| U–217 |
| Hajótípus | Tengeralattjáró |
| Üzemeltető | Kriegsmarine |
| Hajóosztály | VIID típus |
| Pályafutása |
| Építő | F. Krupp Germaniawerft AG, Kiel |
| Megrendelés | 1940. február 16. |
| Építés kezdete | 1941. január 30. |
| Vízre bocsátás | 1941. november 15. |
| Szolgálatba állítás | 1942. január 31. |
| Szolgálat vége | 1943. június 5. |
| Honi kikötő | Kiel |
| Sorsa | Elsüllyesztették |
| Általános jellemzők |
| Vízkiszorítás | 965 T |
| Hossz | 76,9 m |
| Szélesség | 6,4 m |
| Merülés | 5,01 m |
| Maximális merülési mélység | 200 m |
| Végzetes merülési mélység | 220–240 m |
| Hajtómű | 2 dízelmotor
2 elektromotor |
| Teljesítmény | 2400 kW (felszínen), 560 kW (víz alatt) |
| Sebesség | 16,7 csomó (felszínen)
7,3 csomó (víz alatt) |
| Hatótávolság | 20 720 km (felszínen 10 csomóval)
130 km (víz alatt 4 csomóval) |
| Fegyverzet | 12 torpedó
15 akna
88 mm fedélzeti löveg
20 mm légvédelmi gépágyú |
|
| Legénység | 46-52 |
| Sablon • Wikidata • Segítség |
Az U–217 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a kieli F. Krupp Germaniawerft AG-tól 1940. február 16-án. A hajót 1942. január 31-én állították szolgálatba. Három harci küldetése során három hajót süllyesztett el, amelyek összvízkiszorítása 10 651 tonna volt.[1]
Pályafutása
Az első hajó, amelyet az U–217 elsüllyesztett, egy 75 tonnás brit vitorlás volt, a Sea Gull D. Az utasszállítót Curaçaótól 240 kilométerre északkeletre, fedélzeti fegyvereivel támadta meg a búvárhajó. A vitorláson a Lago Oil & Transport Co Ltd St. Vincent-i munkásai utaztak, akik Arubára tartottak dolgozni. A munkások khaki egyenruhája megtéveszthette a tengeralattjáró tisztjeit, talán katonának vélték őket. Az első lövés után tíz perccel megjelent egy repülőgép, amely fedélzeti gépágyújából tüzet nyitott az U–217-re, majd három mélységi bombát dobott rá. A tengeralattjáró kisebb sérülésekkel lemerült. A Sea Gull D. utasai közül ketten meghaltak, a többieket felvette a Kassos görög hajó, amelyet korábban az U–217 elengedett, mert semleges, svájci bérletben volt.[2]
1942. december 14. éjszakáján a tengeralattjáró feltartóztatta a New Yorkból Montevideoba tartó semleges, svéd Etna nevű teherhajót. A németek átkutatták a hajót, és felfedezték, hogy csempészárut szállít. Ezután a 27 fős legénység harminc percet kapott a teherhajó elhagyására, majd az U–217 egy torpedóval hullámsírba küldte a hajót. A torpedó éppen akkor csapódott be, amikor a hajó kapitánya a túlsó oldalon, utolsó emberként lefelé mászott a létrán. A robbanás ereje a mentőcsónakba vetette. A tengerészek túlélték a támadást.[3]
1943. február 3-án Bermudától délkeletre megtorpedózta a brit Rhexenort. A hajó Durban kikötőjéből tartott Kanada felé, raktereiben 6451 tonna kakaóbabbal. Miután a legénység elhagyta a hajót, az U–217 a felszínre emelkedett, és a fedélzeti löveggel elsüllyesztette a Rhexenort. Egy tengerészt magukkal vittek Brestbe. A legénység 70 tagjából három nem élte túl a német akciót.[4]
1443. június 5-én az Atlanti-óceán északi részén, az Azori-szigetektől délnyugatra, egy TBF Avenger és egy F4F Wildcat megtámadta a tengeralattjárót, amely teljes legénységével, ötven emberrel együtt megsemmisült.[1]
Kapitány
| Név
|
Kezdőnap
|
Zárónap
|
| Kurt Reichenbach-Klinke |
1942. január 31. |
1943. június 5.
|
Őrjárat
| Indulás
|
Indulónap
|
Érkezés
|
Zárónap
|
| Kiel |
1942. július 14. |
Brest |
1942. október 16.
|
| Brest |
1942. november 24. |
Brest |
1943. február 23.
|
| Brest |
1943 április 19. |
* |
1943. június 5.
|
* A tengeralattjáró nem érte el úti célját, elsüllyesztették
Elsüllyesztett hajók
Jegyzetek
Források
- ↑ WW: U-217. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 13.
- ↑ WW1: Sea Gull D.. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 13.
- ↑ WW2: Etna. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 13.
- ↑ WW3: Rhexenor. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 13.
VIID típusú német tengeralattjárók |
|---|
|
