A Stevenage a kupasorozatokban is sikeresnek mondhatja magát. 2007-ben 3-2-re verte a Kidderminster Harrierst az FA Trophy döntőjében, ezzel az első csapat lett, mely döntőt nyert az új Wembleyben. A találkozóra 53 262 néző látogatott ki. A csapat 2009-ben ismét elhódította a trófeát, a York City 2-0-s legyőzésével.
Klubtörténet
A csapatot 1976-ban alapították, miután Stevenage korábbi csapata, a Stevenage Athletic csődbe ment.[1] Az újjáalakított csapat 1976 novemberében, a Hitchin Town ificsapata ellen mutatkozott volna be, a Broadhall Wayen.[2] Egy helyi üzletember azonban ekkorra felvásárolta a földterületet, melyen a stadion állt és a pálya teljes hosszában egy széles árkot ásatott, hogy ne lehessen labdarúgó-mérkőzést rendezni rajta.[2][3] A csapat ezután egy ifibajnoksághoz csatlakozott és a hazai mérkőzéseket a város egyik játszóterén játszotta. Nem sokkal később a Wallspan Southern Combinationben folytatta a szereplését.[4]1980-ban visszaszerezte a Broadhall Way stadion és a hozzá tartozó létesítmények bérleti jogát Stevenage önkormányzatától, így megkaphatta a "hivatalos klub" státuszt.[2] Ezzel együtt engedélyt kapott rá az önkormányzattól, hogy nevébe vegye a "Borough" szót és felhasználja a város címerét logójában.[1][2] Ugyanebben az évben a csapat csatlakozott a United Counties League másodosztályához.[3] Itt játszotta első hivatalos mérkőzését, 1980. augusztus 16-án, az ON Cheneks ellen, 421 néző előtt. A meccset a Boro nyerte 3-1-re.[5] A klub rögtön első szezonjában bajnok lett, több mint száz gólt szerezve,[6] ráadásul a United Counties League Cupot is megnyerte.[1]
Miután három szezont eltöltött a United Counties League élvonalában, mely az angollabdarúgás kilencedosztályának felel meg, a csapat 1984-ben belépett az Isthmian League akkor még létező harmadosztályának északi csoportjába. Első szezonjában bajnok lett, így feljutott az Isthmian Division One North-ba (hetedosztály).[7] Két évvel később kiesett és visszakerült a Division Two északi csoportjába, miután az utolsó előtti helyen végzett.[7] Két negyedik helyet követően a klub az 1990/91-es szezonban, Paul Fairclough irányítása alatt bajnok lett. Az idény során az összes hazai mérkőzését megnyerte. Összesen 34-et nyert meg 42 bajnoki találkozójából, 107 pontot gyűjtve és 122 gólt szerezve. A következő szezonban ismét bajnok lett, végig megőrizve veretlenségét hazai meccsei során, így feljutott az Isthmian Premier Division-ba, az akkori hatodosztályba. Itt megszakadt a csapat hazai veretlenségi sorozata, egy Dulwich Hamlet elleni mérkőzésen. A sorozat 44 meccsen keresztül tartott, melyből 42-t megnyert a Stevenage.[7] A Boro ennek ellenére ismét bajnok lett és felkerült a Conference Nationalbe, azaz az ötödosztályba.[1] Az 1995/96-os idényben itt is az első helyen végzett,[8] de nem léphetett feljebb a The Football League-be, mivel stadionja nem felelt meg az elvárásoknak.[3] Ennek a Torquay United örülhetett a legjobban, mely a negyedosztály utolsó helyén végzett.[9] Ugyanebben a szezonban a Stevenage története során először eljutott az FA Kupa első köréig, ahol végül 2-1-re kikapott a Hereford Unitedtől az Edgar Streeten.[10]
Az 1996/97-es szezonban a Stevenage az FA Kupa harmadik fordulójáig jutott, miután a második körben 2-1-re verte a Leyton Orientet.[11] Ezután a Birmingham Cityvel sorsolták össze a csapatot. A Broadhall Wayen rendezett mérkőzés döntetlenre végződött, de az újrajátszott találkozót 2-0-ra a birminghamiek nyerték.[12] Egy évvel később még tovább jutott a klub, egészen a negyedik fordulóig, ahol az élvonalbeliNewcastle United volt az ellenfél.[13] A Newcastle-szurkolók számára egy ideiglenes lelátót is fel kellett állítani a Broadhall Wayen, mellyel ideiglenesen 9000 főre nőtt a stadion befogadóképessége.[1][14]Alan Shearer góljával a fekete-fehérek kerültek előnybe, de Giuliano Grazioni kiegyenlített, így 1-1-gyel zárult a meccs.[15][16] A St James’ Parkban is megállta a helyét a Stevenage, bár végül 2-1-re kikapott. Alan Shearer győztes találatánál ráadásul nem is volt egyértelmű, hogy a labda áthaladt-e a gólvonalon.[17][18] Bár az egymást követő két jó kupaszereplésből sok jegybevétele származott a csapatnak, olyan hírek láttak napvilágot, melyek szerint a klub nehéz anyagi helyzetben van és Victor Green elnök be fogja záratni, ha nem talál vevőt.[4] Néhány hét bizonytalanság után Phil Wallace felvásárolta a csapatot és azt a célt tűzte ki maga elé, hogy rendezze annak anyagi helyzetét és újra jó kapcsolatot alakítson ki Stevenage önkormányzatával.[1]
A kupagyőztes csapat nagy részét sikerült együtt tartani, aminek köszönhetően a Stevenage jól kezdte a 2007/08-as szezont.[36] Többek között egy nyolcmeccses, kapott gól nélküli sorozatot is produkált, amivel klubrekordot döntött.[37] Stimsonnal 2007 októberében szeretett volna hosszabbítani a klub,[38] de ő nemet mondott és a The Football League-ben szereplő Gillinghamhez szerződött.[39] A következő hónapban Peter Taylor érkezett a helyére,[40] aki azonban a szezon végén le is mondott,[41] miután nem sikerült rájátszást érő helyre vezetnie a csapatot.[42] Ekkor ismét Graham Wesltey ült le a kispadra.[43] Irányítása alatt nem indult jól a 2008/09-es idény, de a 2008 decembere és 2009 márciusa közötti 27 meccses veretlenségi sorozatának köszönhetően végül kvalifikálta magát a rájátszásra a Boro.[44] Ott azonban már az elődöntőben elbukott, 4-3-as összesítéssel a Cambridge United ellen.[45][46] A kupasorozatokban sikeresebb volt a klub, előbb a Herts Senior Cup döntőjében verte 2-1-re a Cheshuntot,[47] majd az FA Trophy fináléjában győzte le a York Cityt 2-0-ra.[48]
A Boro játékosai ünneplik FA Trophy-győzelmüket 2009-ben
A nyári átigazolási időszakban sikerült megtartani a legfontosabb játékosokat és 2010 januárjában a Conference National első helyén állt a Stevenage.[49] A jó teljesítmény ezután is megmaradt, februárban és márciusban nyolc bajnokit nyert meg a csapat[50] és egy Kidderminster Harriers elleni 2-0-s sikerrel két meccsel a szezon vége előtt bebiztosította bajnoki címét és a feljutást.[51][52] A klub története során először készülhetett a The Football League-ben való szereplésre. Az FA Trophyt is megnyerhette volna ismét, de a döntőben ezúttal hosszabbíts után 2-1-re kikapott a Barrow-tól, miután több mint 70 percig emberhátrányban játszott.[53] Nem sokkal az idény vége előtt Phil Wallace elnök közölte, hogy a The Football League-ben való szereplést már Stevenage Football Club néven fogja megkezdeni a csapat, elhagyva a "Borough" utótagot.[54]
A Stevenage 2010 augusztusában játszotta le első meccsét a The Football League-ben, a Macclesfield Town ellen, mely 2-2-vel ért véget.[55]2010 decembere és 2011 januárja között hat meccsből négyet elvesztett a csapat, így a 18. helyen találta magát, mindössze négy ponttal a kiesőzóna fölött.[56] Ezután viszont összeszedte magát és februárban, valamint márciusban tizenegyből kilenc meccsét megnyerte, egyre feljebb verekedve magát a rájátszást érő helyek felé.[57][58] Végül a hatodik helyet szerezte meg, aminek köszönhetően elindulhatott a rájátszásban.[59] Az elődöntőben a negyedik helyezett Accrington Stanleyt könnyedén, 3-0-s összesítéssel sikerült kiejtenie,[60][61] így továbbjutott az Old Traffordon, 2011. május 28-án rendezett döntőbe. Ott 1-0-ra verte a Torquay Unitedet,[62] így első, The Football League-ben töltött szezonjában rögtön feljutást ünnepelhetett, a League Two-ból a League One-ba. Az FA Kupában megismételte addigi legjobb teljesítményét a klub és a negyedik körig jutott, ahol a Readingtől kapott ki, 2-1-re.[63] Egy fordulóval korábban a Premier League-ben szereplő Newcastle United volt az ellenfél, csakúgy, mint az 1997/98-as szezonban.[64] A Stevenage meglepetésre 3-1-re győzött, ez volt az első alkalom, hogy élvonalbeli ellenfél ellen tudott diadalmaskodni.[65][66][67]
Sokan úgy vélték, hogy a két gyors feljutás jelentette minőségi változás már túl sok lesz a klub számára, a Stevenage mégis biztatóan kezdte a 2011/12-es szezont és több feljutásra esélyes csapatot is legyőzött.[68][69][70] A csapatnak volt egy 14 meccses, három hónapos veretlenségi sorozata is, melynek köszönhetően a rájátszást érő helyek közelében tanyázott.[71]2012 januárjában Graham Westley ajánlatot kapott a szintén a League One-ban szereplő Preston North Endtől, melyet el is fogadott.[72] A Boro kispadjára a korábban a Colorado Rapidsot irányító Gary Smith ült le.[73][74] A csapat utolsó öt meccséből négyet megnyert, ezzel megszerezve a hatodik, rájátszást érő helyet.[75] Nem sikerült azonban az a bravúr, hogy a harmadosztályból is rögtön feljusson a klub, az elődöntőben ugyanis összesítésben 1-0-s vereséget szenvedett a Sheffield Unitedtől.[76][77] Az FA Kupában minden addiginál tovább, az ötödik fordulóig jutott a gárda, ahol a Premier League-ben szereplő Tottenham Hotspurrel került össze. A Broadhall Wayen 0-0-ra végzett a két csapat,[78] így újrajátszásra került sor, melyet a Spurs 3-1-re megnyert a White Hart Lane-en.[79]
A 2012/13-as szezon előtt komoly változások történtek a keretben.[80] Nyolc játékossal szerződést bontott a csapat, köztük Ronnie Henryvel is, aki hét éve szolgálta a klubot.[81] Rajtuk kívül voltak olyan játékosok, akik nem fogadták el a Stevenage szerződéshosszabbítási ajánlatát és más csapatot kerestek maguknak. Közéjük tartozott Chris Beardsley, Joel Byrom, Scott Laird és John Mousinho is.[82] Érdekesség, hogy mind a négyen a Westley irányította Prestonhoz igazoltak.[83][84][85] Ezen kívül még három fontos játékos, Michael Bostwick, Lawrie Wilson és Craig Reid távozott, miután jó ajánlat érkezett irántuk.[86][87] Helyükre új játékosokat szerződtetett a klub. A keret alapos felforgatása ellenére a csapat egy tizenegy meccsen át tartó veretlenségi sorozattal kezdte a szezont, ezek közül a meccsek közül hatot meg is nyert.[88] Miután 2012 októberében 2-1-re verte a Prtsmouth-t, a Stevenage a második helyen találta magát, mindössze egy ponttal lemaradva az első helyről.[89][90] Ezt követően azonban mélyrepülésbe kezdett és hátralévő 25 bajnokijából mindössze ötöt sikerült megnyernie.[91] A rossz teljesítmény miatt Gary Smith menedzsernek 2013. március 20-án távoznia kellett,[92] helyét ideiglenesen Mark Roberts vette át.[93]Március 30-án Graham Westley visszatért a Broadhall Wayre.[94][95] A csapat végül egy Brentford és egy Sheffield United elleni győzelemmel[96][97] bebiztosította bennmaradását és a 18. helyen végzett.[98]
A csapat a Broadhall Wayen játssza hazai mérkőzéseit, csakúgy, mint Stevenage városának két korábbi csapata, a Stevenage Town és a Stevenage Athletic. Utóbbi csapat megszűnése után a pálya három évig használaton kívül volt.[3] A Stevenage Borough 1980-ban költözhetett be ide, miután az önkormányzat visszavásárolta a földterületet, melyen a stadion állt és bérbe adta azt a csapatnak.[1][99][100]
Az 1995/96-os idényben a Boro bajnok lett az ötödosztályban, mégsem léphetett egy osztállyal feljebb, mert a Broadhall Way befogadóképessége és felszereltsége nem felelt meg a The Football League elvárásainak.[3] A 2000-es évek elején 600 ezer fontért felújították és egy új lelátót is építettek hozzá, így 7100 fő befogadására lett alkalmas.[3][101] Miután a csapat feljutott a The Football League-be, a biztonsági előírások miatt kissé át kellett alakítani a lelátókat, így a befogadóképesség 6722 főre csökkent. A stadionban ülő és állóhelyek egyaránt találhatóak, körülbelül fele-fele arányban.[102][103]2009 januárjában a klub bejelentette, hogy hét számjegyű szponzori szerződést kötött a Lamex Food Grouppal, melynek keretein belül a stadion hivatalos neve Broadhall Wayről The Lamex Stadionra változott.[104]
A pályához négy lelátó tartozik: az East Terrace, a North Terrace, a Main Stand és a South Stand.[101] A Main Stand, azaz a főlelátó a pálya hosszanti oldalán húzódik, kizárólag ülőhelyek találhatóak rajta és fedett helyeket biztosít a szurkolók számára. A lelátó belsejében utcára néző, üvegablakos irodahelyiségek helyezkednek el.[3] A Main Stand mellett található a klub ajándékboltja, szemben a stadion parkolójával.[105] A Main Standdel szemben található az East Terrace, mely egy fedett állóhelyes lelátó a hazai szurkolók számára. A felezővonallal egy vonalban a tetőn van egy háromszög alakú kiszögellés, melyen egy óra található.[3] Az East Terrace tetején emellett van egy televíziós stáb számára kialakított állvány is.[100]
A North Terrace a pálya északi oldalán, a kapu mögött helyezkedik el és mindössze hét lépcsőfokból áll.[3] Háromnegyede fedett, a maradék egynegyed fölött azonban nincs tető.[100] Ez a lelátó 700 néző befogadására alkalmas[106] és mozgássérültek számára is kínál férőhelyeket.[3]2013 januárjában szóba került, hogy a klub hamarosan tervet készíttet a North Stand 1700 fősre bővítésére, mely körülbelül 1,2 millió fontba kerülne.[107] A North Standdel szemben található a South Stand, melyen kizárólag ülőhelyek találhatóak és teljesen fedett. Ez a lelátó 2001-ben, 600 ezer fontból épült[100] és 1400 vendégszurkoló befogadására alkalmas.[101] A lelátó fölött, a tetőbe építve található egy elektromos eredményjelző tábla,[3][108] melyet 2011 októberében cseréltek újra. A South Stand mögött helyezkedik el a szurkolói klubház.[101] A 2007/08-as szezon kezdete előtt az egész stadionban lecserélésre kerültek a reflektorok.[102]
A csapat 2002 őszén nyitotta meg 5 millió fontért felépített edzőközpontját a közeli Shephalbury Parkban.[101]2011 júniusában a klub bejelentette, hogy megvásárolt egy korábban sportolásra használt területet StevenageBragbury End kerületében,[109] ahol új edzőközpontot kíván építeni.[109] A csapat a 2012/13-as szezon vége felé vehette birtokba az új létesítményt.[109]
Játékosok
Jelenlegi keret
Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont!
↑Gold, Alasdair. „No Charity for Cheshunt”, 'Hertfordshire Mercury', 2009. április 8.. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. május 5.)
↑„Stevenage 2–0 York”, BBC Sport, 2009. május 9. (Hozzáférés: 2013. május 5.)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
