Apja halálát követően legidősebb fiaként nyomban magához ragadta a hatalmat, és komoly hadsereget gyűjtött, amellyel leverte Föníciát és Koilé-Szíriát régóta uraló, szintén főhatalomra pályázó nagybátyját, IX. Antiokhosz Küzikénoszt. Röviddel ezután azonban Küzikénosz fia, X. Antiokhosz Euszebész lázadt fel ellene, és le is győzte. Szeleukosz a kilikiai Mopszuesztia városába menekült, ahol megpróbált hadat gyűjteni a visszavágáshoz. Kegyetlenkedéseivel és zsarnokságával azonban meggyűlöltette magát alattvalóival, akik rágyújtották a gümnasziont, ahol bennégett. Trónigényét öccse, XI. Antiokhosz Epiphanész vitte tovább, de három másik fivére, I. Philipposz Philadelphosz, III. Démétriosz Eukairosz és XII. Antiokhosz Dionüszosz is királyi címet szerzett az elkövetkező években.
Irodalom
Kertész István: A hellénizmus. In: Görög történelem a kezdetektől Kr. e. 30-ig. Szerk.: Németh György. Budapest, Osiris, 2005. pp. 257-362