Ahurá isten, hogy építsen egy „vará”-t, egy erődítményt. A varát tele kellett raknia tűzifával, élelemmel és állatokkal, amelyeket párosával kellett magával vinnie, hogy megóvja őket az özönvíztől.^[34]

Az ókori görög mitológiában is ismert egy vízözönről szóló elbeszélés. A vízözönre azért került sor, mert az emberek szembefordultak az istenekkel, és bűnt bűnre halmoztak. Zeusz bocsátotta az emberiségre a vízözönt. El is pusztult minden a Földön; csak egy emberpár menekült meg.^[35]

Egyes indiai özönvíz-történetekben is felismerhető pár ismerős elem, különösen a hindukéban. Itt Manut, az első embert egy hal figyelmezteti, hogy építsen csónakot, amivel megmenekülhet a közelgő vízözön elől és kösse egy fához, ami egy hegy tetején nő. Manu így tesz és egyedül ő menekül meg, mindenki más megfullad. A víz elvonultával ő is hálaáldozatot mutat be. Áldozatának maradékából egy nő jön létre, akivel szerelmeskedik és ezzel megszületik az emberi faj.^[36]

lásd még:

• Hetedik Manu
• Matszja özönvízlegendája

A felsorolt történetek mögött minden bizonnyal egy valódi vízözön áll. Túlságosan élt a földrajzilag távoli vidékek lakosaiban, a kollektív emlékezetben az esemény ahhoz, hogy más legyen a magyarázat.^[19]

Noé és kortársainak életkora

A Teremtés könyve alapján Noé 950 évig élt és 600 éves volt a vízözön idején. Ez eléggé hihetetlenül hangzik, ha a mai emberek életkorát vesszük alapul. A magas életkort sokan azzal magyarázzák, hogy akkor máshogy számolták az éveket:

• Az akkori évek csak 3 hónapból álltak
• Az ókori Mezopotámiában a holdhónapokat jegyezték fel és így nem 365, hanem csak 75 nap/év-nyi életkor számolható.

Ezek Noéra nem alkalmazhatók, hiszen a Biblia feljegyzi, hogy a vízözön után a bárka a 7. hónapban feneklett meg és a 10. hónapban váltak láthatóvá a hegyek csúcsai.^[37] Továbbá megemlíti, hogy Isten a vízözön után csökkentette le az emberek maximális élettartamát 120 évre.^[38] (Ezután már nem egy újabb özönvíz, hanem a természetes halál szabott korlátot a bűnnek az emberi életben.)

A sumer királylista, amely i. e. 2100 körül ékírással készült, a hajdani királyokat özönvíz előttiekre és utániakra osztja. Az első 30-35 nemzedék uralkodási idejét hihetetlen hosszúra (sok ezer évre) teszi, majd az özönvíz után a királyok uralkodási ideje lényegesen lerövidült. A tudósok sokáig nem is hitték, hogy ezek a királyok valóban léteztek, míg az ásatások nem egyről közvetlen bizonyságot hoztak napvilágra: korabeli tárgyakat, köveket, táblákat, az ő nevükkel ellátva. Bár az uralkodási idejüket nem tudjuk igazolni, de létezni nyilvánvalóan léteztek.^[39]

Sok ezer km-rel távolabb, a kínai hagyomány szintén rendkívül hosszúra teszi a legelső uralkodóik uralkodása idejét, ami egy idő után nagyon lerövidül. (lásd: kínai uralkodók listája)

A szerző

Az özönvíz bibliai elbeszélésének elemzése alapján kiderül, hogy jelenlegi formája két forrásból vagy hagyományból összetett mű, amelyeket megközelítő pontossággal szét is tudunk választani a szövegben.

Az elbeszélés egyik változata a jahvista-hagyomány vagy forrás, a másik az elohista (vagy papi) hagyomány. A jahvista és elohista forrás onnan kapta a nevét, hogy Isten neve Jahveként vagy Elohimként fordul elő bennük. A jahvista forrást a Kr. e. 9. században foglalták írásba Júdeában, míg az elohista rész északon keletkezett az Izraeli Királyságban, a későbbi időben.^[40]

Ha külön-külön összeolvassuk a jahvista és elohista szövegeket, azok nagyjából két önálló elbeszélést adnak, amelyek mindegyikének megvan a sajátos karakterisztikus vonása. Az elbeszélés fonala lényegében párhuzamos, csak a részletekben térnek el egymástól. A két forrás kicsit ellentmond egymásnak. Egészen biztos, hogy a bibliai szerző is tudatában volt az ellentmondásoknak a szövegben, mégsem szüntette meg azokat. Számára fontosabb volt, hogy a hagyományokat továbbadja, minthogy kiiktassa az így létrejött diszharmóniát. A korabeli gondolkodásmód szabályai alapján igyekezett a forrásait a lehető legnagyobb terjedelemben és változtatás nélkül írásába bevonni, mert az volt a véleménye, hogy mindkét forrás feltár valamit az egykori eseményből, ami a másikban épp hiányzik.^[41]

Kapcsolódó cikkek

• Özönvíz (mítosz)
• Noé
• Noé bárkája

Jegyzetek

1. szentiras.hu: Keresés: Ter 6-9,19 | Szentírás (magyar nyelven). szentiras.hu. (Hozzáférés: 2024. október 7.)
2. Leeming, David A. (2010). Creation Myths of the World: An Encyclopedia. Vol. 1. ABC-CLIO. ISBN 9781598841749.
3. The International Standard Bible Encyclopedia, 2. köt. 319. o.
4. • „The Rocks Don't Lie: A Geologist Investigates Noah's Flood”, Scientific American, 2012. augusztus 1. (Hozzáférés: 2018. december 31.) 
   • (2013. január 20.) „Genesis meets geology. A review of the rocks don't lie; a geologist investigates Noah's flood, by David R. Montgomery”. Evolution & Development 15 (1), 83–84. o. DOI:10.1111/ede.12017. 
   • 'The Rocks Don't Lie: A Geologist Investigates Noah's Flood'. Publishers Weekly , 2012. május 28. (Hozzáférés: 2018. december 31.)
   • (2013. december 1.) „David R. Montgomery. The Rocks Don't Lie: A Geologist Investigates Noah's Flood”. Isis 104 (4), 828–829. o. DOI:10.1086/676345. 
   • „The Rocks Don't Lie, by David R. Montgomery - review”, The Spectator, 2013. augusztus 31. (Hozzáférés: 2018. december 31.) 
   • „A Gentle Journey Through the Truth in Rocks”, Skeptic, 2013. január 2. (Hozzáférés: 2019. január 2.) 
5. Luk. 17:27-30 Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek egészen addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és mind elpusztította őket... Ugyanez fog bekövetkezni azon a napon, amelyen az Emberfia megjelenik.
6. 1. Móz. 6:4
7. Mózes első könyve - 6. fejezet
8. Mózes első könyve 7. fejezet
9. Mózes első könyve 8. fejezet
10. I. Móz. 8:20
11. Rene Noorbergen: Az elveszett fajok titkai
12. https://index.hu/tudomany/2011/03/13/elmozdult_a_fold_tengelye/
13. http://www.origo.hu/tudomany/20160223-gastronis-eocen-idoszak-fosszilia-sarkvidek-ellesmere-sziget-paleontologia.html
14. https://index.hu/tudomany/2011/12/21/novenyevo_dinoszaruszok_eltek_antarktiszon/
15. nem szűnik meg ... a hideg és a meleg, a nyár és a tél I. Móz. 8:22
16. I. Móz 1:7
17. 1. Móz. 1,20
18. 1. Móz 2,5
19. Henry M. Morris. Kreacionizmus, Budapest, 2000
20. J. Gilluly, A. C. Waters, A. O. Woodford: Priciples of Geology
21. http://wol.jw.org/hu/wol/d/r17/lp-h/1200001150#h=9:0-10:1081
22. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó füvet (növényt) az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül. Mózes I. könyve 1:19
23. Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt. I. Móz. 9:3
24. I. Móz. 9:2
25. I. Móz. 9:13
26. http://davelivingston.com/universalflood.htm
27. Rózsa Huba: Őstörténet, 177. oldal. , 2008
28. 140
29. 1. Móz 8,4
30. 146, 149, 152
31. 1. Móz 8,7-12
32. 158
33. 1. Móz. 8,20
34. H. J. Dresden: The Mythology of Ancient Iran
35. Hunyadi László: Az emberiség vallásai, 42. old.; 1998
36. Theodore H. Glaster: Myth, Legend and Custom in the Old Testament
37. 1. Móz. 8. rész
38. Mózes I. könyve 6:3
39. Varga Domokos: Ős napkelet, 1973
40. Biblia kommentár - Apostoli Szentszék, Szent István társulat, 1982
41. Rózsa Huba: Őstörténet, 2008

Források

• Biblia
• Rene Noorbergen: Az elveszett fajok titkai, 1988., Jósiás Könyv- és Lapkiadó
• Merrill Frederick Unger: Archaeology and the Old Testament (Ásatások és az Ószövetség)