A Rajna bal partján, a Rajna és a Speyerbach összefolyásánál található.
Története
A dóm belső részleteA város látképeA város egy részlete a háttérben a dómmalA dóm látképe a várossal légifelvételen
Speyer nevét az 5. században említették először Spira formában. A település a rómaiak idején a Civitas Nemetum nevet viselte. A 4. századtól kezdve a kereszténység egyik központja, 348-ban pedig már püspökségi székhely volt, ami később a pogány barbárok betörései következtében megszűnt és csak 610-ben éledt új életre.
A 14. század elejétől a 18. század végéig szabad birodalmi város története évszázadokon át összefüggött a Német Császárság történetével. A városban több mint ötven birodalmi gyűlést tartottak. A híres 1529 évi gyűlésen az evangélikus hercegek és rendek tiltakozást nyújtottak be, vagyis protestáltak a többség reformációellenes határozatai ellen, innen származik a protestáns elnevezés. Az első német császárok gyakran laktak a városban. 1527-től 1689-ig, némi megszakításokkal, a német birodalmi kamara-törvényszéknek volt székhelye. 1689-ben Monclar francia generális feldúlta. 10 év múlva a város romjaiból felépült ugyan, de korábbi jólétét vissza nem szerezhette. A spanyol, osztrák örökösödési, a hétéves és a francia forradalmi háborúkban is gyakran tettek a franciák benne kárt. 1801 és 1814 között Donnersberg francia départementhoz tartozott. Napóleon bukása után Speyer Bajorországhoz került az 1945-ös új tartományi felosztásig. A történelmi városközpont sértetlenül vészelte át a második világháborút; az a néhány bomba, amely a településre hullott, csupán a vasúti közlekedésben okozott kárt.
Látnivalók
A speyeri dóm1981 óta az UNESCOvilágörökség része. A dóm építését II. Konrád császár 1030-ban kezdette meg és IV. Henrik uralma alatt, 1061-ben fejezték be. A dómot a német császárok temetkező helyéül szánták; itt nyugosznak II. Konrád, III., IV. és V. Henrik, Sváb Fülöp, Habsburgi Rudolf, Nassaui Adolf, Osztrák Albert és több császárné. A dóm 1450. leégett, 1689-ben és később, 1794-ben a franciák égették fel; ezután magtárul szolgált. Csak 1822. Miksa József bajor király közreműködése folytán adatott ismét vissza eredeti rendeltetésének és restauráltatott egészen. A templom bazilika-épület 1 keleti kereszthajóval, nyugati előcsarnokkal, két kupolával és 4 toronnyal, amelyek közül a nyugatiak 73 méter magasak. A templom 134, a kereszthajó 73 méter hosszú; a középhajó 15 méter széles és 33 méter hosszú; egész területe 4470 m². Az előcsarnokba (császárcsarnok) három hatalmas portále vezet; benne láthatók az itt eltemetett császárok homokkőszobrai; a királykórus 12 lépcsővel magasabb, mint a középhajó és ennél egy pár lépcsővel magasabb a püspöki kórus, amelyben Habsburgi Rudolf emléke látható Schwanthalertől és Nassaui Adolfé Ohnmachttól. A dóm legkiválóbb díszei a Schrandolph-féle freskók (1845-53), amelyek I. Lajos bajor király és II. Miksa művészetszeretetének köszönhetik keletkezésüket.
.svg){kind=small}
