PROFILBARU.COM

	U–217
Hajótípus	Tengeralattjáró
Üzemeltető	Kriegsmarine
Hajóosztály	VIID típus
	Pályafutása
Építő	F. Krupp Germaniawerft AG, Kiel
Megrendelés	1940. február 16.
Építés kezdete	1941. január 30.
Vízre bocsátás	1941. november 15.
Szolgálatba állítás	1942. január 31.
Szolgálat vége	1943. június 5.
Honi kikötő	Kiel
Sorsa	Elsüllyesztették
	Általános jellemzők
Vízkiszorítás	965 T
Hossz	76,9 m
Szélesség	6,4 m
Merülés	5,01 m
Maximális merülési mélység	200 m
Végzetes merülési mélység	220–240 m
Hajtómű	2 dízelmotor ; 2 elektromotor
Teljesítmény	2400 kW (felszínen), 560 kW (víz alatt)
Sebesség	16,7 csomó (felszínen); 7,3 csomó (víz alatt)
Hatótávolság	20 720 km (felszínen 10 csomóval) ; 130 km (víz alatt 4 csomóval)
Fegyverzet	12 torpedó; 15 akna; 88 mm fedélzeti löveg ; 20 mm légvédelmi gépágyú
Legénység	46-52
	Sablon • Wikidata • Segítség

Az U–217 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a kieli F. Krupp Germaniawerft AG-tól 1940. február 16-án. A hajót 1942. január 31-én állították szolgálatba. Három harci küldetése során három hajót süllyesztett el, amelyek összvízkiszorítása 10 651 tonna volt.^[1]

Pályafutása

Az első hajó, amelyet az U–217 elsüllyesztett, egy 75 tonnás brit vitorlás volt, a Sea Gull D. Az utasszállítót Curaçaótól 240 kilométerre északkeletre, fedélzeti fegyvereivel támadta meg a búvárhajó. A vitorláson a Lago Oil & Transport Co Ltd St. Vincent-i munkásai utaztak, akik Arubára tartottak dolgozni. A munkások khaki egyenruhája megtéveszthette a tengeralattjáró tisztjeit, talán katonának vélték őket. Az első lövés után tíz perccel megjelent egy repülőgép, amely fedélzeti gépágyújából tüzet nyitott az U–217-re, majd három mélységi bombát dobott rá. A tengeralattjáró kisebb sérülésekkel lemerült. A Sea Gull D. utasai közül ketten meghaltak, a többieket felvette a Kassos görög hajó, amelyet korábban az U–217 elengedett, mert semleges, svájci bérletben volt.^[2]

1942. december 14. éjszakáján a tengeralattjáró feltartóztatta a New Yorkból Montevideoba tartó semleges, svéd Etna nevű teherhajót. A németek átkutatták a hajót, és felfedezték, hogy csempészárut szállít. Ezután a 27 fős legénység harminc percet kapott a teherhajó elhagyására, majd az U–217 egy torpedóval hullámsírba küldte a hajót. A torpedó éppen akkor csapódott be, amikor a hajó kapitánya a túlsó oldalon, utolsó emberként lefelé mászott a létrán. A robbanás ereje a mentőcsónakba vetette. A tengerészek túlélték a támadást.^[3]

1943. február 3-án Bermudától délkeletre megtorpedózta a brit Rhexenort. A hajó Durban kikötőjéből tartott Kanada felé, raktereiben 6451 tonna kakaóbabbal. Miután a legénység elhagyta a hajót, az U–217 a felszínre emelkedett, és a fedélzeti löveggel elsüllyesztette a Rhexenort. Egy tengerészt magukkal vittek Brestbe. A legénység 70 tagjából három nem élte túl a német akciót.^[4]

1443. június 5-én az Atlanti-óceán északi részén, az Azori-szigetektől délnyugatra, egy TBF Avenger és egy F4F Wildcat megtámadta a tengeralattjárót, amely teljes legénységével, ötven emberrel együtt megsemmisült.^[1]