Saint-Gilles (franciául, kiejtése sɛ̃ ˈʒil) vagy Sint-Gillis (hollandul, kiejtése sɪnt ˈçɪlɪs) egyike a belga fővárost, Brüsszelt alkotó 19 alapfokú közigazgatási egységnek, községnek. 2010-ben teljes lakossága 46 981 fő volt, területe 2,52 km², népsűrűsége 18 643 fő/km².
Saint-Gillis identitását nagymértékben befolyásolják az itt élő, változatos nemzetiségek. A kerület körponti terén (Place Van Meenen /Van Meenenplein) tartják minden évben a brüsszeli portugál közösség éves ünnepét. A házak ugyanilyen változatos képet mutatnak: a Brüsszel-Midi vasútállomás környékén lepusztult, elhanyagolt házak állnak, míg az Ixelles-el vagy Foresttel határos zöldövezetben elegáns családi villák állnak. A Chaussée de Charleroi belső részén olcsó turistahotelek találhatók.
Art noveau stílusú ház Saint-Gillisben, Jules Brunfaut tervei alapján
Az első házakat a 7. században építették a később Obbrussel ("Felső-Brüsszel") néven említett helyen (azért nevezték így, mert a terület tengerszint feletti magassága helyenként eléri a 100 métert. 1216-ra a falu népessége úgy megnőtt, hogy a ma Forest kerületben található apátság engedélyezte egy önálló plébánia létrehozását. Azonban nyolc év múlva a falu irányítását a brüsszeli városháza vette át.
A 16. századra Obbrusselben 41 ház volt. 1670-ben a spanyol udvar utasítására Monterey grófja egy erődítményt kezdett építeni itt, amely része volt a Brüsszel védelmező erődítményrendszernek. Az 1675-ben befejezett erődöt a következő évszázadban lerombolták, hogy helyére utakat, utcákat és lakóházakat tudjanak építeni. Itt volt az egyik brüsszeli vámszedő kaput, amit a Barrière de Saint-Gilles/Bareel van Sint-Gillis negyed neve ma is megőriz.
A francia megszállás alatt, 1795. augusztus 31-én az akkor már védőszentje után Saint-Gillis nevű település összeolvadt a környező falvakkal és létrejött Uccle. Négy évvel később Saint-Gillis önállósodott, saját polgármestere és képviselőtestülete lett.
Belgium függetlensége után, amikor Brüsszel lett a függetlenné vált ország fővárosa, Saint-Gillis lakossága rohamosan növekedni kezdett a főváros közelségét keresők miatt: 1800-ban még csak 2500 fő, 1880-ban már 33000 fő lakott itt és 1910-ben 60000 lakosa volt a településnek.
Saint-Gillis utcáit és útjait 1860-ban Victor Besme városrendező tervei alapján teljesen újjáépítették, ekkor készült el az Avenue Louise (Brüsszel kerület része), a Brüsszel-Midi állomás és a Saint-Gillis templom új épülete, a városháza, majd hamarosan a börtön épülete. Manapság Saint-Gillis az egyik legsűrűbben lakott kerület a Brüsszeli Régióban.
A kerület legnevezetesebb látnivalói a több tucatnyi Art Nouveau stílusú ház, amelyet a stílus mesterei, Horta, Struyvens, Brunfaut és Hankar terveztek. A házak leginkább a kerület északi részén találhatók. Horta saját háza, amelyben ma a Horta Múzeum található, a Rue Americaine/Amerikaansestraat-on áll. A Horta tervezte házakat 2000-ben felvették az UNESCOVilágörökségi listájára.
A városháza 1900 és 1904 épült fel, és kinézetében hasonlít egy francia kastélyra.
A jelenleg is működő, neogótikus stílusú börtön és a mára lerombolt Palais de la Monnaie/Munthof ("pénzverde") épülete az 1880-as években épült, míg a Szent Egyed-templomot 1867-ben fejezték be.