A császár végül a waterlooi csatában (1815. június 18.) vereséget szenvedett. A csatát a poroszok beérkezése döntötte el – a Blücher üldözésére küldött francia csapatok Emmanuel de Grouchy marsall vezetésével nem a csata irányába haladtak, hanem tévesen egy kisebb porosz hadtestet üldöztek.
A császár június 22-én másodszor is lemondott, és Párizsba másodszor is bevonultak a szövetségesek. Napóleon 1815. július 15-én – lényegében fogolyként – szállt fel a HMS Bellerophon brit hadihajó fedélzetére. Pontosan három hónap múlva tették partra Szent Ilona szigetén. Közben 1815. július 8-án XVIII. Lajos visszatért Párizsba.
A háború befejeződése után a győztesek megkötötték Franciaországgal az újabb párizsi békét, amelyben az 1790-es határokat állították vissza, valamint a bécsi kongresszuson a saját érdekeiknek megfelelően formálták át az európai országok területi és politikai viszonyait.
A háborúba hivatalosan Svédország is bekapcsolódott, bár a kirendelt kisebb svéd csapatok csak apróbb harci cselekményekben vettek mindössze részt. Ez volt Svédország „utolsó háború”-ja, azóta az ország teljes semlegességi politikát követ.
Források
Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona (Atheneaum, 2004)
Herbert Attila, Maros Ida, Moss László, Tisza László: Történelem. 1789-től 1914-ig. (Reáltanoda Alapítvány, 1993) ISBN 963-04-6874-3
.gif){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
