Atripéi Szent Senute, Senuda vagy Snudi (latinul: Sinuthius, Sannitius, koptul Ⲁⲃⲃⲁ Ϣⲉⲛⲟⲩϯ), (348 – 466. július 14.) kopt szerzetes, apát, ő volt Szent Pakhomiosz után az egyiptomi szerzetesség leghatékonyabb szervezője.[1][2]
Neve (kopt alakban Ϣⲉⲛⲟⲩϯ) še (ϣⲉ "fiú"), en- (ⲉⲛ "a") és Noude / Nouti (Ⲛⲟⲩϯ "Isten"), tehát a jelentése: "isten fia."[3][4]
Élete
Akhim faluban született keresztény földműves családban.[2] Édesanyja már korán elvezette a Fehér-monostorba, ahol Pgol (ⲡⲓϫⲱⲗ) nevű nagybátyja volt az elöljáró.[1][2] Senute az ő kemény vezetésével nevelkedett, s határozta el magát a monasztikus életre.[2] Kenyeret, borsót, füveket evett, vizet ivott.[2] A közösségben élt és imádkozott, de időnként egy öszvérrel, és egy bot segítségével nekivágott a sivatagnak, hogy egy időt a magányos imának szenteljen.[2]
385 körül nagybátyja utódja lett.[1][2] Heves természete miatt tanítványa és életrajzírója, Bésa Mózeshez hasonlította őt.[2] (Az efezusi zsinaton, ahová 431-ben el kellett kísérnie Alexandriai Szent Cirill metropolitát,[1] haragjában egyszer Nesztorioszhoz vágott egy keze ügyébe eső könyvtartót.[5]) Mint elöljáró, levelezett magával a császárral is.[6] Nem sokkal a khalkédóni zsinat után hunyt el.[6] Bésa szerint 118 éves volt ekkor.[2] A Keleti egyház szentként tiszteli, nyugaton viszont – olykor embertelen szigora miatt – nem szerepel a kalendáriumokban.[6]
Művei
Senute irodalmi téren is alkotott, s ezzel a kopt nyelv klasszikusa lett.[6] Tudott görögül, ismerte a mitológiát és a filozófiát is.[6] Beszédeket, tanulmányokat és törvényeket írt monostorának.[6] Néhány levele, szentbeszéde és apokalipszise is ismert – részben szír, etióp és arab nyelvű fordításban.[1][6][7] E művek hitelességét nem mindig könnyű megállapítani.[7] Művei kolostorában maradtak fenn,[1] de teljes kiadásuk még nem történt meg.[8]
Élet a Fehér-monostorban
A Fehér-monostor kívülrőlA Fehér-monostor egy része belülről
A Fehér-monostorban kezdetben Pakhomiosz Regulája szerint éltek.[6] Senute nagybátyja, Pgol, ehhez számos szigorú előírást csatolt.[6] Maga Senute, némely tekintetben enyhített bizonyos szabályokat.[6] Ő vezette be a hűség ígéretét mint Istennel kötött szövetséget.[6] Ez a megvallás (professio) nyiltvánosan, a templomban hangzott el, s írott dokumentumát megőrizték.[6] Senute másik újítása a remete- és a közösségi élet összekapcsolása volt.[6] A monakhosz eszerint bizonyos időre elvonulhatott a sivatagba, de évenként négyszer meg kellett jelennie a közösségben, nehogy teljesen elszokjék tőle.[6] Ez a gyakorlat szokásba jött Nitriában és Szkétiszben, de nem terjedt át Thébára.[6]
Senute megsokszorozta az imát.[6] Minden monakhosznak kellett tudnia olvasni, ahogy a munka is kötelező volt mindenki számára.[6] Nagy számban készültek kéziratok.[6] A napi egyszeri étkezés kenyérből, főzelékből, datolyából, füvekből és vízből állt – tilos volt a sajt, a hal és a tojás.[6] (A húson kívül.) A hibákért rendkívül szigorú vezeklést, botozást, börtönt rótt ki az apát.[6] (Jellemző például, hogy Senute egy gabonaszem eltulajdonítását is a Regula megszegésének minősíti.[9]) E rendszabályok ellenére a hagyomány szerint Senute 2200 férfi és 1800 női szerzetest irányított.[6]
A Fehér-monostor mai is látható falai hatalmas erődítményre emlékeztetnek.[6] Senute gyakran fogadott be ide háború idején menekülteket,[1] nyújtott védelmet szökevényeknek.[6] Lenyűgözőek a templom falai, és a rajtuk épen maradt freskók.[6] Az életrajz úgy tartja, hogy a templomot Senute – az egyiptomi hagyomány szellemében – Isten dicsőségére és saját maga halhatatlanságára építtette.[6]
Korabeli életrajza magyarul
Apa Senuti életrajza, ford. Egedi Barbara, Hasznos Andrea, Luft Ulrich, In: Istenek, szentek, démonok Egyiptomban – Hellénisztikus és császárkori vallástörténeti szövegek, Szerk. Bugár István – Luft Ulrich, Kairosz Kiadó, Budapest, 2003, ISBN 963 9484 76 8, 279–325. o.
St. Shenute (angol nyelven). Catholic Online. (Hozzáférés: 2014. február 27.)
Shenoute (angol nyelven). Yale Egyptological Institute in Egypt. [2014. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 27.)
