A Zágrábi Egyetem filozófia szakán tanult. A Prolog című színházi folyóirat társalapítója és szerkesztőjeként dolgozott. 1966 óta jelennek meg elbeszélései, drámái, valamint tanulmányai. 1993 januárjától júniusáig a Glas Slavonije, 1994 januárjától a Novi list című napilap állandó cikkírója.
Munkássága
A zágrábi Horvát Nemzeti Színház 1978-ban bemutatta Kamov, smrtopis („Kamov – Haláltörténet”) című darabját, majd 1980-ban a Držićev san („Držić álma”) címűt is; mindkettőt Ljubiša Ristić rendezte. A Kamovot a Zágrábi Ifjúsági Színházban (ZKM) is előadták, 2003-ban, Branko Brezovec rendezésében.
Az 1990-es években, Franjo Tuđman kormányzása idején kirekesztették a színházi életből, és darabjait Horvátországban nem mutatták be. Nyugat-Európában azonban jelentős sikereket könyvelhetett el: Hrvatski Faust („Horvát Faust”) című darabját mások mellett a bécsiBurgtheater, Utjeha sjevernih mora („Az északi tengerek vigasza”) című színművét az odera-frankfurti színház, Nevjesta od vjetra („A szél menyasszonya”) című darabját Bochumban mutatták be. Ugyancsak előadták Zmijin svlak („A kígyó bőre”) című színművét is.
Az elmúlt kilenc évben számos politikai cikket írt a fiumeiNovi Listbe, amelyeket szimbolikusan Opasne veze-nek („Veszedelmes viszonyok”) nevezett el. 1999 előtt írott cikkeit Kardinalna greška („Fejedelmi hiba”) címmel, 1999 és 2004 között keletkezett írásait Umrijeti pod zvijezdom („Meghalni a csillagok alatt”) címmel jelentette meg. Cikkei – színműveihez hasonlóan – a kilencvenes évekhez hasonlóan napjainkban is megosztják a közönséget.
Magyar nyelvre eddig két drámája került lefordításra. Confiteor című műve Saffer Pál fordításában az Új Symposion1986-os Lukács-különszámában jelent meg, és Sinkó Ervin életét követi nyomon. A műben felbukkannak a Tanácsköztársaság bukása utáni emigráns magyarkommunista mozgalom tagjai, köztük Kun Béla, de a kevésbé ismertebbek is, akik közül a darabban kulcsszerepet játszik Czóbel Ernő filológus felesége, Lányi Sarolta költő is.
A Horvát Faust című drámája Csordás Gábor fordításában a Forrás 1996. évi 3. számában jelent meg.
