A Santi Quattro Coronati-bazilika Celio római kerületben található kisbazilika címtemplom, az azonos nevű dombon található keresztény komplexum része.
A négy címzetes szent neve, akik a nagyböjt negyedik hete hétfőjének egy szakaszát jelentik, a pápai Academia Cultorum Martyrum szerint: Castorio, Sinfroniano, Claudius és Nicostratus,[1] akikről november 8-án emlékeznek meg.
A legenda beszél négy keresztény kőfaragóról, akiket Diocletianus római császár uralkodása alatt megöltek, mert nem voltak hajlandók pogány bálványokat faragni, de négy (vagy öt) katonáról is beszélnek, akik ugyanúgy mártírhalált haltak, és a vértanúk sírjába temették el őket.
A mártírok a középkor óta az építő céhek és még ma is a falművészetek (mint a bolognai vagy firenzei) védőszentjei. A márvány- és építőművészethez fűződő kapcsolatuk miatt a Santi Quattro a szabadkőművesség számára is nagyon kedves: a londoni Research Lodge Q.C. például még mindig november 8-án tartja éves fesztiválját.
A helyszín még mindig egy erődített kolostoregyüttesnek tűnik, szerény külső megjelenésű, de masszív falkonzisztenciájú, amely egy bazilikából és egy sor más szakrális és lakóterből áll (kripta, udvarok, kolostor, régi bíborosi palota). A 4. századi gazdag, késő ókori arisztokrata rezidencia helyén, az ókori via Tuscolana mentén (a mai via dei Santi Quattro) áll, és az évszázadok során többször radikálisan átalakították.
A templom bejárata egy boltíves portál, amelyet a 9. századi hatalmas harangtorony szegélyez, egyszerű, márványból készült, díszítés nélküli keretben. A portálon túl egy első udvarba lépünk be, tizenhatodik század végi boltívekkel, amelyek a Leonine-bazilika ősi bejárati csarnokának felelnek meg: a boltív fölött olvasható egy méretes felirat gót betűkkel a Carillo bíboros által a tizenötödik században elrendelt helyreállításról.[2]
A primitív apszidális termet 499 előtt alakították át keresztény istentiszteleti hellyé. Ebből az időből származik az első bizonyíték a titulus Aemilianae-ről, amelyet a kora középkori források többször is azonosítottak a Santi Quattro-templommal. Annak magasabb elhelyezkedése és Lateráni bazilikához, a pápaság akkori székhelyéhez való közelsége is erre utal.
A komplexum erődítménye (kripta, akkoriban kívül-belül díszített bejárati torony, első udvar az első egyházi épületekkel) a Karoling-korból származik, IV. Leó pápának tulajdonítható (a 9. század közepe tájáról).
A Robert Guiscard 1084-ben okozott tűzvész után II. Paszkál pápa gondoskodott újjáépítéséről, azonban a bazilikát az egykori központi hajó nyugati felére redukálta, a korábbi teret pedig a jelenlegi második udvarrá alakíttatta át, míg az eddigi oldalhajókat beiktatták a jobboldalt címzetes bíborosi palotába, a baloldalt a maga II. Paszkál által alapított kolostorban 1138-tól a Foligno melletti Santa Croce di Sassovino bencés apátság priorátusa lett.
A fontos helyreállításokat (amelyeket az első udvarban, a torony alatt a bíborosi címer befalazott felirata bizonyít) Carillo bíboros a 15. században hajtattott végre az avignoni fogság után, amikor V. Márton pápa pápai székhellyé nyilvánította a komplexumot. Annak a Vatikánba költözésével azonban a komplexum jelentősége csökkent. 1564. március 12-én az egészet az Ágoston-rendi apácákra bízták, akik az udvarra néző szobákat árvaházzá alakították át. Ma is Ágoston-rendi kolostor.[3]
A komplexum néhány fontos eleme:
A templom 884. óta címtemplom. Azóta sok bíboros, köztük két pápa, Szent IV. Leó és Szent VI. István valamint a magyar *Vaskúti Demeter címtemploma is volt. Jelenlegi bíborosa Roger Michael Mahony.[5]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Basilica dei Santi Quattro Coronati című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Szótári meghatározások a Wikiszótárban Kézikönyvek a Wikikönyvekben Idézetek a Wikidézetben Forrásmunkák a Wikiforrásban Képek a Commonsban Hírek a Wikihírekben