A térség fontosabb települései közül Vámosatya 6, Gelénes 8,5, Beregdaróc 15,5, Vásárosnamény pedig 7,5 kilométer távolságra található.
Megközelítése
Közúton a község három irányból érhető el: Gergelyiugornya, illetve Tiszaadony-Tiszavid felől a 4113-as, Beregdaróc felől pedig a 4122-es úton.
Története
A falu létrejöttéhez, elnevezéséhez legenda fűződik. Ez arról szól, hogy honfoglaló őseink egy csapata tábor-lakóhelyet keresve a Tisza vonalát követve haladt. Egy a vizektől, vadaktól védett, az ívelt folyókanyartól óvott magaslaton találtak ilyet. Sátort vertek. Éhük elverésére a közeli álló és folyóvizekből halat fogtak. Az étkezésüket a halszálkák lassították. A szálkás vacsorára utalva a helyet „Szálká”-nak nevezték maguk mögött. Később a folyó közelsége miatt a Tisza előtagot kapta.
Tiszaszalka neve 1289-ben tűnik fel először, Zalka írásmóddal, (Dl. 12 51.) a Gutkeled nemzetség egyik ágának osztozásakor, mint vásárolt birtok, melyet Atyai Mátyás és Pál, Balkányi Lőrincznek engedett át. 1330-ban Balkányi László fiai előbb 62 M-ért elzálogosították Szalkát, majd további 38 M-ért (összesen 100 M-ért) eladták Magyar Pál (dictus) mesternek. 1331-i újabb adásvételi szerződésben tartozékait is felsorolják, ekkor van említve Mindenszentek tiszteletére szentelt fakápolnája is. 1331-ben Bács (Szabolcs vm) határosának írták. 1299-ben kelt oklevélben Vid (Tiszavid) szomszédosának volt írva. 1369-ben Erzsébetnek, Nagy Lajos király anyjának birtoka.
1595-ös feljegyzések már népes református közösségéről számolnak be. 1764-től a reformátusok már anyakönyvet is vezettek.
2001-ben a község lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[11]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93,4%-a magyarnak, 0,4% cigánynak, 0,4% ukránnak mondta magát (6,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 20%, református 59,9%, görögkatolikus 2,9%, evangélikus 0,2%, felekezeten kívüli 4,7% (12,1% nem válaszolt).[12]
2022-ben a lakosság 93,9%-a vallotta magát magyarnak, 0,8% cigánynak, 0,8% ukránnak, 0,5% németnek, 0,1-0,1% horvátnak, ruszinnak és lengyelnek, 1,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 15,1% volt római katolikus, 52,2% református, 1,4% görög katolikus, 0,2% egyéb keresztény, 0,2% ortodox, 3,4% felekezeten kívüli (27,3% nem válaszolt).[13]
Tiszaszalka határába esett az Árpád-korban - a ma már csak puszta - Bag is, mely az egyedi monostor birtoka volt, és melyet 1278-ban említettek az oklevelek, mikor a kegyurak; a Gutkeled nemzetségbeli Kozma és Ivánka védelmükbe vettek, majd ugyanők 1297-ben a rokon Drug fiakkal együtt, mint lakatlan birtokot adták cserébe Reszegei Morhardus fia Jánosnak.
