Négyszer megnyerték az angol bajnokságot, hatszor pedig az FA-kupát. Bajnoki sikereiket mind a második világháború előtt érték el. Legnagyobb nemzetközi sikerüket 1969-ben érték el, amikor megnyerték a Vásárvárosok kupáját.
A Szarkák legnagyobb riválisa a Sunderland, a két csapat közötti rangadót „Tyne-Wear derby”-nek hívják. Az első ilyen összecsapásra 1898-ban került sor. A klub játékosai hagyományosan fekete-fehér csíkos mezt, fekete sortot és fekete sportszárat viselnek. Szurkolóik „Toon Army”-nak („Városi sereg”) nevezik magukat.
Klubtörténet
A Newcastle United 1892 decemberében alapult a Newcastle East End és a Newcastle West End összevonásával. A két klub korábban rivalizált egymással, de a West End pénzügyi gondjai miatt kénytelen volt belemenni a felajánlott üzletbe. Az egyezséghez hozzátartozott, hogy az új klub a West End stadionját, a St James’ Parkot fogja használni. Az egyesítéskor olyan nevek merültek fel, mint a Newcastle Rangers vagy a Newcastle City, de végül a Newcastle United lett a győztes.
Az 1900-as években a gárda háromszor is megnyerte a bajnokságot (1905, 1907, 1909). A kupasorozatokban is sikeresek voltak, 1905-ben, 1906-ban, 1908-ban, 1910-ben és 1911-ben is bejutottak az FA-kupa döntőjébe, de csak 1910-ben, a Barnsley ellen tudtak diadalmaskodni. Azonban ebben a sikeres időszakban is elszenvedtek egy hatalmas vereséget, éppen nagy riválisuktól, a Sunderland-től kaptak ki 9-1-re az 1908/09-es idényben. A mai napig ez a Fekete Macskák legnagyobb győzelme.
1962-ben a klub korábbi legendás játékosa, Joe Harvey lett a menedzser és Stan Seymourt tette meg asszisztensévé. Megkezdték az időközben meggyengült gárda újjáépítését és 1965-ben a Szarkák meg is nyerték a másodosztályt. Ezt követően rendkívül kiszámíthatatlanok lettek, mindig képesek voltak legyőzni a legjobbakat, de a helyezéseikben általában nem mutatkozott meg az erejük.
A nemzetközi sikert követő években több olyan játékos is feltűnt a csapatban, akik aztán közönségkedvencé váltak, például Jimmy Smith, Tony Green, Terry Hibbitt vagy Malcolm Macdonald. Utóbbi beceneve "Supermac" volt, aki még mindig az egyik legnépszerűbb játékos a szurkolók körében. Az ő góljai 1974-ben és 1976-ban is bejuttatták a fekete-fehéreket a Wembley Stadionba. Előbb a Liverpool elleni FA-kupa-döntő, majd a Manchester City elleni Ligakupa-döntő miatt léphettek pályára Anglia leghíresebb stadionjában, de egyik alkalommal sem gazdagodtak trófeával. Kisebb fajta vigaszt a Texaco Kupa1974-es és 1975-ös elhódítása jelentett számukra.
Az 1980-as évek kezdetétől a Szarkák formája drámaian romlott és hamar a másodosztályban találták magukat. Harvey távozott a kispadról, majd Gordon Lee lett a menedzser, ezt követően Richard Dinnis és Bill McGarry is megfordult a csapatnál, de az igazi változást Arthur Cox kinevezése hozta. Ő juttatta vissza a csapatot az élvonalba, irányítása alatt Kevin keegan volt a legfontosabb játékos a St James’ Parkban. Cox után Jack Charlton, Willie McFaul és Jim Smith is irányította a Szarkákat, de 1989-ben ismét kiestek.
Keegan 1992-ben visszatért a gárdához menedzserként, Osvaldo Ardiles-t váltva. A Newcastle nem a feljutásért, inkább a kiesés elkerüléséért küzdött ebben az időben. Az 1991/92-es szezon végén úgy sikerült bent maradniuk, hogy az utolsó két meccsüket megnyerték a Portsmouth és a Leicester City ellen. Mint kiderült, az utolsó forduló többi eredménye úgy alakult, hogy, ha a Rókáktól kikaptak volna, akkor is bent maradnak.
A következő szezon remekül indult a számukra, első 11 meccsüket sorozatban megnyerték, nem voltak messze a rekordtól, ami 13 győzelemből áll, de 1-0-ra kikaptak a Grimsby Towntól. Remek támadójátékuknak köszönhetően bajnokok lettek a másodosztályban. Elsőségüket éppen a Grimsby Town ellen biztosították be. Így tehát feljutottak a Premier League-be.
Keegan alatt továbbra is látványosan játszottak a Szarkák és rögtön a feljutás után harmadik helyen zártak. A Sky televíziós csatorna ebben az időben a "Szórakoztatók" becenevet ragasztotta a csapatra. Az 1994/95-ös idényben a Newcastle eladta egyik legjobb csatárát, Andy Cole-t a Manchester Unitednek. Ebben a szezonban hatodikok lettek.
A Cole-ért kapott pénzből a fekete-fehérek 1995/96-ban új játékosokat igazoltak, David Ginola és Les Ferdinand is ekkor került a St James’ Parkba. Nagyon közel kerültek ahhoz, hogy 1927 után ismét megnyerjék a bajnokságot, egy ponton például 12 pontos előnyük volt a Manchester Uniteddel szemben, de a Vörös Ördögök végül megelőzték őket. Ebben az évadban került sor a Liverpool ellen látványos 4-3-as vereségre, melyet máig többen a Premiership legjobb meccsének tartanak. 1996. július 30-án a United akkor világrekordnak számító 15 millió fontért leigazolta Alan Shearert. A csapat az 1996/97-es szezonban is második lett. Keegan közben távozott, rövid időre Kenny Dalglish és Ruud Gullit is leült a kispadra, majd érkezett Sir Bobby Robson, aki hosszabb távon maradt. Első hazai meccsén a gárda 8-0-s győzelmet aratott a Sheffield Wednesday fölött, ami máig a legnagyobb hazai sikerük. Több szép eredményt is elértek, ami segített a biztonságos bent maradásban. A 2001/02-es idényben aztán ismét bajnokesélyesek lettek, végül a negyedik helyen végeztek, ami elég volt a BL-kvalifikációhoz. Robsont végül 2004-ben kirúgták, mivel akkor nem sikerült a BL-be juttatnia csapatát.
Graeme Souness lett Robson utódja, de nem ért el kiemelkedő eredményeket és a szurkolók sem szerették különösebben, a vezetőség 2006. február 2-án vált meg tőle. Legemlékezetesebb tette Michael Owen leigazolása volt. Glenn Roeder lett az új vezetőedző, nem sokkal később Alan Shearer megdöntötte Jackie Milburn gólrekordját, majd a szezon végén visszavonult. A csatár összesen 206 gólt szerzett a Newcastle-ben. Annak ellenére, hogy a 2005/06-os idény befejezése jól sikerült, a következő kezdete már nem volt ilyen fényes és Roedernek mennie kellett. 2007. május 15-énSam Allardyce ült le a kispadra, de kicsivel több, mint fél év múlva távoznia kellett. Kevin Keegan1997 után visszatért a csapathoz, ami sok szurkoló szemében népszerű döntés volt a vezetők részéről.
2021-ben a csapat 80%-át megvásárolta a Szaúd-arábiai Public Investment Fund.[2]
Címerek
Az első címer, mely a klub mezeire került Newcastle upon Tyne városának címere volt, ez 1969-től 1976-ig volt használatban. Előtte csak az FA-kupa-döntők alkalmával hímezték fel ezeket. A címer alatt egy szalagon olvasható volt a város mottója latinul: "fortiter defendit triumphans", mely annyit tesz magyarul, hogy "sikeresség bátor védekezéssel".
1976-tól 1983-ig a csapatnak különleges logója volt, melyen kör alakban olvasható volt a gárda teljes neve, középen egy szarka állt a Tyne folyó előtt, a háttérben pedig látszódott a történelmi normann vár. Ezt egy jóval egyszerűbb dizájn követte, melyen a klub nevének kezdőbetűi voltak láthatóak (NUFC). A "C" horizontálisan állt és alatta egy szarka volt látható. Ez a címer viszonylag rövid életű volt, mindössze 1988-ig használták.
1988 óta van használatban a mai, tradicionálisabb logó, mely a város címerének egy átalakított változata. Középen látható egy fekete pajzs két fehér csíkkal, mely a klub mezére utal. A pajzsot tartó csikóhalak a városi címerből származnak. A fölül lévő zászló alapötlete is Newcastle upon Tyne címeréből származik, de ez nem angol zászló, hanem egy Szent György-kereszt.
Mezek
Eredeti színek
A 2007/08-as idegenbeli színek
A Newcastle United mezei már hosszú ideje fekete-fehér csíkosak fekete sorttal és sportszárral, bár utóbbi néhány esetben fehér is volt, mert néhány menedzser úgy vélte, ez több szerencsét hoz. Első két évében a csapat a Newcastle East End mezeit viselte, melyek vörösek voltak, fehér rövidnadrággal és fekete térdzoknival. A fekete-fehér dizájn 1894-ben került használatba, mivel sok csapatnak volt vörös a klubszíne, például a Liverpoolnak és a Woolwich Arsenalnak.
A hazaiakkal szemben az idegenbeli mezek folyamatosan változnak, a csapatnak nincsenek állandó vagy szokásos idegenbeli színeik, így már rengetegszer változtak a második számú szerelés színei. Az 1990-es évek óta gyakori a kék vendégmez, az 1970-es és 1980-as években a citromsárga is népszerű volt, ezekben zöld vagy kék csíkok is előfordulhattak. 1988-tól 1990-ig folyamatosan sárga-zöld idegenbeli szerelése volt a gárdának. Előfordultak azonban szürke, fekete vagy fehér mezek is. A legkirívóbb a gesztenyebarna mez volt tengerészkékkel ötvözve, mely a Newcastle West Endre való emlékezésre szolgált.
Stadion
A St James’ Park Sir John Hall Stand nevű lelátója 2007-ben.
A Szarkák otthona a St James’ Park, a Newcastle East End és a Newcastle West End egyesülése, tehát a csapat megalakulása óta. Már az 1880-as évek elejétől rendeztek itt futballmeccseket. A 19. és a 20. század fordulóján a stadion 30 000 néző befogadására volt alkalmas, de a ez hamar a duplájára emelkedett. Ezt követően körülbelül 70 évig szinte semmi történt a létesítménnyel és az 1980-as évekre elavulttá vált.
Az 1885-ös Bradford-tűz miatt a stadion kötelezően fel kellett újítani, de a munkálatok lassan haladtak a pénzügyi nehézségek miatt. Sir John Hall1992-ben felvásárolta a csapatot és ezek a gondok megoldódtak, így hamar a Taylor-jelentésnek megfelelő állapotba került a St James’ Park. Az 1990-es évek közepén a United szeretett volna egy új stadiont építeni, de végül a tervek nem valósultak meg. Ehelyett a jelenlegi otthonukat kezdték el kibővíteni 2000-ben. A St James’ Park 52 387 férőhelyes lett, amivel a második legnagyobb angol stadion lett az Old Trafford mögött. Az Emirates Stadion felépültével a harmadik helyre szorult
Két lelátó, a Sir John Hall Stand és a Milburn Stand kétszintes, ezek fölött konzolos tartóelemem tartják a tetőt. Az East Stand és a Gallowgate End egyszintes, így körülbelül fele akkorák, mint a kétszintesek, emiatt az építmény aránytalannak tűnik. Általában a Gallowgate Enden kapnak helyet a Newcastle legvérmesebb szurkolói.
2007. április 2-án a klubvezetés bejelentette, hogy hamarosan kezdetét veszi egy felújítás, melynek keretében 300 millió fontból 60 000-re emelik a befogadóképességet.