A vásárcsarnok oldalfalakkal körülhatárolt, fedett építményben működő piac.[1] A vásárcsarnokok jellemzően nagy alapterületű épületek többnyire élelmiszer-kereskedelmi célokra.[2]
Csoportosítása
üzemelnek kiskereskedelmi, demigros illetve nagykereskedelmi vásárcsarnokok. A nagykereskedelmi vásárcsarnokokat gyakran bizonyos árukategóriákra szakosodnak (például: zöldség, gyümölcs, hús, hal).
Története
Az építészet fejlődése során a 19. század második felére vált lehetővé nagy fesztávolságú tetőszerkezetek építése. A régóta létező nyitott piacok helyett
oldalfalakkal körülhatárolt, fedett épületek létesítése kereskedelmi célokból.
A legelső vásárcsarnok, a Les Halles, Párizsban épült 1851 és 1878 között. (Az épületet 1969-ben lebontották.)
A 19. század harmadik harmadától számos európai városban létesült vásárcsarnok.
Magyarországon az első vásárcsarnok a budapesti Központi Vásárcsarnok volt, amely 1895 és 1897 között épült Pesten. A budai oldalon ezt követően, 1902-ben épült vásárcsarnok.
Balázs Bálint: Vásárcsarnokok születése, Múlt-kor, 2009. december 15.
Nagy Gergely: Budapesti vásárcsarnokok a századfordulótól napjainkig; fotó Szelényi Károly; F. Szelényi Ház, Veszprém, 2002, ISBN 963-9439-00-2
További információk
Ziegler Nándor: A vásárcsarnok intézmény ismertetése; Székesfőv. Ny., Bp., 1899
Alap Dezső: A vásárcsarnoki kereskedés kézikönyve; bev. Ziegler Nándor; Közigazgatási Könyvtár, Bp., 1901 (Közigazgatási könyvtár)
Nagy Gergely: Budapesti vásárcsarnokok a századfordulótól napjainkig; fotó Szelényi Károly; F. Szelényi Ház, Veszprém, 1997
Vásárcsarnok – minőségét korlátlan ideig megőrzi. Ernst Múzeum, 2005. november 30 – 2006. január 1.; szerk. Allan Siegel, Uhl Gabriella; Ernst Múzeum, Bp., 2005