„
ճանաչել զիմաստութիւն եւ զխրատ, իմանալ զբանս հանճարոյ Bölcsesség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére. (Péld. 1:2, Károli ford.)
”
– A hagyomány szerint miután Meszrop Mastoc az 5. század elején megalkotta az örmény ábécét, ezt a mondatot írta lesz először.
Örmény irodalom alatt az örményországi és/vagy örmény nyelvű irodalmat értik.
A legtöbb nép irodalmának, így az örménynek is, a dalok alkotják az alapját, és bizonyos feljegyzések szerint a koltáni dalokkal veszi az örmény irodalomtörténet kezdetét.
A legelső történetiró Kátinai Már Abasz vagy Ibasz volt, aki az örmények történetét görög írással jegyezte fel a Kr. e. II. században . A második történetiró edesszai Lerubnász , akit Ulip , Bardezánes , Arditheosz és a perzsa születésű Khorhobud követett.
Szent Mesrop
Az örmény kereszténység első írója Világosító Szent Gergely (örményül: Szurp Krikor Luszávarics ), aki a Kr. u. IV. században írt homíliákat a megtért örmények oktatására.[ 1] Ugyancsak az örmény kereszténység kezdeti időszakára esett Agathangelosz működése, aki Világosító Szent Gergely életrajzát írta meg.[ 2] Kláig Zenobius püspök, Dáron tartomány történetét írta meg,[ 3] Niszibiszi Szent Jakab nak pedig homiliái ismertek[ 4] Bizánci Fausztosz , az örmények történetét folytatta az Agathangelosz utáni időktől 390 -ig.[ 5] Ezeket a műveket örmény nyelven legkorábban az V. században írhatták, miután Szent Mesrop 402 körül megalkotta az örmény ábécét . Nem sokkal az örmény ábécé létrehozása után Sáhák és Mesrop 412 -ben a Bibliát örményre fordította, s ez által az örmény irodalom legszebb emléke jött létre.[ 6] Sáhák és Mesrop tanítványa volt Movszesz Horenaci .
Az V. század történetirója volt Örmény Elizeus és Phárbi Lázár , és ugyancsak ebben az időben sok szír és görög iratot világi és egyházi írók fordítottak örmény nyelvre. A legnevezetesebbek: Kaiszareiai Euszebiosz Krónikája;[ 7] Alexandriai Philón beszédei;[ 8] Aranyszájú Szent János homiliái;[ 9] Szír Szent Efrém ;[ 10] Antiochiai Szent Ignác levelei.[ 11] Filozófia művek közül Arisztotelész néhány munkája került lefordításra: a Kategóriák, az Értelmezésről, Kommentár az Analitikához; az álarisztotelészi iratok közül a Világról, az Erényről szólók, majd Porphyrios Isagogeja. Ezeket a fordításokat és kommentárokat Dávid bölcsésznek, azaz örményül Ánhághth Dávid ('a legyőzhetetlen Dávid') tulajdonították, aki azonban – egyes vélekedések szerint – csak a Filozofia meghatározását, mint Isagogét fordította.[ 12] Az egyházi irodalom területén működött Esznig , aki a Szekták cáfolata [ 13] című munkát írta. (A mű fontos tudósításokat foglal magában a manicheusokról .) Esznig írása részben görög forrásokra vezethető vissza, részben pedig Szent Epiphaniosznak a szektákról irott művére.[ 14] Gorion Örmény Izsák és Mesrop életrajzát hagyta hátra.
A VI. században csak II. Mózes katolikosz naptárjavítása érdemel figyelmet.
A VII. században Mámigoni János Dáron tartomány történetét írta meg.[ 15] Kortársai voltak és irodalmi tevékenységet folytattak Kerthenavor Theodórosz , III. Izsák katolikosz [ 16] és Szebeosz Heraklioszával .[ 17]
A VIII. században Ozniai, örményül Oszdnenzi János (katolikosz 718 –729 ) az eutichiánusok és paulicianusok elleni iratokat szerzett.[ 18] István szüniki érsek is több műnek szerzője, illetve görögből fordítója. Khevond (Leontino) a 661 és 788 közötti évek történetét, Örményországban arab meghódítását dolgozta fel.[ 19]
A IX. században IV. János katolikosz folytatta a történetírást a 925 -ös évig.[ 20] Ardzruni Tamás is – nagy terjedelmű – történeti művet írt, amely 936 -ig tárgyalja az eseményeket.[ 21]
A X. században működött Nagy Khozrov . Fő műve az Értelmezések az örmény breviariumhoz . Kortársai Vájokori Mezrop (Nagy Narszész életrajza [ 22] és Az örmények és georgiaiak történelmének az Orpeliak alatt ).[ 23] Kalankatuenzi Mózes (A kaukázusi albánok története) ,[ 24] Asolik vagy Asolnik István (Az örmények általános történelme 1004 -ig).[ 25]
Lámproni Narszész
A XI. században Lásztriverdi Arisztág írt történeti munkát, melyben a 989 és 1071 közötti éveket dolgozta fel.[ 26] Erez Máté pap, Aranyszájú Szent János és Nazianzi Szent Gergely életrajzát fordította le görög nyelvről örményre.[ 27] Mágisztrosz Gergely egyházi költőként tevékenykedett, emellett Platón több művét örményre fordította.[ 28]
A XII. században élt Kláji Szent Narszész (Snorháli, azaz Kellemes melléknévvel, 1102 – 1173 ), aki költő és egyházi író volt egyszemélyben.[ 29] Urhai Mátyás a 952 és 1136 közötti eseményeket dolgozta fel történeti művében. IV. Gergely katolikosz ('Gyermek Gergely') hat levéle,[ 30] valamint a híres szónok, Lámproni Narszész (1153 – 1198 ) zsinati beszéde[ 31] is ekkor keletkezett.
A XIII. században élt Örmény Mihály († 1200 ) a bibliai Ádámtól 1198 -ig írt történelmi művet.[ 32] Nagy Vártán meséket, egyházi műveket és a világ teremtésétől 1267 -ig terjedő krónikát írt.[ 33] Gándzáki Kirágosz ugyancsak történetíró volt, és a 300 -tól 1265 -ig terjedő korszakot dolgozta fel.[ 34] Örmény Malakhiás apát az 1228 és 1272 közötti örmény tatárjárást jegyezte fel.[ 35] Rábum Váhrám a kis-örményországi Rupenida-dinasztia történetét dolgozta fel 1280 -ig.[ 36] Orpeli István Szünik tartomány történetét és egyéb munkákat írt.[ 37] A korban működött még Ercingáni János .
A XIV. század jelentősebb alkotója Szembát, örményül Szembad írt történelmi munkát a 952 –1244 -es évekről.[ 38] A században kezdődött meg az örmény irodalom hanyatlása.
A XV. századi Mezopi Tamás az Örményországot (is) pusztító Timur Lenk történetét dolgozta fel.[ 39]
A XVI. században élt Tokáti Abagár , az örmény nyomdászat megalapítója.
A XVII. században Taurisi Arakhiel az 1605 és 1663 közötti évek történetét dolgozta fel.[ 40]
A XVIII. században Csámitsián Mihály több mint 3000 oldalas örmény történelmi munkát írt a legrégibb időktől 1784 -ig.[ 41]
A XIX. században Insidseán Lukács az ókori Örményország-[ 42] és az ókor történelmét,[ 43] valamint a Boszporusz leírása c. műveket írta.[ 44]
Jegyzetek
↑ A mű 1737 -ben jelent meg nyomtatásban Konstantinápolyban.
↑ A mű megjelent Konstantinápolyban 1709 -ben és 1824 -ben, Velencében 1835 -ben.
↑ Konstantinápoly 1719 -ben, Velencében 1832 -ben
↑ Latin fordítását Antonelli bíboros készítette el Rómában 1756 -ban. Örmény és latin kiadás Velencében 1765 -ben; örmény szöveg Konstantinápolyban 1824 -ben.
↑ Megjelent Konstantinápolyban 1730 -ban, Velencében 1832 -ben, németül Lauertől, Kölnben 1879 -ben
↑ Kritikai kiadás Velencében 1805 -ben
↑ Kiadva Auchertől, Velence 1818 , 2 köt.; és Petermanntól, Berlin 1866 -1875
↑ Auchertől, uo. 1822 és 1826
↑ Uo. 1826 -62
↑ Uo. 1836, 4 köt.
↑ Petermanntól, Lipcse 1849
↑ Dávid bölcsész művei, Velence 1833 , Conibeare, Anecdota Oxoniensia class., series I. part VI., Oxford 1892
↑ Szmirna 1762 , Velence 1826 ; franc. Levaillant de Florival, Párizs 1853
↑ V. ö. Hántesz Amszorea, folyóirat 1892 okt. és nov.
↑ Velence 1832
↑ Uo. 1833
↑ Konstantinápoly 1851 ; oroszul és örményül Patkaneán, Pétervár 1862 és 1879
↑ Velence 1833 , latinul Auchertől, uo. 1834
↑ V. ö. Schahnazareán, Párizs 1857 ; oroszul Patkanean 1862
↑ Jeruzsálem 1843 , Moszkva 1853 ; franc. Saint-martin, Párizs 1841
↑ Konstantinápoly 1852 , Szentpétervár 1887 , franc. ford. Brosset 1874
↑ Velence 1853
↑ Velence 1840
↑ Párizs 1860 , Moszkva 1860 ; oroszul 1862 . Patkaneántól
↑ Párizs 1859 , Szentpétervár 1855 ; franc. Dulaurier, Párizs 1883
↑ Velence 1844 ; franc. Proudhomme, Párizs 1864
↑ Velence 1751
↑ Uo. 1877 és 1890
↑ Művei lat. Velence 1833 , 2 kötet; költeményei örm. uo. 1830 ; méltatását ld. örm. Alisán Leónál, 1873
↑ Jeruzsálem 1869 ; franc. Dulaurier-től, Párizs 1858
↑ Örményül és olaszul Velence 1812 ; németül Neumanntól, Lipcse 1834 ; művei kiadva Velence 1847
↑ Jeruzsálem 1870 és 1871 ; franc. Langlois, Velence 1868
↑ kiadva Emintől Moszkvában 1861 és Velence 1862
↑ V. ö. Oszkán, Moszkva 1858 , Velence 1865 ; franc. Brosset 1870
↑ Szentpétervár 1870
↑ Párizs 1859
↑ V. ö. Sahnazeán 1859 ; oroszul Emintől, Moszkva 1861 ; franc. Brosset, Szentpétervár 1864
↑ V. ö. Oszkán, Moszkva 1856 ; Sahnazareán, Párizs 1859
↑ Párizs 1860
↑ Amszterdam 1669 , Ecsmiádzin 1884 ; franciául Brosset 1874
↑ Velence 1784 -1786 , a köt., ang. Avdall, Kalkutta 1827 ., 2 köt.
↑ Velence 1822
↑ 1835
↑ Uo. 1794 ; olaszul 1831
Örmény irodalom magyar nyelven
Hajk és Bél harca. A régi örmény irodalom kincsestára (szerk. Schütz Ödön, Pete György), Életünk Szerkesztősége, Szombathely, 1995, ISBN 963-7918-43-4 , 310 p
Források
Ázsiai irodalom
Független államok Vitatott státuszú területek Függő területek