A közkeletű nevén Közvágóhíd, teljes nevén a Budapesti Marhaközvágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat egy nagy múltú, mára már megszűnt budapesti élelmiszeripari létesítmény, amely a Soroksári út – Vágóhíd utca – Mester utca – Máriássy utca által határolt nagy méretű telken helyezkedett el.
A Budapest IX. kerületében, a Soroksári út 58. szám alatt jegyzet 14 hektáros birodalmi–eklektikus stílusú épületkomplexum 1872-ben nyílt meg, hogy a közegészségügyileg veszélyes korábbi mészárszékek és magánvágóhidak helyett egységesen ellenőrzött húsfeldolgozás váljon lehetségessé a nagyvárosban. Nagyságát mutatja, hogy egyszerre 600 szarvasmarha befogadására volt alkalmas, és az első évben 185 000 állatot vágtak le benne. Tervezője Hermann von der Hude,[2] kivitelezője Julius Hennicke volt.[3] Kismarty-Lechner Jenő szerint „rendeltetéséhez képest, túlzott mértékben impozáns művészeti alkotás”nak épült.[4]
Önálló üzemként az 1960-as évekig működött, majd más üzemekkel összevonva még két évtizeden át volt használatban. 1984-ben zárt be, épületeinek egy része 1994-ben műemléki védettség alá került. A közvágóhíd állapota idővel leromlott, hasznosítására, az épületek részleges elbontására, a terület rendezésére számos terv született. 2019-ben végül egy Orbán Viktorral és családjával, valamint Recep Tayyip Erdoğannal, Törökország elnökével baráti viszonyban lévő török vállalkozó, Adnan Polat cége a magyar állam jelentős összegű támogatása mellett szinte teljes mértékben lerombolta, miután a kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt ügynek minősítette az épületegyüttes lebontását.[5] 2020 óta az épületegyüttes helyén zsúfolt lakópark, luxusszálloda és irodaház komplexum épül.[6]
Érdekesség, hogy a közvágóhídhoz a szomszédságában marhavásártér csatlakozott 5000 szarvasmarha, vagy 10 000 aprómarha ideiglenes elhelyezésére, illetve a Máriássy utca túlsó oldalán (Máriássy út 5-7.) 1927-ben felépült egy Borjúvásárcsarnok is.[7] (Ez utóbbi épületet az ezredforduló után felújították, és irodaházként üzemel.)
Az évtizedek alatt lepusztult épületeket a főkapu, a bálterem és a víztorony kivételével 2019-ben rombolták le.[8] A bejáratnál álló, Reinhold Begas belga szobrász két szobrát (bivalyt vezető férfi, bikával küzdő férfi) szintén nem bontották el.[9]