A Sümegi járásVeszprém vármegyéhez tartozó járásMagyarországon, amely 2013-ban jött létre. Székhelye Sümeg. Területe 306,48 km², népessége 15 390 fő, népsűrűsége pedig 50 fő/km² volt 2013 elején. 2013. július 15-én egy város (Sümeg) és 20 község tartozott hozzá.
A Sümegi járás a járások 1983-as megszüntetése előtt is létezett. A sümegi járást 1849-ben hozták létre a Szabadságharc után. A sümegi járás első főszolgabírója várbogyai és nagymádi Bogyay József (1806–1872) lett, aki 1849 októberében foglalta el a hivatalt császári és királyi főbíróként, és 1854. április 28.-áig töltötte be. 1849 előtt, Sümeg és a hozzá tartzozó községei a Szántói járás része voltak, amelyet 1853-ban végleg szüntették meg.[2] Jeles említésre méltó sümegi főszolgabíró dr. boldogfai Farkas István (1875–1921), aki a város korszerűsítés érdekében az ő kezdeményezésére kezdték tervezni 1911. elején a sümegi villanyvilágítást, illetve, az ottani telefonhálózat is kezdték tervezni;[3] amikor 1911-ben súlyos vérhasjárvány robbant ki a településen, boldogfai Farkas István, dr. Lukonich Gábor járásorvos, és dr. miskei és monostori Thassy Gábor vármegyei főorvos gondoskodott a helyzetről.[4]1912. február 1-jén Farkas István főszolgabíró szervezte a nagyon várt Csány szobor bált, amelyen pénzt gyűjtöttek a Csány László 1848-as szabadságharcos mártír zalaegerszegi szobra készítésére. 1916 szeptemberében a sümegi járáson a boldogfai Farkas István főszolgabíró a fuvardíjakat megállapította; ez a szabályozás, az első volt a vármegyében és nagy mértékben hozzájárult az alapanyagok és egyéb termékek könnyebb szállításához.[5] Az első világháború alatt kialakult élelmiszerhiány, nagy krízist okozott, amelyben visszaéltek a kereskedők Sümegen. 1917 decemberében Farkas István "erélyes fellépése vetett gátat a már-már elviselhetetlen gaz uzsorának és árdrágításnak".
A járásban 1945. január 1.-én 3 nagyközség és 29 kisközség, összesen 32 község volt. A kisközségek 10 körjegyzőséget alkottak. Az 1950-es megyerendezésigZala vármegyéhez tartozott; a minisztertanács 1950. március 16.-i hatállyal a járást Zala megyétől Veszprém megyéhez csatolta. A NET 1966. március 31.-i hatállyal a járást megszüntette. Csabrendek, Gyepükaján, Hosztót, Káptalanfa, Szentimrefalva, Zalagalsa, Zalaszegvár önálló tanácsú községeket és Nemeshany (Bodorfa) közös tanácsú községeket a devecseri járáshoz, Bazsi, Kisgörbő, Óhíd, Sümegcsehi, Vindornyaszőlős önálló tanácsú községeket és Nagygörbő (Döbröce) közös tanácsú községeket a keszthelyi járáshoz, Gógánfa, Sümeg, Sümegprága, Zalagyömörő önálló tanácsú községeket, Dabronc (Hetyefő, Zalaerdőd), Mihályfa (Kisvásárhely, Szalapa), Rigács (Zalameggyes), Ukk (Megyer) közös tanácsú községeket a tapolcai járáshoz csatolta.[6]
Az 1848-as szabadságharc után az 1849 előtti zalai járásokból csak hármat, a zalaegerszegit, a nagykapornakit és a tapolcait hagyták meg. A területileg kisebb megyében is hat járást hoztak létre. A már említett három járáson kívül kialakították a sümegit, az alsólendvait és a nagykanizsait. A keszthelyi járást (a sümegi és a tapolcai járás mellett) 1950. március 16-án csatolták el Zala vármegyétől Veszprém megyéhez. 1979. január 1-jén, az időközben megszüntetett sümegi járás egy részével megnagyobbított keszthelyi járást csatolták vissza.[7]
↑Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)1916-11-26 / 40. szám
↑Fejes Imre: Veszprém megye közigazgatási beosztásai és tanácsi vezetői (1945-) 1950-1982 - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 2. (Veszprém, 1982)IV. fejezetTapolcai járás
↑Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)Zala megye közigazgatása 1849-1860
Strategi Solo vs Squad di Free Fire: Cara Menang Mudah!
.jpg)
