1530-ban plébános lett a San Giovanni in Monte templomban (Bologna).
1533-ban a S. Giuliano kolostor apátja Spoletóban.
1537-ben a San Pietro ad Aram kolostor apátja Nápolyban. Itt kapcsolatba került Juan de Valdéssal, egy spirituális mozgalom vezetőjével.
Az ő hatására olvasta Martin Bucer és Ulrich Zwingli műveit, amelyek nagy befolyással voltak rá.
1541-ben alapította a református megközelítést képviselő teológiai iskolát.
A református doktrínákhoz való hozzáállásából eretnekséggel vádolták és az inkvizíció által veszélyeztetve 1542-ben Zürichbe, majd Bázelbe menekült, utána Strasbourgba költözött.
Itt 1542-1547-ben az Ószövetség teológiai professzora volt.[5]
1545-ben nősült először, felesége: Catherine Dammartin, egy korábbi apáca,[6] aki később, az 1550-es években meghalt. Másodjára 1559-ben nősült.[7]
Meghívást kapott Angliába, ahol 1547 és 1553 között teológiát tanított az Oxfordi Egyetemen.[5]
Ezután visszatért Strasbourgba, majd Zürichben dolgozott teológiai professzorként.
1562. november 12-én, Zürichben halt meg.
↑McNair, Philip M. J. (1994). "Biographical Introduction". In McClelland, Joseph C. Early Writings: Creed, Scripture, Church. Sixteenth Century Essays & Studies. 30. Kirksville, MO: Sixteenth Century Journal Publishers. ISBN 978-0-940474-32-1.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Peter Martyr Vermigli című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
Imre Mihály: A Vizsolyi Biblia egyik forrása, Petrus Martyr; Tiszántúli Református Egyházkerület, Debrecen, 2006
