Anasztázia Rómában született patricius családban, valószínűleg az Anicia nemzetségben; apja senator volt, anyja keresztény. Egy késői legenda szerint Anasztáziának Aquileiai Chrysogonus volt a nevelője.
Férjhez ment, de férje, Publius ellenezte jótékonysági tevékenységét, és elkülönítette otthonában. Publius halála után az illíriai Sirmiumba (ma Szávaszentdemeter) érkezett, ahol elkötelezett munkáját az üldözött keresztények megsegítése érdekében végezte, különösen a börtönben lévők gondozásával. Felfedte hitét, bíróság elé állították, és mivel nem volt hajlandó megtagadni a kereszténységet, a hagyomány szerint élve elégették 304. december 25-én, Diocletianus császár utolsó keresztényüldözése idején.
GörögülPharmacolìtria (mérgek gyógyítója), oroszulUzoresityelnyica (A kötelékből felszabadult) definíciója szerint ezért egyaránt védelmet nyújt a betegségek és a Sátán kísértései ellen. Emellett a „nagy mártírok” rangjára emelték, az Eucharisztia ünneplésekor felkerült a Római Kánon liturgiájába és az abban [1] megnevezett vértanúk második listájára.
Szentképei a világűrben
A keleti egyházszakadás után Anasztázia alakja elvesztette fontosságát mint a katolikus és az ortodox világ közötti kapcsolat szimbóluma. Mivel azonban továbbra is a két egyház által tisztelt szentek közé tartozik, 1995-ben két, őt ábrázoló ikont (az egyik a nyugati, a másik a keleti hagyomány szerint festve) küldtek a világűrbe a MIR állomásra. „Szent Anasztázia – a béke reménye” misszióba, hogy hozzájáruljon a volt Jugoszlávia népeinek megbékéléséhez (a horvátok és szlovének többnyire katolikusok, a szerbek többnyire ortodoxok). A kezdeményezést az UNESCO támogatta, az ikonokat II. János Pál pápa, II. Alekszisz moszkvai pátriárka és Pavle szerb pátriárka áldotta meg. A Földre való visszatérésük után az ikonok Szerbiába, a szent vértanúságának földjére érkeztek, hogy a katolikus és ortodox egyház szándékai szerint hozzájáruljanak a balkáni népek békés együttéléséhez.
Később az ikonokat Pjotr Csakhotyin orosz festő által szervezett vándorkiállításon állították ki, amelyen közel kétszáz művész vett részt Európa minden részéről. Az első kiállításra 2005-ben került sor Sremska Mitrovicában, amely 2006-ban az oroszországiJaroszlavlba, majd a horvátországiZárába (Zadar), végül az olaszországiMondovìba került. Ez utóbbi alkalommal a kiállítás megtervezésével az ArtStudioLetizia céget bízták meg, amely erre az alkalomra készített egy szcenográfiai útvonalat és egy a sirmiumi szent életének szentelt videóinstallációt a Palazzo di Cittàban.
Santa Anastasia-bazilika, Verona egyik történelmi temploma
Sant'Anastasia (Zára) székesegyház, ahol a szent hamvait őrzik
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Anastasia di Sirmio című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
