A Tigris hadművelet (horvátul:Operacija Tigar) a Horvát Hadsereg (HV) offenzívája volt, amelyet Dubrovnik közelében, Horvátország és Bosznia-Hercegovina területein hajtottak végre 1992. július 1. és 13. között. A hadműveletet úgy tervezték, hogy a Boszniai Szerb Köztársaság (VRS) hadseregét a várostól a Popovo-mező felé szorítsa vissza, egyúttal Rijeka dubrovačkán keresztül utánpótlást biztosítson a város védői számára. Rijeka Dubrovačkát június elején szerezte vissza a Horvát Hadsereg, amikor a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) feloldotta Dubrovnik ostromát. A hadművelet sikerét elősegítette a HV Déli Front parancsnokságának felállítása, valamint a VRS elleni 1992. május–júniusi hadműveletek sikeres lezárása a Neretva folyó völgyében, amely a Sakál hadművelettel zárult.
Noha a Tigris hadművelet mindössze 40 négyzetkilométernyi területet foglalt vissza, biztosította a Ploče–Dubrovnik utat, és a HV-t olyan helyzetbe hozta, hogy a következő három és fél hónapban elfoglalja Dél-Dalmácia többi részét. Ezt a JNA Konavléből való tárgyalásos kivonulásával, majd Cavtat térségében egy kétéltű harcjárművekkel végrehajtott hadművelettel érték el – Konavle elfoglalásával megakadályozva, hogy a VRS csapatai elérjék az Adriai-tenger partját. Két további HV offenzíva, amelyek célja a Dubrovnik területe védelmének biztosítása volt – a Felszabadított Föld hadművelet (Operacija Oslobođena zemlja) és a Vlaštica-csúcs elleni támadás (Operacija Vlaštica) – stabilizálta a HV állásait a területen, egyúttal támadással fenyegette a VRS által birtokolt kelet-hercegovinai Trebinje városát. A JNA visszavonásának eredményeként demilitarizálták és 1996-ig az ENSZ ellenőrzése alá helyezték a Prevlaka-félszigetet.
Előzmények
1990 augusztusában forradalom zajlott le Horvátországban, melynek központjai a dalmát hátország Knin város körüli, túlnyomórészt szerbek lakta területei,[1] és Lika, a Kordun, Banovina és Kelet-Horvátország jelentős szerb lakossággal rendelkező települései voltak.[2] Ezek a területek ezt követően Krajinai Szerb Köztársaság (RSK) néven egyesültek. Miután a Krajinai Szerb Köztársaság kinyilvánította szándékát a Szerbiával való integrációjára, ezt Horvátország kormánya az ország elleni nyílt lázadásnak nyilvánította.[3] 1991 márciusára a konfliktus Horvátország függetlenségi háborújává fajult.[4] 1991 júniusában Horvátország kikiáltotta függetlenségét, és ezzel Jugoszlávia felbomlott.[5] Három hónapos moratórium következett,[6] amely után a határozat október 8-án lépett hatályba.[7] Az RSK ezután etnikai tisztogatást indított az ellenőrzés alatt álló területen élő horvát civilek ellen, és a nem szerbek többségét 1993 elejére kiűzték. 1993 novemberére kevesebb mint 400 horvát maradt az ENSZ által védett déli szektorként ismert területen,[8] és további 1500-2000 fő maradt az északi szektorban.[9]
Miután a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) egyre jobban támogatta az RSK-t, és a horvát rendőrség képtelen volt megbirkózni a helyzettel, 1991 májusában megalakult Horvát Nemzeti Gárda (ZNG). A ZNG-t novemberben átnevezték HV-re.[10] A Horvát Köztársaság fegyveres erőinek fejlesztését azonban akadályozta az ENSZ szeptemberben bevezetett fegyverembargója.[11] 1991 utolsó hónapjaiban a háború leghevesebb harcai zajlottak, amelyek a laktanyacsatában[12]Dubrovnik ostromában,[13] és a vukovári csatában tetőztek.[14]
1992 januárjában Horvátország, a JNA és az ENSZ képviselői aláírták a szarajevói megállapodást, és a harcok a két fél között szüneteltek.[15] Egy sor sikertelen tűzszünet után a megállapodás felügyeletére és fenntartására az Egyesült Nemzetek Védelmi Erőit (United Nations Protection Force – UNPROFOR) telepítették Horvátországba.[16] A konfliktus során megszerzett pozíciók megszilárdultak, és a JNA visszavonult Horvátországból Bosznia-Hercegovinába, ahol új konfliktus kialakulása volt várható.[15] A JNA kivonulása után Szerbia továbbra is támogatta az RSK-t.[17]
Ahogy a JNA kivonult Horvátországból, állománya már új boszniai szerb hadsereg felállítására készült. A boszniai szerbek 1992. január 9-én kikiáltották a Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaságot. 1992. február 29. és március 1. között népszavazást tartottak Bosznia-Hercegovina függetlenségéről, melyet később ürügyül használtak a boszniai háború kirobbantására.[18] A boszniai szerbek március 1-jén a fővárosban Szarajevóban és másutt barikádokat állítottak fel, másnap pedig Szarajevóban és Dobojban feljegyezték a háború első halálos áldozatait. Március utolsó napjaiban a boszniai szerb hadsereg megkezdte Bosanski Brod ágyúzását, mire válaszul a HV 108. dandárja átlépte a város határát,[19] április 4-én pedig a szerb tüzérség megkezdte Szarajevó lövését.[20] A JNA és a VRS Bosznia-Hercegovinában szembeszálltak a Bosznia-hercegovinai Köztársaság Hadserege (ARBiH) és a Horvát Védelmi Tanács (HVO), valamint a bosnyákok, illetve a boszniai horvát vezetés ellenőrzése alatt által uralt központi kormányzattal. A HV a HVO támogatására időnként Bosznia-Hercegovinába is bevetette csapatait.[19]
1992 áprilisában a JNA megújította támadó hadműveleteit a HV és a HVO ellen Nyugat- és Dél-Hercegovinában, Kupres és Stolac közelében. A JNA 2. katonai körzete, amelyet Milutin Kukanjac vezérezredes irányított, az 5. banja lukai hadtest és a 9. knini hadtest elemeit telepítette Kupres területére, elfoglalva a várost a HV-től és a HVO-tól, és az 1992. április 7-iki kupresi csatában közösen megvédve a délnyugatra fekvő Livno és Tomislavgrad területét a fenyegetettségtől. A JNA 4. katonai körzete, amelyet Pavle Strugar tábornok irányított, a 13. bilećai hadtestet és a 2. titogradi hadtestet vetette be Stolac és a Neretva keleti partja Mostar-tól délre fekvő nagy részének elfoglalására.[21] A JNA tüzérséggel negtámadta Mostart, és április 6-án megkezdődtek a harcok a város körül, majd április 7-én és 8-án a Jugoszláv Légierő támadta Široki Brijeg-et.[22] Az április 9-iki horvát támadásnak nem sikerült elfoglalnia a JNA által ellenőrzött mostari repülőteret. Április 11-én a boszniai szerb területvédelmi erők elfoglaltak két közeli vízerőművet a Neretva folyón, a JNA pedig kiszorította a HV/HVO haderőt Stolacból. A Mostartól 25 km-re délnyugatra fekvő Čapljinát a JNA időszakos tüzérségi és légi támadásai érték.[23] Május 7-én a felek tűzszünetet kötöttek, de a JNA és a boszniai szerb erők másnap folytatták a támadást.[23] A támadás során elfoglalták Mostar nagy részét és néhány területet a Neretva folyó nyugati partja mentén.[21] Május 12-én a bosznia-hercegovinai JNA erők a VRS részévé váltak.[24]
Bár a JNA úgy tervezte az offenzívát, hogy megelőzze a horvát támadást a szerbek által birtokolt területen, Horvátország a lépéseket a JNA dél-horvátországi megtámadása előjátékának tekintette, amely kifejezetten a Ploče kikötője és esetleg Split ellen irányult volna.[25] A vélt fenyegetés ellensúlyozására a HV további csapatokat küldött a területre, amelyet déli frontnak neveztek el. A déli front élére kinevezett Janko Bobetko HV tábornok átszervezte a HVO parancsnoki struktúráját, és átvette erői irányítását a területen, hogy leállítsa a várható JNA/VRS offenzívát és visszaszerezze az elvesztett területet. Május végén Bobetko támadást indított az Adriai-tenger partja mentén és annak közvetlen hátországában, az ostromlott Dubrovnik felé, csatlakozva a városban lévő HV-erőhöz, és június 1-jén véget vetett a város JNA általi bekerítésének. A támadás egybeesett azzal, hogy a JNA kivonult a területről a konavleidubrovniki repülőtér irányába, valamint a Bosznia-Hercegovina határain belüli állásaira.[26] A határ ezen a területen mindössze 2–10 km-re húzódott a tengerparttól.[27] Május 23-án a HV/HVO elfoglalta a Mostartól délre fekvő Hum-hegyet.[23]
1992. június 7-én megkezdődött a „Júniusi hajnalok” hadműveletként is ismert Sakál hadművelet.[28] A támadó HV/HVO erők Čapljinától keletre és északra Stolac és Mostar irányába indultak el, hogy visszaszorítsák a VRS-t a Neretva folyótól, és elfoglalják a Mostar környéki pozíciókat. Mivel a VRS hercegovina hadtestének állásai Tasovčići körül június 8-án összeomlottak, a HV/HVO gyorsan előrenyomult mindkét tervezett irányba.[29] Június 11-én a fő támadás támogatására a mostari HVO erők megtámadták a Neretva folyó nyugati partján Mostartól délre levő VRS állásokat. Az előrenyomulás azonnal sikeres volt,[23] ott és Mostarban is teret hódított.[28] Június 12-re a Neretva nyugati partján egyetlen VRS-erő sem maradt.[30] Június 15-re a HV/HVO befejezte Stolac és a környező terület elfoglalását, miközben a HV/HVO erők dél felől megközelítették Mostart, és június 17-én a mostari repülőtérnél egyesültek, majd befejezték a város elfoglalását.[29] Június 26-ra a HV/HVO a Velež-hegység lejtőin tovább haladt kelet felé. Bár a frontvonalak nem mozdultak el jelentősen kelet felé, Mostar viszonylag biztonságossá vált a jövőbeli VRS-támadásokkal szemben. Június 10-én a Sas ’92 (Orao ’92) kódnevű hadművelet során a HV megpróbálta visszaszorítani a VRS erőket Dubrovnik feletti hegyeket uraló Golubov Kamen magaslatáról, ahol az országhatártól mindössze 700 méterre a Dubrovnikba vezető egyetlen út halad át.[31] A támadás azonban nem volt megfelelően megszervezve, így nem vezetett sikerre.[29]
A szembenálló erők
A Tigris hadművelet végrehajtására a HV kezdetben 1475 katonát vetett be. Bár a térségben a VRS kevesebb katonával rendelkezett, tüzérségének azonban nagyobb tűzerő állt rendelkezésére, és ez előny volt a zord terepen való védekezéshez.[32] A Tigris hadművelethez a HV 1. gárdadandára, a különleges erők Zrínyi zászlóalja,[32] a 4. gárdadandár 3. zászlóalja,[31] a dubrovniki székhelyű 163. gyalogdandár, és a gárdadandárok által elfoglalt pozíciók betöltésére további tartalékos HV-katonák álltak rendelkezésre.[32] A tartalékos egységek nem hatékony parancsnoki struktúrái miatt a HV déli front parancsnoksága több rendes egységből kénytelen volt taktikai csoportokat alakítani. Nem megfelelően végrehajtott mozgósításuk miatt az egyes tartalékos egységekben is létszámhiány mutatkozott.[33] A VRS hercegovina hadteste, különösen a kelet-hercegovinai a 472. gépesített dandár esetleges ellentámadásainak kivédésére, az 1. gárdadandár által elfoglalt állásokat átadták a 115. gyalogdandár, a 145. gyalogdandár, a 148. gyalogdandár, a 156. gyalogdandár egy zászlóaljának, illetve a 2. gyalogdandárnak.[32][33][34]
A hadművelet lefolyása
Rijeka dubrovačka látképe a Golubov kamenről
Miután a HV június elején kudarcot vallott, hogy a VRS-t távolabbra szorítsa Dubrovniktól, Bobetko „Tigris” fedőnéven újabb erőfeszítést tervezett a város biztonságának megőrzésére.[29] Július 1-jén erőfeszítés tettek, hogy elfogják az Adriai-tengernek a szárazföldbe mély beékelődését képező Rijeka dubrovačka feletti Golubov kamen magaslatot. A 4. gárdadandár 3. zászlóalja által vezetett kezdeti támadás teret nyert, de a célt, miután a VRS csapatok ellentámadásba lendültek csak július 2-án tudták elérni.[31] A 4. gárdadandár bal szárnyán, a Zrínyi zászlóalj különleges erőivel megerősített 1. gárdadandár feladata a Popovo-mező déli peremén lévő magaslatok elfoglalása volt. Előrenyomulásuk kemény ellenállásba ütközött, így csak lassan haladt előre. Július 10-re az 1. gárdadandár elérte közvetlen céljait,[32] amely számos jelentős magaslat elfoglalásából állt.[29] A horvát erők július 13-ig körülbelül 17 km-t tettek meg Dubrovnik hátországában, Greece és Visova falvaktól a Popovo mező peremén, a Cavtattól északra lévő Srnjak falun áthaladó útig, ahol előrenyomulásuk leállt.[32]
Ahogy a gárdadandárok elérték a kitűzött célokat, az újonnan megszerzett területet fokozatosan átadták a tartalékos HV egységeknek. A 163. gyalogdandár, amely a JNA ostroma alatt Dubrovnikot védte, átvette a 4. gárdadandár által elfoglalt állásokat. Az 1. gárdadandárt is mentesítették, területi nyereségének ellenőrzését pedig a 115. gyalogdandár, a 145. gyalogdandár, a 148. gyalogdandár, a 156. gyalogdandár egy zászlóalja és a 10. dandár 2. százada vette át. A VRS július 9-én ellentámadásba lendült a tartalékos gyalogság ellen, ami veszteségeket szenvedett, és a 102. gyalogdandár egy századának a Zavalától keletre eső területről, valamint a 115. gyalogdandárnak Zavalából és Orahov Doból történő kivonulását okozta. A visszavonulás réseket teremtett a HV védelemben, fenyegetve Slano városát, de a keletkezett réseket 4. gárdadandár 3. zászlóalja lezárta. Napokkal később a 148. gyalogdandár egy másik, Bobani közelében végrehajtott VRS-ellentámadás miatt elveszítette az offenzíva során megszerzett területi nyereségének egy részét. Július 13-án a 2. gárdadandár egy szakasza megpróbálta elfoglalni a Vlaštica-csúcsot, de a támadás kudarcot vallott, ami a Tigris hadművelet végét jelentette.[32]
Kísérő hadműveletek
Felszabadított föld hadművelet
Július 17-ig a VRS folytatta a Tigris hadművelet során elvesztett területek visszafoglalását célzó támadásait, fokozatosan visszaszorítva a HV-t Dubrovnik felé. Július 23-án a HV 1. gárdadandárja Zatontól északra ellentámadásba lendült, és a VRS-t északra és keletre a Popovo-mező felé lökte vissza. A „Felszabadított föld” hadművelet (horvátul: Operacija Oslobođena zemlja) kódnéven végrehajtott támadásnak nem sikerült elvágnia a Bobaniba telepített VRS 472. gépesített dandár egy zászlóalját, ezért a 4. gárdadandárt kellett bevetni a terület felszabadítására. Bár a támadás során megszerzett terület jelentős részét a VRS visszafoglalta, a hadművelet augusztus 8-ig megerősítette a térség HV-védelmét.[33]
A konavlei csata
1992. július végén a HV, a VRS és a JNA tárgyalásokat kezdett a JNA kivonásáról a dubrovniki repülőtérről és a Dubrovniktól keletre fekvő Konavle régióból a Kotori-öböl irányába. A megbeszéléseken az ENSZ és az Európai Unió (EU) képviselői közvetítettek. A JNA fő gondja az volt, hogy megtartsa az ellenőrzést a területen, különösen a Kotori-öböl bejáratánál fekvő a Prevlaka-félszigeten. Az öböl stratégiai jelentősége 1992-ben megnőtt, mert miután elveszítette összes horvátországi bázisát, ott volt az utolsó megmaradt jugoszláv haditengerészeti bázis. A megbeszélések hamarosan leálltak, mert az érintett katonai parancsnokoknak nem volt felhatalmazásuk a vitatott politikai kérdések megoldására.[35] A béketárgyalások újabb fordulója az ENSZ és az EU békeközvetítésével zajlott. A Franjo Tuđman horvát elnök és Dobrica Ćosić jugoszláv elnök közötti megállapodás a JNA október 20-ig történő kivonásáért cserébe a Prevlaka-félsziget ENSZ által felügyelt demilitarizálását rendelte el.[36] A megállapodás meghatározta a JNA eerőinek Konavléből történő kivonását és Montenegrón belül egy 15 km széles pufferzónát hozott létre.[37] Mivel a kivonulás szabaddá tette volna a VRS védtelen oldalát Popovo-mezőn a VRS elkezdte tervezni a JNA erők leváltását a régióban, a HV pedig azt tervezte, hogy megelőzi a VRS akcióját.[36]
A megállapodásnak megfelelően a JNA kivonult a területről, és október 20-án 20:30-ra elhagyta a horvát földet.[37] Azon a magaslaton azonban, amely a dubrovniki repülőteret és Cavtat városát magában foglaló alacsonyan fekvő tengerparti fennsíkra néz a VRS váltotta fel őket. Október 20-án Ivan Jarnjak horvát belügyminisztert, az EU megfigyelő misszióát képviselő David Cranston altábornagyot és újságírókat szállító két horvát rendőrségi hajó kötött ki Cavtatban, de a VRS aknavetőkkel lőtt rájuk. Bobetko a Dubrovnik ostroma idején a védelem parancsnoki tisztét betöltő Nojko Marinović vezérőrnagyot nevezte ki a HV erők parancsnokává azzal a feladattal, hogy még aznap végezzen partraszállást Cavtat térségében. Az első partraszállásra október 21-én hajnali 3 óra 15 perckor került sor, amikor a „Pelješćanka” komp az 1. gárdadandár 5. zászlóaljának elemeit szállította Cavtatba. A partraszállási hadműveletet a „Postire” és a „Blace” kompok is támogatták, amelyek tankokat és más személyszállító járműveket szállítottak. Az 1. gárdadandár 5. zászlóaljához ezen a napon csatlakoztak ugyanazon dandár 1. és 3. zászlóaljának elemei. 13:15-kor a Pelješćankát VRS-tűz érte, de csak kisebb károkat szenvedett.[38][39]
Miután partraszálltak Cavtatban, a HV-erők észak felé Zvekovicán és Uskopljén keresztül, a Cavtattól keletre emelkedő magaslat felé indultak. Az 1. gárdadandár 1. zászlóalja először a Gradina-hegynél érte el a VRS állásait, amelyet gyorsan legázolt, és a zászlóalj a Cavtattól 3 km-re északkeletre fekvő Jasenice felé indult, délutánra elérve a falut. Az 1. gárdadandár 5. zászlóalja október 21-én a régió északi részén, a horvát-bosznia-hercegovinai határral szomszédos Stravča és Duba falvakban foglalt állást, míg a horvát különleges rendőri erők Konavle keleti részére, a jugoszláv határhoz közeli Dubravka és Karasovići falvakba vonultak. Az 1. gárdadandár 3. zászlóalja a Konavle központját átszelő adriai országúton Čilipi és Gruda felé haladt. Az 1. gárdadandár 2. zászlóalja azt kapta feladatul, hogy biztosítsa a régiót Horvátország többi részével összekötő Dubrovnik-Plat utat. Délután a HV dubrovniki egységeiből kivont tartalékos gyalogos zászlóaljat, október 23-án pedig a 156. gyalogdandárt vezényelték az országhatárt védő 1. gárdadandár csapatainak felváltására.[39]
A Vlaštica hadművelet
Október 22-én, amikor a HV a Konavle biztosítását célzó műveletek befejezéséhez közeledett, a 4. gárdadandár és a 163. gyalogdandár Dubrovniktól északkeletre indult, és megtámadta a városhoz legközelebb eső VRS-állásokat. A 4. gárdadandár 3. és 5. zászlóaljának fő támadását a Vlaštica-csúcs elfoglalására irányították. Az 1. zászlóalj és a 4. gárdadandár egy független páncélos gépesített százada, miközben támadta Cerovac falut és Hum vasútállomását a VRS védelem egy részének kivonására került bevetésre. A 163. gyalogdandár Župa dubrovačkából Vlaštica felé haladva támogatta a hadművelet főirányát.[39] Október 26-án Popovo mezőn a VRS balszárnya összeomlott és a régió fő boszniai szerb központja, Trebinje is veszélybe került. Tuđman azonban engedett a nemzetközi nyomásnak, hogy állítsa le a Dubrovnik környéki katonai műveleteket, és a harcok 1992. november 1-jére megszűntek.[36]
Következmények
A Tigris hadművelet csak 40 km2 területet foglalt el Dubrovnik környékén, de pufferzónát hozott létre a város körül, ami növelte annak biztonságát. Emellett javította az adria-tengeri autópálya Ploče-Dubrovnik szakaszának biztonságát is, különösen Golubov Kamen és Rijeka dubrovačka biztonságát, lehetővé téve Dubrovnik biztonságosabb utánpótlással való ellátását.[32] A JNA ezt követő tárgyalásos kivonása Konavléből, és a HV gyors a régióba történő benyomulása azelőtt, mielőtt a VRS erői elfoglalhatták volna, valamint a dubrovniki hátországban végrehajtott egyéb támadó műveletek biztosították a horvát stratégiai győzelmet. 1992. október végére Dél-Dalmácia egész régióját horvát ellenőrzés alá vonták, Dubrovnik ostromát feloldották, és a város biztonsága 1992. október végére nagymértékben javult.[36] Horvátországnak ez a része azonban továbbra is időszakos VRS tüzérségi támadásoktól szenvedett egészen az 1995. augusztusi Vihar hadművelet utánig.[40]
Az 1995-ös felosztási megállapodás és a HV nagyszabású Bosznia-Hercegovinába telepítése nyomán a Horvát Köztársaság Fegyveres Erőinek Vezérkara a támadást Kelet-Hercegovina nagy részének elfoglalására összpontosította.[41] A Burin hadművelet kódnevű támadást 1995. szeptember 3-án rendelték el hivatalosan,[42] és a tervek szerint a HVO és az ARBiH erői vettek volna részt benne.[43] A műveletet szeptember 17-én elhalasztották,[44] de november 7-én ismét elrendelték annak végrehajtását, arra az esetre, ha a daytoni béketárgyalások kudarcot vallanának.[45] A tervet 1995. december elején végleg törölték.[46]
A JNA csapatainak Konavléből való kivonásáról szóló Tuđman-Ćosić-megállapodás érzelmi reakciót váltott ki Jugoszláviában, ahol vereségként és árulásként értelmezték.[47] A megállapodást követően a Prevlaka-félszigetet demilitarizálták, és az ENSZ által létrehozott Egyesült Nemzetek Megfigyelőinek Prevlakai Missziója (United Nations Mission of Observers in Prevlaka – UNMOP) ellenőrzése alá helyezték. Az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának 779. számú, 1992. október 6-iki határozata a félszigetet az UNPROFOR ellenőrzése alá helyezte.[48] Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 981. számú határozata 1995. március 31-én az irányítást az újonnan létrehozott horvátországi Egyesült Nemzetek Bizalom-helyreállítási Művelete (United Nations Confidence Restoration Operation – UNCRO), majd 1996. január 16-án az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1038. sz. határozata az UNMOP ellenőrzése alá helyezte. Az ENSZ ottani missziója két hónappal később járt le.[49] A 2013. februári állapot szerint a Prevlaka-félsziget továbbra is demilitarizált, a horvát és a montenegrói rendőrség közösen járőrözik a tengeren. A térség határa továbbra is vitatott Horvátország és Montenegró között.[50]
(2012) „Majkovi u srednjem vijeku” (horvát nyelven). Starohrvatska Prosvjeta3 (39), Kiadó: Museum of Croatian Archaeological Monuments. ISSN0351-4536. (Hozzáférés: 2013. március 2.)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Operation Tiger (1992) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Anastasia HendrikovaAnastasia HendrikovaLahir(1887-06-23)23 Juni 1887Meninggal4 September 1918(1918-09-04) (umur 31)Perm, RusiaOrang tuaVassily Alexandrovich Hendrikov dan Sophia Petrovna Gagarine Anastasia Hendrikova (23 Juni 1887 – 4 September 1918) adalah salah satu pelayan Kanonisasi Keluarga Romanov yang dimasukkan ke dalam daftar para martir oleh Gereja Ortodoks Rusia pada tahun 1981.[1] Anastasia adalah seorang putri dari pangeran Vassili Alexandrovich Hend...
Eiyū-Ō, Bu o Kiwameru Tame Tensei-Su: Soshite, Sekai Saikyō no Minarai KishiSampul novel ringan volume pertama英雄王、武を極めるため転生す ～そして、世界最強の見習い騎士♀～(Eiyū-Ō, Bu o Kiwameru Tame Tensei-Su: Soshite, Sekai Saikyō no Minarai Kishi)GenreFantasi Seri novelPengarangHayakenPenerbitShōsetsuka ni NarōTerbitMaret 2019 – sekarang Novel ringanPengarangHayakenIlustratorNaguPenerbitHobby JapanPenerbit bahasa InggrisNA J-Novel ClubImprintHJ Bun...
Опис файлу Опис Міська рада у місті Старобільськ Джерело автор Час створення листопад 2015 Автор зображення Користувач:Leonst Ліцензія див. нижче Ліцензування Цей твір поширюється на умовах ліцензії Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0. Коротко: ви можете вільно поширювати цей тв
Arena en el BalticProgFest en Lituania. Arena es una banda de rock-Metal progresivo y de Rock neoprogresivo británica formada en 1995 por Clive Nolan y Mick Pointer. Todas las letras de la banda son escritas por Clive. La banda musicalmente tiene un estilo de música ambiental, con pasajes instrumentales, característica marcada en los grupos de rock y metal progresivo. Integrantes Damian Wilson - Voces Kylan Amos - Bajo John Mitchell - Guitarra Clive Nolan - Teclados Mick Pointer - Batería...
Si ce bandeau n'est plus pertinent, retirez-le. Cliquez ici pour en savoir plus. Cet article ne cite pas suffisamment ses sources (juillet 2013). Si vous disposez d'ouvrages ou d'articles de référence ou si vous connaissez des sites web de qualité traitant du thème abordé ici, merci de compléter l'article en donnant les références utiles à sa vérifiabilité et en les liant à la section « Notes et références » En pratique : Quelles sources sont attendues ? Co...
Rencana tempur untuk Invasi Normandia, D-Day yang paling terkenal. D-Day (bahasa Indonesia: Hari-H) adalah istilah militer dalam bahasa Inggris yang digunakan sebagai hari dimulainya penyerangan atau operasi militer. Istilah D-Day digunakan karena hari yang dimaksud belum diketahui atau masih dirahasiakan. Saat ini D-Day yang paling terkenal dalam sejarah adalah tanggal 6 Juni 1944 - tanggal dimulainya Pertempuran Normandia, saat tentara Sekutu berencana untuk membebaskan Eropa dari kekuasaan...
جيني إسبر جيني إسبر ضيفة بيت الفن على قناة الفجيرة، 23 مايو 2019 معلومات شخصية الميلاد 20 أغسطس 1980 (العمر 43 سنة)دونيتسك، أوكرانيا الجنسية سوريا الديانة المسيحية الزوج عماد ضحية (ز.2008-ط.2015) الأولاد ساندي الحياة العملية المدرسة الأم جامعة تشرين المهنة ممثلة اللغات العربي
Ini adalah nama Tionghoa; marganya adalah Wu. Chien-Shiung WuChien-Shiung Wu pada 1958 di Columbia UniversityLahir(1912-05-31)31 Mei 1912Liuhe, Taicang, Jiangsu, Republik TiongkokMeninggal16 Februari 1997(1997-02-16) (umur 84)New York City, Amerika SerikatKebangsaanAmerika SerikatAlmamaterNational Central University University of California, BerkeleySuami/istriLuke Chia-Liu Yuan (m. 1942)AnakVincent Yuan (袁緯承)Penghargaan Comstock Prize in Physics (196...
This is an archive of Jumping cheese's past discussions. Please do not edit the contents of this page. If you wish to start a new discussion or revive an old one, please do so on the current talk page.Thank you! 1Archive 23456 UCLA Wasn't racist, it is the truth. if you can't handle that statement than you need a reality check. The man abuses his authority and millions of blacks pull the race card. Its stupid. its how it is, my statement was not racist, only fact. MaxwellTeke Don't worry abou...
Supercopa Polonesa de 2013 Voleibol Informações gerais País-sede Polônia Locais Poznań Organizador Liga Polonesa de Voleibol Período 16 de outubro Participantes 2 Premiações Campeão Asseco Resovia (1.º título) Vice-campeão ZAKSA Kędzierzyn-Koźle MVP Dawid Konarski Estatísticas Número de jogos 1 ◄◄ 2012 2014 ►► Página oficial da competição A Supercopa Polonesa de Voleibol Masculino de 2013 foi a 3.ª edição deste torneio organizado anualmente pela Liga Polonesa de ...
On 3 December 1971, Jean Eugene Paul Kay, a French humanitarian activist, hijacked Pakistan International Airlines flight PK712 (a Boeing 720), at Orly Airport outside Paris, France. The flight was bound from London to Karachi via Paris, Rome and Cairo. Kay boarded the flight in Paris with five other passengers and took control of the aircraft on gunpoint. He demanded for 20 tons of medical supplies to be loaded onto the plane and sent to the refugees of Bangladesh Liberation War sheltered in...
Miss Asia Pacific World 2011LogoTanggal15 Oktober 2011TempatBusan Yachting Center, Korea SelatanPenyiaranEarthcam, RBS Japan, Channel Young, Kantipur, Missosology.orgPeserta54Finalis/Semifinalis19PemenangAnna Botova Rusia← 2010lbs Miss Asia Pacific World 2011,[1] adalah penyelenggaraan kontes Miss Asia Pacific World yang pertama kalinya pada tanggal 15 Oktober 2011 bertempat di Daegu, Busan, Seoul, Korea Selatan. Jung Eun A dari Korea menjuarai kontes tersebut, tetapi ...
2020 single by Winona Oak and Robin SchulzOxygenSingle by Winona Oak and Robin SchulzReleased28 May 2020Length3:12Label Mentalo Music Spinnin' Records Songwriter(s) Sam McCarthy Robin Schulz Paul Vogler Casey Smith Winona Oak Daniel Dust Producer(s) Djani Dzihan Robin Schulz Paul Vogler Winona Oak singles chronology Let Me Know (2019) Oxygen (2020) Thinking About You (2020) Robin Schulz singles chronology In Your Eyes(2020) Oxygen(2020) Alane(2020) Music videoOxygen on YouTube Oxygen ...
River in Scotland The River Almond and Naismith Bridge in Almondell and Calderwood Country Park The River Almond (Scottish Gaelic: Abhainn Amain) is a river in Lothian, Scotland. It is approximately 28 miles (45 km) long, rising at Hirst Hill in Lanarkshire near Shotts, running through West Lothian and draining into the Firth of Forth at Cramond, Edinburgh.[1] The name Almond/Amon is simply old Celtic for river.[2] Environment This section does not cite any sources. Pleas...
Salvador Calvo Información personalNacimiento 12 de agosto de 1970 (53 años)MadridNacionalidad EspañolaFamiliaCónyuge Juan Luis ArcosHijos 1Información profesionalOcupación Director de cine y director de televisión Sitio web salvadorcalvo.com Distinciones Premio Goya a la mejor dirección (2021) [editar datos en Wikidata] Salvador Calvo (Madrid, 12 de agosto de 1970) es un director de cine español. Se licenció en comunicación audiovisual en la Facultad de Ciencia...
This article does not cite any sources. Please help improve this article by adding citations to reliable sources. Unsourced material may be challenged and removed.Find sources: Maepo station – news · newspapers · books · scholar · JSTOR (July 2009) (Learn how and when to remove this template message) Maepo stationKorean nameHangul매포역Hanja梅浦驛Revised RomanizationMaepo-yeokMcCune–ReischauerMaep'o-yŏk Maepo station is a railway station on th...
This article needs additional citations for verification. Please help improve this article by adding citations to reliable sources. Unsourced material may be challenged and removed.Find sources: Paycheck novelette – news · newspapers · books · scholar · JSTOR (November 2012) (Learn how and when to remove this template message) 1953 science fiction novelette by Philip K. Dick Paycheck was originally published in the June 1953 issue of Imagination. ...
Diaspora of the Greek people Part of a series onGreeks Etymology Greek names By countryNative communities Greece Cyprus Albania Italy Russia Turkey Greek diaspora Australia Melbourne Canada Toronto Germany United Kingdom United States Groups by regionAfrican Greeks: Egyptiots Ethiopian Greeks Sudanese Greeks Eastern Greeks: Cappadocians Constantinopolitan Greeks Karamanlides Pontic Caucasus Crimea Northern Greeks: Macedonians Slavophones Vlachs Phanariots Southern Greeks: Maniots Tsakonians O...
.svg){kind=small}
