1920–1928 között a kunszentmiklósi Baksay Sándor Gimnáziumban tanult. Eötvös-kollégistaként nyert felvételt a budapesti tudományegyetemre, ahol 1933-ban magyar-német szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Néprajzból doktorált Györffy István professzornál A kiskunsági pásztorkodás (Budapest, 1936) című disszertációjával. 1935–1939 között a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban oktatott. Az 1938-1939-es tanévben – mint a bécsi Collegium ösztöndíjasa – történeti néprajzi és összehasonlító néprajzi kutatásokkal foglalkozott. 1940–1942 között a fővárosi Fáy András Gimnáziumban tanított. 1942–1951 között a Szegedi Tudományegyetemen „az Alföld tárgyi néprajza és magyar történeti néprajz” tárgykörből magántanárrá habitálták. 1944–1949 között a budapesti Teleki Pál Tudományos Intézet (a későbbi Kelet-európai Tudományos Intézet) munkatársa volt. 1944–1945 között frontszolgálatot teljesített, ahol 1945–1946 között szovjet hadifogságban volt. 1949–1951 között az ELTE BTK Néprajzi Intézetének tanára lett. 1951–1980 között a Tárgyi Néprajzi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára volt. 1959–1963 között az ELTE Bölcsészettudományi Kar dékánja volt. 1967–1984 között a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Bizottságának elnöke volt. 1976-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1978–1982 között a Magyar Néprajzi Társaság elnöke volt.
