Santa Costanza katolikus templom Rómában, a óvárosból észak felé kivezető Via Nomentanán. Kr.u. 330-ban épült Nagy Konstantin idejében. Eredetileg mauzóleumnak szánta lányai, Constantia (gyakran Constantinaként említik) és Helena számára. Mivel Constantiát szentként tiszteleték, a sírkápolnát később átalakították keresztelőkápolnává (baptisztériummá), majd templommá, melynek olasz neve Santa Costanza lett.
Az épület
A rotundát kívülről sokáig gyűrű formájú oszlopsor vette körül (portikusz), amelynek csak esztétikai funkciója volt, és később ugyanúgy lerombolták, mint a bejárati csarnokot (Narthex). A még ma is meglevő épületrészek eredetiek, de részben már erősen restauráltak.
A belső, központi termet dongaboltozatoskörfolyosó veszi körbe, amelyet 12 zöld és vörös gránitból készült dupla-oszlopból álló árkád határol. Az oszlopok régi római épületekből lettek zsákmányolva. A belső terem felé néző oszlopfők általában szebben meg vannak munkálva mint a folyosó felé nézők. A 12 pár oszlop ugyanúgy utalás a 12 apostolra, mint az azonos számú ablak.
Kupolabelső
Az oltár
A központi termet felül egy 11,5 méter széles téglabordázatú szilárdítással ellátott betonkupola zárja, dobbal, azaz a kupola alaprajzát követő faltesttel. Kívülről ezt téglatető fedi és védi így az időjárás behatásaitól.[1]
A központi termet márvánnyal burkolták, a kupola római hagyomány szerint mozaikokkal volt kidíszítve, ezek azonban szinte teljesen megsemmisültek. A körfolyosó mozaikdíszítése azonban megmaradt, és a korai keresztény művészet legfontosabb dokumentumai közé tartozik. Geometrikus keretben - egészen a pogány hagyományt követve - virágokat, különböző növényeket és madarakat ábrázolnak. Keresztény szimbólumokat alig találunk.
A külső fal belső oldalát fülkék tagolják, amelyek a templom mindkét főtengelye mentén kápolnákká bővülnek. Az így kialakított bővítéssel kiemelik a keresztformát - nyilván nem véletlenül.
Az 1620-as barokkosítás után a templomot 1938/1939-ben restaurálták, és a 4. századi állapotot állították vissza. A mai együtteshez a katakomba és a bazilikai romjai mellett a 7. századi Sant′Agnese le mura bazilika is tartozik
Jegyzetek
↑Jürgen Rasch: Die Kuppel in der römischen Architektur. Entwicklung, Formgebung, Konstruktion, in: Architectura, 15. kötet (1985), 117–139. oldal(120, 128, 133, 138)
Források
Hugh Honour, John Fleming: Weltgeschichte der Kunst. 2007 München
