| U–547 |
| Hajótípus | Tengeralattjáró |
| Üzemeltető | Kriegsmarine |
| Hajóosztály | IXC/40 típus |
| Pályafutása |
| Építő | Deutsche Werft AG, Hamburg |
| Megrendelés | 1941. június 5. |
| Építés kezdete | 1942. augusztus 30. |
| Vízre bocsátás | 1943. április 3. |
| Szolgálatba állítás | 1943. június 16. |
| Szolgálat vége | 1944. december 31.[1] |
| Honi kikötő | Lorient |
| Sorsa | Leszerelték |
| Általános jellemzők |
| Vízkiszorítás | 1120 T felszínen
1232 T víz alatt |
| Hossz | 76,76 m |
| Szélesség | 6,86 m |
| Merülés | 4,67 m |
| Maximális merülési mélység | 230 m |
| Hajtómű | MAN M9V40/46 kompresszoros 9 hengeres dízelmotor 2 db
SSW GU345/34 elektromos motor 2 db |
| Sebesség | 19 csomó felszínen
7,3 csomó víz alatt |
| Hatótávolság | 25 620 km felszínen
117 km víz alatt |
| Fegyverzet | 6 torpedócső, 22 torpedó (53,3 cm)
Egy fedélzeti ágyú (Utof 105/45) |
|
| Legénység | 48-56[2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség |
Az U–547 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a hamburgi Deutsche Werft AG-től 1941. június 5-én. A hajót 1943. június 16-án vették hadrendbe. A tengeralattjáró pályafutása során nem veszített embert.[1] Pályafutása során 9121 regisztertonnányi hajót süllyesztett el.[3]
Pályafutása
Az U–547 első legénysége a Kanári-szigeteknél elsüllyesztett U–167 kapitányából, tisztjeiből és matrózaiból állt össze. Első járőrútján az Atlanti-óceán északi részén vadászott szövetséges hajókra, de egyet sem sikerült elsüllyesztenie.[4]
Második útján, 1944. június 14-én megtámadott Libéria közelében egy kisebb konvojt. Először elsüllyesztette a HMS Birdlip brit felfegyverzett halászhajót, majd a tenger fenekére küldte a francia Saint Basile teherhajót.[3][5] Július 2-án a tengeralattjáró megtorpedózta a magányosan haladó holland gőzhajót, a Bodegravent, amely 4589 általános rakomány mellett 2512 tonna vörösrezet szállított Nagy-Britanniába. A robbanásban megsemmisült a hajó négy mentőcsónakjából egy, így a legénység 63 tagja és a 48 utas kénytelen volt a megmaradt háromba préselődni. A németek a túlélőket kihallgatták, majd a kapitányt fogolyként magukkal vitték. A három mentőcsónakból kettőt egy Freetownból induló hadihajó kimentett, a harmadik partot ért. Három tengerész és egy utas meghalt.[6]
Az U–547 harmadik járőrszolgálata 38 napig tartott. A tengeralattjáró 1944. augusztus 31-én súlyosan megrongálódott, amikor légi telepítésű aknára futott a franciaországi Pauillac közelében, a Deodar nevű brit aknamezőn.[7] 1944. december 31-én kivonták a hadrendből, a hajótestet a szovjet csapatok 1945. áprilisban, Stettinben birtokba vették. A tengeralattjárót később feldarabolták.[1]
Kapitányok
| Név
|
Kezdőnap
|
Zárónap
|
| Kurt Sturm |
1943. június 16. |
1944. április 18.
|
| Heinrich Niemeyer |
1944. április 18. |
1944. december 31.
|
Őrjáratok
| Indulás
|
Indulónap
|
Érkezés
|
Zárónap
|
| Kiel |
1943. december 25. |
Lorient |
1944. február 23.
|
| Lorient |
1944. április 30. |
Bordeaux |
1944. augusztus 11.
|
| Bordeaux |
1944. augusztus 23. |
Marviken |
1944. szeptember 29.
|
Elsüllyesztett hajók
* A brit flottába besorozott felfegyverzett halászhajó
Jegyzetek
Források
IXC/40 típusú német tengeralattjárók |
|---|
|
