Tótgyarmat[2] (szlovákul: Slovenské Ďarmoty) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban. 1920 előtt Balassagyarmat része volt.
Fekvése
Nagykürtöstől 18 km-re délre, a magyar határ mellett, az Ipoly jobb partján, Balassagyarmattal szemközt található.
Története
Tótgyarmat Balassagyarmatnak a trianoni békeszerződés után a határ szlovák oldalán maradt része, ezért a település korábbi története megegyezik a város történetével. A falu területe 1918 előtt Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott.
Az önálló Tótgyarmat tehát csak 1920-ban keletkezett úgy, hogy mivel az új határt az Ipoly folyó középvonalán húzták meg, a határ Balassagyarmat területét átvágta (hasonlóan Komáromhoz vagy Nagylakhoz). A városnak az Ipolytól északra fekvő területei: az Újtelep, a város szőlőhegyei, valamint az itt álló tégla és cserépgyár Csehszlovákiához kerültek. A mai falu első lakói szőlőtermesztők voltak, akik a magyaroktól megvásárolták a pincéket és hozzá tartozó szőlőket. Őket a magyarok egyszerűen csak pincéseknek nevezték. 1938 és 1944 között újra Magyarország része volt, a második világháború után viszont visszakerült Csehszlovákiához.
Termelőszövetkezetét 1949-ben alapították, 1964-ben állami tulajdonba került. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak és a helyi tégla és betonelemgyárban dolgoztak. 1993-ig volt Csehszlovákia része, majd annak szétszakadása óta Szlovákiához tartozik. 2007-ig közúti határátkelő volt Magyarország (Balassagyarmat) felé. Magyarország és Szlovákia schengeni övezethez való csatlakozásával viszont megszűnt a határellenőrzés.
Népessége
2001-ben 574 lakosából 454 szlovák és 110 magyar.
2011-ben 565 lakosából 407 szlovák, 76 magyar és 39 roma.
Neves személyek
Nevezetességei
- Szent Imre herceg tiszteletére szentelt modern, római katolikus temploma 1991 és 1993 között épült.
Jegyzetek
Külső hivatkozások
